A Ready Player One című filmben (és regényben) a szereplők virtuális valóságban élik mindennapjaik nagy részét. Itt még nem tartunk (bár technikailag lényegében minden adott hozzá), viszont egyre jobban hódítanak a virtuális valóságban játszható játékok, amik teljesen más élményt nyújtanak, mint az otthoni gépezés: ez sokkal közösségibb téma. A Budapesten működő Bad Chicken VR egy szabadulószobás üzlet üzletágaként fenntartja magát, ha nem is fejős tehén. Mi ez, amin párok vesznek össze és emberek pisilnek be? Kipróbáltuk.
„Na, srácok, ez egy új pálya lesz, fordítsuk befelé a csuklónkat, mert ott megjelenik egy lapos, markolati gomb, látjátok? Ez a pajzs, mostantól ezt használni tudjátok”
– szól bele a headsetjébe Kaczur Balázs, a Bad Chicken VR üzletág-vezetője, miközben beszélgetünk: minden játékos össze van kötve a központi géppel, látja, kik hol tartanak, és bár rajtuk sisak van, a hangszórójukba be tud szólni. Nem játékterembe jöttem, de hasonlóba: a Bad Chicken VR virtuális valóságban (virtual reality) játszható játékokat kínál a budapesti nyugati tértől nem messze lévő, félszuterén, 119 négyzetméteres üzlethelyiségben.
Kaczur Balázs üzletágvezető és Rétfalvi Gábor tulajdonos
Egyelőre öt bokszuk van, ennyien játszhatnak egyszerre, és van is rá igény: Balázs szerint is így az igazi a műfaj, érkezésemkor pedig egy család tagjai játszanak, az interjú alatt is inkább kettesével jönnek az emberek. Igazi szociális műfaj, más, mint a sztereotípia, hogy a gémer ül otthon egyedül a lesötétített szobában és veszettül nyomkodja az egeret (persze, sokszor már ez is egymás elleni online játék, ahol közben élőben beszélgetnek egymással a játékosok). Itt viszont, egymástól pár méterre, VR sisakkal a fejükön, de összekötve játszanak jellemzően együttműködős játékokat, nem marad el a nevezés és az anyázás sem. Rá lehet izgulni a dologra, volt, aki be is pisilt a játék hevében.
A VR-játék tényleg brutális élmény, röviden én is kipróbáltam: a VR-szemüveg felrakása után pillanatok alatt átélhető a látott helyszín, totálisan azt érzem, hogy egy sivatag közepén lövöldözök – a kezemben lévő könnyű kontrollerekkel -, nem pedig egy szobában egy bokszban állok. Nyoma sincs a korábbi, telefon kijelzőjét VR-megoldásként használó eszközöknél tapasztalt hányingernek (ilyet teszteltünk a Forbes Nextben, amikor VR-pornót kerestünk), de az is érezhető pár perc alatt, hogy a játék fizikailag is fárasztó.
Ami, ettől még, az időseket sem tartja vissza a kipróbálástól. Balázs szerint sokszor jönnek párok, előfordult már az is, hogy eléggé összevesztek, mert mondjuk a fiú nem hagyta érvényesülni a lányt egy kidobós játékban. Persze, a legtöbb ember egyszerűen csak jól érzi magát, ez akkor is látványos volt. amikor ott jártam. A közönség mindemellett eléggé változó, gémerek és a játékokkal alig találkozók is jönnek kipróbálni a virtuális valóságot.
Kínából reptettek hardvert
Bár jó szórakozás, a VR egyelőre nem a tömegek játéka, de 2017-ben nyitott hely (egy költözés után) üzletágként ma már fenntartja magát: a Bad Chicken VR-nál egy órát hatezer forintért játszhatunk (vannak azért akcióik is), ami nem a legolcsóbb szórakozás, de így is bőven vannak visszajáró vendégek, és mivel fizikai tevékenységet is jelent a játék (folyamatosan, állva mozgunk), egy óra valószínűleg elég is. De honnan jött egyáltalán az ötlet, hogy VR-központ legyen Magyarországon?
Balázs az összes játékost élőben követi, mindenkinek be tud szólni a headsetjébe is
Rétfalvi Gábor, a 2012 óta kijutós játékokat (köznyelvben: szabadulószobákat) üzemeltető Exit The Room tulajdonosa 2016 novemberében járt Orlandóban (itt is van szobájuk) az IAAPA nevű szórakoztatóipari konferencián, ahol ott van mindenki az iparágból lézeres játékoktól a tükörlabirintusokon át a hullámvasútak gyártójáig. Látta, hogy egyre több a VR-os próbálkozás.
“Egyet kipróbáltam, arra mondtam azt, hogy na igen, ez már ott van. Mert addig az összes VR olyan volt, beültél valami székbe, rád raktak valamilyen totál gagyi felbontású szemüveget, rázott összevissza, jobb esetben nem volt hányingered húsz másodperc után, de minden volt, csak élvezhető nem”.
