Ha nem kezdjük el most a felkészülést a következő évtized kihívásaira, vagyis a népességcsökkenésre, a vidék elnéptelenedésére, a gépek térnyerésére, a klímaváltozásra, az átalakuló világrendre vagy a szegénységből való kitörés nehézségeire, végképp elveszítjük az esélyt arra, hogy 2030-ra a gazdag és sikeres országok közé emelkedjünk. Az egyetlen „tárgy”, amelybe ma egy közösségnek valóban megéri befektetnie, a diplomaoklevél – érvel vendégszerzőnk, aki elemzésében arra is rámutat, hogy mi a lehetséges fejlődés gátja.
Az üzleti élethez hasonlóan a szereplők a politikában is hajlamosak a hosszú távú előnyöket az egyre rövidebb távú nyereségekre becserélni. Ahogy az angol nyelv a maga szokott, egyszerű módján kifejezi, mindent ural a short-termism, azaz a rövid távú gondolkodásmód. A politikusnak a következő sajtótájékoztatót, a következő hírciklust, a következő helyi időközi választást kell túlélnie, és a végén aligha marad ideje azon gondolkozni, mi is lesz ezzel az országgal hosszú távon.
Holott ha nem kezdjük el most a felkészülést a következő évtized kihívásaira – a népességcsökkenésre, a vidék elnéptelenedésére, a gépek térnyerésére, a klímaváltozásra, az átalakuló világrendre vagy a szegénységből való kitörés nehézségeire –, végképp elveszítjük az esélyt arra, hogy 2030-ra a gazdag és sikeres országok közé emelkedjünk.
