Az év legcukibb Forbes magazinja

Az év legcukibb Forbes magazinja jelent meg decemberben, a címlaptól már önmagában elolvadok: Halász Judit és Bálint György közös képen. De a tartalomjegyzékben lévő felvétel az igazi kedvesség. A fotózáson […]

Bővebben

Hatalom, érvényesítés, elismerés – Ilyen volt az idei Unleash konferencia

Az idén októberben ismét sor került a világ legnagyobb digitalizációs és HR-tech konferenciájára az Unleash szervezésében, ahol vezetők, szakértők, startupok osztják meg egymással a legújabb trendeket és tendenciákat. Az idei év különlegessége egy buddhista szerzetes és a világszerte ismert pszichológus Esther Perel előadása volt, akikkel hosszabban is beszélgettünk arról, hogy mit jelent embernek maradni a gépek és a mesterséges intelligencia szép új világában.

A technológiai forradalom még most is zajlik, egyre nyilvánvalóbb, bár jelenleg még kevésbé érthető változásokat hozva. A mesterséges intelligencia, a digitalizáció, az adatalapú döntéshozatal tűpontos válaszokat ad az okokra, irányokra, megoldásokra, sok esetben már meg is teszi a döntést helyettünk és nélkülünk is.

De vajon rendelkezik-e egy emberi lény bölcsességével? Van-e benne jóakarat? Van-e benne emberiesség? Ezekre a felvetésekre igyekezett választ adni Matthieu Ricard buddhista szerzetes és könyvíró.

Nem véletlen, hogy ezzel a témával nemcsak befektetők, politikusok és környezeti szakértők, hanem a közösségi szakemberek, szociális munkások, pszichológusok is foglalkoznak. Ők mindannyian egy asztalnál ülnek. A nagy kérdés az, hogy a technológia korszakában jobbá, könnyebbé válik-e mindenkinek az élete, vagy egyre több lesz a szenvedés is?

12 ezer évvel ezelőtt még csupán 1–2 millió ember élt a földön, ez a téma nem volt jelen. De most egyrészt 7 milliárd embernek kell osztoznia az erőforrásokon, másrészt a technológiai forradalom segítségével óriási hatalmak jöttek létre, amelyek folyamatosan csak nőnek.

Az egymásra figyelés és egymás segítése mindeközben nem sokat fejlődött. Ha abból a közhelyszerű kérdésből indulunk ki, hogy 7 milliárd ember vajon emberi módon tud-e egymással együtt élni, akkor valószínű sokkolódni fogunk a válaszon. Az együttélés keretei elkezdtek fellazulni, egyre megengedőbbek, pedig szabályokra az országoknak és vállalatoknak is szükségük van. Egyre több a deviáns, a barbár megnyilvánulás, egyre kegyetlenebbek az emberek. Egy jobb világra van szükségünk, de ehhez egy közös koncepció kell, amiben a politikusok, a döntéshozók, a befektetők, és a közösségi munkások is egyet értenek. Ezek harmonizációja még nem történt meg, sőt erőteljesen hatással vannak jelenlegi környezetünkre. És akkor még nem is beszéltünk a jövő generációjának a kérdéséről, arról, hogy milyen életet hagyunk hátra számukra.

Groucho Marx híres mondása bizonyítja ezt a legjobban: „Miért kellene nekem a jövő generációjáról gondoskodnom, ők mit tettek értem?” Ez a szemlélet él jelenleg a világban.

Számos kutatás bizonyítja, hogy az összefogás és együttműködés sokkal kifizetődőbb hosszú távon. A szerzetes példaként Martin Novakot, a Harvard biológia és matematika professzorát említette, aki szintén ezt erősítette meg. A versengés veszteség minden félnek, ha valaki mégis nyer, nagy árat fizet érte, mert rengeteg energiába kerül, a másik megsemmisítése csak az egyik félnek nyereség. Az együttműködés az, amiből minden félnek előnye származhat.

Matthieu Ricard  / Fotó: Unleash

A technológiai forradalom ezeket a tendenciákat felerősíti, ezért kell egyre tudatosabbnak lennünk, hogy az emberi mivoltunkat ne veszítsük el. A mesterséges intelligencia legyőzheti az embert, de annak nincs tudatában, hogy győzött ,és nem is élvezi ezt a tényt. Így jobb emberré sem tud tenni bennünket. Ez a legnagyobb különbség az intelligencia és a bölcsesség között. Ez a különbség pedig egyre csak nő.

