Öt kreatív barát és egy alapítvány, akik egyedülálló közösségi házat hoztak létre Magyarországon. A Szeglet Közösségi Tér öt műhelye megváltozott munkaképességű vagy fogyatékossággal élő embereket is alkalmaz. A Salva Vita projektjében a fenntarthatóság és az integráció egyaránt fontos.
„A segély és a sajnálat hosszú távon nem fenntartható. Én az integrációban és az inklúzióban hiszek” – mondja Wertheimer Kinga, a Szeglet Közösségi Tér ötletgazdája. Kinga egyike annak az öt vállalkozónak, akik a Salva Vita Alapítvány által működtetett Szegletben kezdték el ötleteiket megvalósítani. A közösségi térben helyet kapott a vegán és mindenmentes Tunki-Tunki főzőműhely, Vörös Nikolett Print with Venus textilműhelye, Dzuris Orsolya Rework kézművesműhelye, Czabán Máté fotóstúdiója és Várszegi Olívia Szeglet Kávézója is. A vállalkozásokban a helyszínen kívül még valami közös: márciustól mindegyikük alkalmaz majd egy-egy megváltozott munkaképességű kollégát.
Szeglet // fotó: Juhász Norbert
Kegyetlenségmentes termék
Wertheimer Kinga tizenkét évig volt televíziós szerkesztő, gyakorlatilag minden nagyobb csatornának dolgozott. Egy idő után azt érezte, hogy nem érzi jól magát, elege lett a tévé által közvetített „hazug, manipulatív világból.” A stressz az egészségére is hatással volt: pánikrohamai voltak, később pedig endometriózist diagnosztizáltak nála. A minden tizedik nőt érintő betegség jelentős életmódváltást kívánt. Tiltólistára kerültek a húsok, olajok, finomított dolgok, cukrok is. „Totál elkeseredtem, mert imádok enni, korábban hatalmas húsevő is voltam.”
Wertheimer Kinga // fotó: Juhász Norbert
Kinga még a Viva tévénél lett jóban a csatorna akkori műsorvezetőjével, Steiner Kristóffal. Ő már jó ideje kizárólag növényi alapanyagokból készült ételeket fogyasztott. „Régóta vegán volt, de nem a térítős vegán. Sokat kérdezgettem, miért nem eszi meg ezt meg azt. Kristóf kizárólag etikai okokból választotta a vegánságot, mert nagyon szereti az állatokat, önmagát hedonista vegánnak tartja, nem az egészséges oldalról közelíti meg a dolgot”– meséli Kinga. Kristóf nemcsak abban inspirálta, hogy elhagyja a húst, hanem rávilágította arra is, hogy a főzés egy kreatív alkotói tevékenység is lehet.
„Rájöttem, hogy azt a kreativitást, amit eddig a tévézésbe raktam, beletehetem a főzésbe is.”
2016-ban a mindenmentes élelmiszerek kínálata még meglehetősen gyér volt, így Kinga elkezdte magának megalkotni az ételeket. Két kedvenc nassolnivalójából indult ki: a szendvicskrémből és a mártogatósokból. Sokat főzött és végül kikísérletezte első salsa szószát, ami a mai napig az egyik legnépszerűbb terméke. Kinga hamarosan a Pancs-Gasztroplaccon, Steiner Kristóffal vett részt egy eseményen és a helyszín megragadta a fantáziáját. „Tök jó hely volt, jó fej termelőkkel. Ekkor találtam ki, hogy mi lenne, ha én is árulnám a tunkikat.” Rengeteg nő küzd Kingához hasonló betegséggel, míg mások egyéb betegségek miatt nem ehetnek meg sok mindent.
A kizárólag növényi alapokból előállított tunkikat ők is vígan fogyaszthatják.
Két hétre rá Kinga már ott volt a piacon a Tunki-Tunki névre keresztelt termékcsaláddal. A tévézésnek végleg hátat fordított, és minden energiáját a tunkikra fordította. Mivel szülei vendéglátással foglalkoznak, a konyhai körülmények is adottak voltak. Megrajzolta a logót, az anyukája adta az üveget, párja, Máté pedig befotózta a termékeket. A mártogatósokat a piacszervező és a vevők szerették, gyorsan sikeres lett.