A minőségi váltást HTC Vive hozta el: jó felbontás mellé sok külső érzékelőt, kütyüt csináltak, ez már jó élményt adott. Gábor egy kétmarkolatú puskát imitáló kütyüt próbált ki, erről gondolta azt, hogy már a barátainak is megmutatná. Hazajött, és elkezdett utánanézni a lehetséges üzleti koncepcióknak. Úgy látta, a Kínaiak jól állnak gyártásban, 2017 elején ezért elutazott Kantonba, gyárlátogatásra.
“Kipróbáltam 40-50 gépet, kettő volt az, amire azt mondtam, hogy oké. Lehetett érezni, hogy ez még nagyon az őskor “. Végül mással, és máshol indultak el, mint ahogy ma állnak: Gábor Kínából egy 20 ezer eurós gépet rendelt, amit még haza is kellett reptetni. Jó nagy volt, nem lehetett rajta multiplayerben (egyszerre többen) játszani, cserébe hatalmas kijelzővel jött, ahol lehetett nézni mások játékmenetét, voltak hozzá villogó ledek, nagyon jól mutatott. “Magától értetődő volt, hogy plázába: lássa minél több ember. Ki is béreltünk a Westendben egy nagyon jó üzlethelyiséget 2017 februárjában”.
Megkülönböztethető nevet akartak az üzletágnak, de angolul is olyat, amit a magyar közönség is könnyen megjegyez. Az első ötlet a Dead Chicken (halott csirke) volt, de ezt az egyik játékfejlesztőjük megvétózta – nem akarta halott szót a márkanévbe-, így lett végül Bad Chicken – kb. rossz(ul viselkedő) csirke – a végeredmény. Gábor szerint a névválasztás bejött, az emberek hivatkoznak a helyre úgy, hogy “Na, megyünk le a Csirkébe?”
Jó lehetőség ott lenni a jövőben
Maga a piac teljesen új, még most is mindenki korai játékosnak számít. Westendes nyitásuk előtt egyetlen ember foglalkozott Magyarországon hasonló, de nagyon drága technológiával, a nyitásukkal egy időben indult el még 2-3 másik VR-os helyszín Budapesten. “Magyarországon kevesen ismerik a VR-t. meg kell ismertetni velük. Olyan még nem volt, hogy valaki eljött, és azt mondta, hogy nem tetszik neki” – mondja Balázs. Ezért minden kedden élőben közvetítenek a Twitchen (ez egy kifejezetten játékokat élőben közvetítős platform), és a Youtube-ra is készítenek videókat. Mialatt beszélgetünk, Balázs folyamatosan segít a játékosoknak: fejből tudja az összes pályát, minden helyzetre van egy jó poénja. Katalógusukban most 25 játékból lehet választani – az egyik kedvenc egy zombikat mészárlós -, és még párat tesztelnek most. Egyébként mindent, amit megvesznek – a Steamen van ehhez PC Café licencük – először pár napig csak tesztelnek, hogy tényleg segíteni tudjanak.
Gábor szerint a VR jó élmény, de nem akkora biznisz: a hardver drágasága és megbízhatatlansága miatt nem termel annyi profitot, mint mondjuk egy kijutós játék vagy egy élményfestés (ez a másik két üzletáguk). És bár a hardver tényleg drága (az első, kínai gépet 20 ezer euróért vette, egy HTC Vive szet szemüveggel és géppel együtt 800 ezer forint körül van, mostani öt gépükkel számolva ez nagyjából négymillió forint), úgy tűnhet, óránként hatezerért nagyon megéri a dolog. Viszont a helyiségbérlés, a kialakítása és a bérköltségek is elég nagy tételt jelentenek, a hardvert pedig gyakran kell javíttatni: az emberek izzadnak, ami beszivárog a szemüvegekbe; a kábel is fogyóeszköz – a jó minőségű képet adó szemüvegek még nem kábelmentesek -, mert az emberek valamiért egy irányba forognak, így sokszor megcsavarják és eltörik.
Emiatt egy év után el is jöttek a Westendből, a bérleti díj magas, hiába fedezték fel ott sokan a VR-t. A eredeti kínai gépet eladták, most HTC-s szemüvegekkel, multiban játszható játékokkal dolgoznak. “Hiába gondoltuk ki, mekkora lesz Magyarországon a legnagyobb bevásárlóközpontjában VR-központot csinálni, ha a mi kompetenciánk az, hogy online legyünk, embereket hozzunk be, ezt megtámogassuk offline marketinggel. Relatív alacsonyabb bérleti díjjal tudunk arra koncentrálni, hogy többet költsünk emberekre, szolgáltatásra” . Egy évet spórolhattak volna, de Gábor szerint néha hibázni kell, hogy fejlődni tudjanak. És bár a VR nem fejős tehén, jó lehetőség arra, hogy egy cég részt vegyen a jövőben: “. Kapjuk a híreket a piacról. Ha bármi történik a VR-ban, bármilyen technológiai újítás, újdonság, olyan hardver jön, mi már ott leszünk.” Jövőre még három-négy új helyet terveznek, mind külföldön, vidéken nincs elég vásárlóerő erre. ” Többen érdeklődtek már franchise-zal, de még nem tart ott a dolog”.
(Borítókép: Sebestyén László)