A technológia azt is lehetővé teszi, hogy extra időhöz jussunk, de vajon mire fordítjuk ezt? Őrült videók és virtuális valóságok megteremtésére? Tökéletes és gyors pusztításra bármekkora távolságban? Vagy arra, hogy kibontakoztassuk a kreativitásunkat és mindenki megélhesse, hogy jó valamiben. Ezért válik egyre fontosabbá az emberi minőség és a tudatosság kérdése.

A bőség azonban nem mindenki számára elérhető, sőt egyre erősebb a differenciálódás, hogy kik érhetik el és kik szakadnak le egyre erősebben akár az egyének, akár a nemzetek szintjén. Erre sincs ösztönzés a világban: a gazdaságban nincs helye jelenleg az altruizmusnak.
Egyre égetőbb szüksége van a világnak, hogy a gazdasági fellendülés ne a környezetünk rovására menjen.

Hogy ezek után mit kezdjünk a saját közösségünkkel, vagy a még közelebbi kapcsolatainkkal Esther Perel válaszol, aki világszerte ismert párterapeuta és szerző, több Fortune 500-as cég vezetőinek tanácsadója. Néhány hasznos gondolatot velünk is megosztott arról, hogy mi lehet a kulcsa annak, hogy jól érezzük magunkat az emberek között, akár magánéleti, akár munkahelyi vonatozásban.

 

Esther Perel /  Fotó: Unleash Facebook

A vezetők, üzletemberek, politikusok, vagy akár az átlagemberek szintjén is egyre inkább szükség van arra a tudásra, hogy hogyan lehet ezeket az emberi kapcsolódásokat jobbá tenni, hogyan lehet kezelni a hatalomvágyat, a birtoklást, az agressziót. Amikor érzelmi intelligenciáról, pszichés biztonságról beszélünk, mindenkinek van valamilyen tudása erről, de ez is átalakulóban van a technológiai forradalom hatására.

A kapcsolataink minősége határozza meg azt, hogy elhagyunk-e egy társat, egy céget vagy akár egy országot. Világi közösségben élünk, ami egyre inkább individuális. Mindenki elismert és ismert akar lenni, értékelt a másik által, hiszen ma olyan világban élünk, ahol három dolog a legfontosabb:

a hatalom, az érvényesítés és az elismerés.

Ez a céltudatosság az alapja az identitásnak is, de mindez csak egy közösség által jöhet lére. A kapcsolataink tisztasága ezért is esszenciális kérdés ebben.

Ez pedig a bizalommal kezdődik. A valahova tartozás a biztonságot is magában kell, hogy foglalja. Az emberek csak akkor tudnak kockázatot vállalni, ha megvan a bizalom. Ami pedig azt a biztonságot is feltételezi, hogy ha hibázok, akkor szégyen nélkül megpróbálhatom újra – vagyis képes vagyok kockázatot vállalni. Nagyon sokan elképzelni sem tudják, hogy lehet egy jobb életük, sokan belül azt érzik, hogy nem is érdemlik meg, vagy nem merik bizonyítani, mert félnek a retorziótól.

Nagyon sok ember és nemzet ilyen értelemben a túlélés szintjén van, de vannak olyanok is, akik gyarapodnak. Vannak olyan kapcsolataink is, amik a végüket járják és vannak olyanok is, amik túlélik a nehézségeket. Ezt mindannyian ismerjük.

Ugyanígy sokan vagyunk a világban, akik ismerik, hogy mit jelent a fejünket a víz felett tartva folyamatosan túlélni, nem tudva, hogy honnan jön a veszély és ismerjük azt is, hogy ha kellően biztonságban érezzük magunkat, akkor kinyílunk és képesek vagyunk a kreativitásra, arra, hogy bizalommal felfedezzük a világot és másoknak is adjunk belőle. Kérdés, merre haladunk.

Örömmel vettem részt ezekben a beszélgetésekben, mert egyetértek azzal, hogy a gépek fejlődésének a sebességét egyre nehezebben tudjuk már követni, sok mindent megtanulnak helyettünk is, de egyvalami a miénk maradhat, az, hogy szívvel-lélekkel, nyitottan éljünk, hogy kibontakoztathassuk a képességeinket. Arra, hogy felelősséget vállaljunk magunkért és egymásért is, hogy tudatosan akarjunk jobb emberek lenni, szabad választásból. Erre a gépek sosem lesznek képesek. Csak rajtunk múlik, hogy milyen világot teremtünk magunknak és milyet a jövő generációnak.

Szirtes Hajnalka  (GuessYourself) szervezet pszichológus, executive transition coach, tanácsadóként 14 éve támogat vezetőket hatékonyságfejlesztésben.

A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.

 

Néha kedvesnek kell lenned magadhoz egy vereség után.