A Kanálka Manufaktúra zöldség- és gyümölcskencéi egy vajaskenyeret és egy ünnepi libasültet is új dimenzióba emelnek. És ugyanígy értelmezi újra a budapesti vállalkozó fogalmát a cég két tulajdonosa, a Molnár testvérek.
„A kérdést én is sokszor feltettem magamnak az autópályán: közelebb nem lehetett volna?” – nevet Farkas-Molnár Ági az álmosító neonfényben az egykori királyhegyesi tankonyha folyosóján. Pedig a helyszínt ő és testvére választották maguknak, mint első közös vállalkozásuk bázisát, és a Kanálka Manufaktúra történetében tulajdonképpen ez az országvégi kis 670 fős falu pont olyan fűszer, mint az általam éppen kóstolgatott hagymachutney-jukban a fahéj.
Amivel reggel még tele van a kis raktár, abból estére mind chutney, kence lesz. Molnár Ágnes és a birsalma (Fotó: Orbital Strangers)
A jogász Ági és marketinges testvére, Judit között három év a korkülönbség, az életük mégis egy ritmusra jár: egyszerre szülték első gyermekeiket, így aztán a gyes alatt, budapesti otthonaikban együtt gondolkodhattak azon, mibe fektessék kreatív energiáikat és megtakarításaikat. A történet eddig klasszikusnak mondható, még a közös pályázatböngészés sem rendkívüli, az viszont, hogy végül tudatosan a Csongrád megyei befuccsolt, Kanálka nevű termelőüzemébe szerettek bele, már kevésbé. „Minden vállalkozásnak vannak racionális alapjai, és van, ami az érzelmi többletet adja. Nálunk utóbbit a helyszín adja, ahol sorsokat tudunk megfordítani” – mondják szégyenlősen, túl nagy szavakat azért nem akarnak használni. Azt biztos, hogy a Királyhegyesen élők alapvetően a nihil és a közmunka között választhatnak, esetleg az ingázást a 17 kilométerre fekvő Makó, vagy a kicsit távolabbi Szeged felé. Ezen próbál változtatni 2016 óta a két lány zöldség- és gyümölcskrémeket készítő kis manufaktúrája, négy főnek már helyben kínálva családbarát munkahelyet.
Saját receptek, alapvetően magyaros ízek (Fotó: Kanálka)
„Valahogy ráállunk, hogy éppen ki mit csinál” – mondja a kétgyermekes Tünde, a tősgyökeres helyi, aki már a Kanálka előző tulajdonosa alatt is vezetői poszton dolgozott. Ágiék ugyanis egy korábban már létező, szegedi nonprofit kft által működtetett oktatókertet-tankonyhát vettek át, amelyhez három évnyi bértámogatást kaptak, további másfél éves foglalkoztatást vállalva. „Hál isten, télen is van munka” – mondja Tünde arra, hogy azóta, hogy egy év szünet után újranyitottak, nincs megállás. A Csongrád megyei paprika, a makói fokhagyma és vöröshagyma, a környékbeli és a kertben saját maguknak termelt zöldségek és gyümölcsök egész évben várják, hogy tisztítás után az üstökbe, aztán a csinos kis üvegekbe kerülhessenek. A termények egy részét ugyanis a fő szezonokban lefagyasztják, hogy a nyugodtabb télen kerülhessen rájuk sor.
„Ahogy mi tudjuk, hogyan jár a 4-es 6-os, a helyiek tudják, hogy mikor és hogyan kell a céklát elültetni”
– Ági meséli, kölcsönösen volt mit tanulniuk egymástól. „Annyi jó dolog van a fekete magyar földben, nálunk nem lesz mangós-maracujás chutney” – a lokálpatrióta szemlélet viszont Molnáréknak sem volt új, alapvetően mindketten szegediek.
A Molnár lányok. Alapvetően inkább Pestről dolgoznak (Fotó: Orbital Strangers)
Ottjártunkkor birsalmachutney készül saját receptjük alapján, épp a cukorral és mézzel karamellizált, kakukkfüves hagymát keverik a főtt birsalmához, délutánra 500 üveget töltenek meg vele kézzel. Éjjel végbemegy a pasztörizálás, a kézi címkézés után akár már másnap mehetnek az ország, főleg Pest megye delikáteszeibe. Az adalékanyag-, tartósítószer-, glutén- és tejmentes köretekre és kencékre ugyanis egyre nagyobb az igény, 1100 forintos (ez a közepes méretű kiszerelés) is.
Az egészségtudatos szemléletmód elsősorban Judit sajátja, és a Kanálka újramárkázása és egyedi csomagolásai is neki köszönhetők, közben Ági az ügyvezetői feladatokat látja el. A Királyhegyes-Budapest távon a szállítást is ők oldják meg, „mindkettőnknek kombija van, és néha a gyereküléseket is kivesszük”. Habár első kisgyermekük születése után vágtak vele, mire a projekt ténylegesen elindult, már mindketten újra terhesek voltak.
„Egyet szoptatunk, egyet nyomtatunk”
– nevetnek, hogy a kettő együtt nem könnyű, még akkor sem, ha csak heti egy napot töltenek mini üzemükben, a maradék időben Tündére bízzák a bázist.
A teljes csapat (Fotó: Orbital Strangers)
A négy helyi dolgozón és kettejükön kívül már két főállású budapesti munkatársuk is van. Szociális Szövetkezetként működnek, melynek tagjai a szövetkezetben munkát végző személyek: a termelésben részt vevő királyhegyesiek, az irányítást végzők, a Molnár-lányok mellett a szintén rokon Farkas Zsuzsa. “Először stabil lábakra szeretnénk állítani a Szövetkezetet, ezért a forrásokat száz százalékban visszaforgatjuk.” Vettek már új üstöt, hűtőket, ők maguk 20 millió forintot fektettek a nonprofit vállalkozásba, az Unicredit Bank Lépj velünk! pályázatán 15 ezer euro értékű támogatást nyertek, az Országos Foglalkoztatási Alap munkahelyteremtő pályázata pedig a bérek egy részét fedezi. A termelésben részt vevő munkavállalók fizetést kapnak, az irányításban részt vevők egyelőre nem. “Jelenleg béreljük az ingatlant és a termelőeszközök egy részét, a hároméves bérleti szerződés végén vételi opcióval rendelkezünk. Ezért is fontos a Szövetkezetben a tőkefelhalmozás” – mondja Ági.
Első lezárt évükben összesen 12,4 ezer üveg kencét adtak el különböző méretekben, ez idén 44 ezerre nőhet. Az ország, főleg Budapest delikáteszein, hentesein és bisztróin kívül szállítanak időnként a Lidl-be is, ahol a Hazánk kincsei szortimentbe választották termékeiket; legújabb mini üveges „gourmet válogatásuk” pedig a szuvenírboltok bonbonkínálatával veheti fel a versenyt. A termelés mennyiségét tekintve tudatosan a középmezőnyben szeretnének maradni (bővülésnek azért még így is lenne helye), kiegészítő szolgáltatásként falusi turizmusban gondolkodnak, idejük egyharmadában bérfőzést-csomagolást is vállalnak.
„Minden megnyert pályázat mögött van kilenc elbukott”
– nem adják fel, keresik a további lehetőségeket.