Kingát még egy dolog inspirálta a tunkik gyártásában. Mikor otthagyta a tévézést, párjával, Mátéval két hónapra elmentek Indiába. „Az összes pénzünket elköltöttük, mert hittünk benne, hogy utána jól alakulnak a dolgok. Mentünk, amerre a szél sodort, találkoztunk a Dalai Lámával és találkoztunk szerzetesekkel is.
Komoly inspiráció volt, és gyökeret vert bennem az ott tapasztalt gondolkodásmód: minél kevesebbet árts.”
A Tunki-Tunki víziója is erre fűződött rá. A „tévés valóság” után Kinga olyat szeretett volna adni az embereknek, ami őszinte és kegyetlenségmentes.
Ugyanolyan munkavállalók tudnak lenni, mint az egészséges emberek
A tunkik kitalálásával párhuzamosan, Kinga időnként önkéntesként vigyázott egy autista lányra. Édua és édesanyja meghívták Kingát a Salva Vita Alapítvány egyik eseményére. (A Salva Vita Alapítványról a Forbes 2020/januári számában külön írunk.) Az alapítvány már 26 éve segíti a fogyatékkal élők és a megváltozott munkaképességűek betanítását és a nyílt munkapiacon való elhelyezkedését. Kingának itt jött az újabb inspiráció: mi lenne, ha a Tunki-Tunki gyártásában segítene egy fogyatékkal élő személy is. A szervezet rendezvényén odament az alapítvány vezetőjéhez, Vég Katalinhoz és bemutatkozott. „Meséltem a tunkikról és az álmaimról. Elmondtam, hogy egy olyan alkotóműhelyt szeretnék, ahol több kicsi vállalkozás kap helyet. Ezek segítik és inspirálják egymást. A műhelyekbe szívesen bevonnám a megváltozott munkaképességűeket is.” A Salva Vita évek óta szintén hasonlóban gondolkozott, csak ők a lelkes társműhelyeket nem találták. „Katartikus élmény volt, mikor összeállt bennem a kép. Megvalósulhat a régi álmom, hogy segítsek a fogyatékkal élőkön.”
Fél év múlva megszólalt Kinga telefonja. A Salva Vitától
hívták, hogy rátaláltak a Velux Alapítványok Pályázatára. A nemzetközi tender
egy éven keresztül, több körön át zajlott. Karácsony előtt jött a hír, ők
nyerték el a 300 millió forintot.
„Mikor az ötlet megszületett már megvoltak azok a barátaim, akik szintén akkor kezdték el a saját vállalkozásaikat, vagy álmodoztak valamiről.”
Mindenkinek meg volt az elképzelése, mit vinne az akkor még csak délibábként tetszelgő Szegletbe: Kinga párja, Máté fotóstúdiót, a tévés világból szintén kiábrándult Olívia saját kávézót, a korábbi kreatív szakember, Nikolett textilműhelyt, míg gimis barátnője, Orsi saját barkácsműhelyt.„Nekem mindig fontos volt, hogy barátokkal együtt dolgozhassam. Szükségem van arra, hogy a közelembe legyenek és inspiráljanak” – mondja Kinga.
Czabán Máté // fotó: Juhász Norbert
Várszegi Olívia // fotó: Juhász Norbert
A Szeglet Közösségi Tér végül az Alberfalva utcában nyílt meg, egy korábbi patika helyén. A Salva épületében mindannyiuk vállalkozása megvalósult, egyedül a kávézó vár még engedélyekre. A pályázat feltételeinek megfelelően jövő márciustól mindegyik vállalkozás egy-egy megváltozott munkaképességű vagy fogyatékkal élő embert alkalmaz majd. „Mátén kívül a többieknek nem volt tapasztalatuk fogyatékkal élő emberekkel, de mindenki nagyon nyitott” – mondja Kinga.
A megfelelő kollégák kiválasztásában a Salva segít, akik az első időszakban mentorként segítik az alkalmazottak beilleszkedését, valamint a munkaadónak is támaszt nyújtanak abban, hogyan kezeljék a helyzeteket.
„Nemcsak az a fontos, hogy alkalmazzuk a fogyatékkal élőket. Abban is szeretnénk segíteni, hogy a Szeglet tranzitállomás legyen a Salva Vita programjaiban. Segítünk a betanításban és utána máshol is dolgozhatnak” – mondja Kinga. „Ha a megváltozott munkaképességű embereknek lehetőség teremtünk, bebizonyítják, hogy ők is ugyanolyan munkavállalók tudnak lenni, mint az egészséges emberek. Sőt néha jobbak is. Hálásabbak a lehetőségért és hogy tartozhatnak egy közösséghez. Ráadásul sokszor jobban szeretik a monoton feladatokat is. Biztonságos érzést ad nekik” – mondja Kinga.
A vegán és mindenmentes kézműves manufaktúra, a Tunki-Tunki, az újrahasznosítással foglalkozó Rework, a Print with Venus textilműhely, a Szeglet Kávézó és a MateCzaban Fotóstúdió piaci alapon működnek a Salva Vita épületében. Az Szeglet a vállalkozások mellett rendezvények lebonyolítására is alkalmas, ahol különböző workshopokra (kézműves, főző és fotós) is van lehetőség, és a cateringet is meg tudják oldani.
Vörös Nikolett // fotó: Juhász Norbert
Dzuris Orsolya // fotó: Juhász Norbert
A kezdeményezés egyedülálló, Kinga szerint a Szeglethez hasonló projektre nemhogy Magyarországon, de a régióban sincs példa.
A Salva százfős rendezvénytermétől az anyagi stabilitást remélik. „Még elég sok mindent ki kell tapasztalnunk, főleg az üzleti oldalt kell megerősítenünk.” A Szeglet projekt most az inkubációs szakaszban van, az öt vállalkozás nyomott bérleti díjat fizet a Salva Vitának. A Velux a negyedik évben, azaz 2024-ben „engedi el a kezüket”, akkorra már önfenntartóvá kell válniuk és a bérleti díj is piaci áron lesz megszabva. „Ez egy jó konstrukció. Ha egy rendezvény vagy csapatépítő jön, mindenki tudja ajánlani a saját szolgáltatását, a Salva pedig a helyszínt értékesíti. Mindannyiunk érdeke, hogy minél többen jöjjenek.”
Szeglet // fotó: Juhász Norbert
Érdekes együttállás, hogy egy házon belül találkozik a for-profit és a nonprofit. Mivel ilyen szervezeti modell még nem igazán van, ezért a Salva vállalkozóinak és az alapítványnak közösen kell kitalálnunk azt a struktúrát, ami az egészet fenntarthatóvá teszi.
„Azt fogalmaztuk meg, hogy a Szeglet egy üzletileg stabil, vonzó vállalkozásokat összegyűjtő helyszín legyen, ami úgy tud sikeres lenni, hogy megváltozott munkaképességűeket alkalmaz”
– mondja Kinga.
A profit mellett a másik fontos vízió az integrálás. „Azt látjuk, hogy a személyes találkozók mindig a leghatékonyabbak és legélvezetesebbek. Szeretnénk lehetőséget teremteni arra, hogy a fogyatékos és nem fogyatékos emberek megismerhessék egymást. Üljenek le egy kávéra, beszélgessenek egymással” – mondja Vég Katalin, a Salva Vita Alapítvány igazgatója. A megváltozott képességű alkalmazottak folyamatosan jelen lesznek a Szeglet életében és Kingáék remélik, hogy ezzel szemléletet is formálnak:
„sajnos még mindig sokan félnek a fogyatékos emberektől, nem tudják, hogyan viszonyuljanak hozzájuk. A Salva Vita és a Szeglet ezen is szeretne változtatni.”
fotó: Juhász Norbert
