A filmes berendezők körében legenda anyuka mellett tanulták ki a szakmát, amikor megfeneklett a családi cég, a fiatalok vették át az irányítást. Olyan sorozatok jeleneteinek berendezéséért feleltek, mint A tanár, a Terápia, a Válótársak, vagy az Aranyélet legújabb évada. Ez keményebb munka, mint gondolnánk: ha kell, akkor éjszaka kell rácpontyot főzni Mundruczó Kornélnak.
Azta, ezeken mind Ti dolgoztok? – szaladt ki a számon, amikor az irodába lépve szemben találtam magam egy embermagasságú flipcharttal, amitől a produktivitás-pornóra fogékonyak szájában is összefutna a nyál.
Az ismerős sorozatcímekbe kapaszkodva aztán megláttam a rendszert. A forgatási szezont függőlegesen szabdalták fel hetekre, a felelős berendezők nevei külön színnel, a forgatások pedig vízszintesen nyúltak el olyan hosszan, amíg fut a projekt: a reklámszpotok kompakt kis négyzetek – ezek egynapos projektek –, az Aranyélet vagy a Tanár új évada mint az alkarom csuklótól könyékig, ezek már nagyobb falatok.
Aztán megakadt a szemem egy címen, amiről nem hallottam még.
„Ez egy kereskedelmi csatorna saját fejlesztésű sorozata, nemrég forgattuk le a pilotot, ezután döntenek majd. De többet nem árulhatunk el, valószínűleg túl jó ügyvédeik vannak”
– mondja nevetve Fanni és Mihály. Aztán csak visszakanyarodtunk még rá, de erről majd később.
Fotók: Sebestyén László
Anya nyomdokain
A Kreatív Mozi Műhely Matyák Fanni és Tápai Mihály közös vállalkozása, először Fannival beszélgettünk a cégükről még áprilisban a Forbes Legyél jobb! napon. Amikor belekezdett, hogy egy második generációs filmes berendező céget visznek a férjével, laikusként csak bólogattam, de egyből felkaptam a fejem, amikor elkezdte sorolni a címeket, miken dolgoztak eddig. Olyan sorozatok jeleneteit rendezték be például, mint a Válótársak, a Terápia, vagy az Aranyélet első és a most debütáló harmadik évada. A filmes téren csak az elmúlt évek terméséből szemezgetve az ő kezük nyomát viseli a Veszettek, a Brazilok, az Állampolgár, az Egynyári kaland vagy például az Üvegtigris 3. része is.
A céget még 1999-ben Fanni édesanyja, a szakmában nagyra tartott, filmes körökben sokat sejtetően csak Anyának hívott Menyhárt Ágnes alapította, amikor néhány kollégáját magával csábítva kiugrott az állami filmgyártóból, a Mafilmből. Fanni tulajdonképpen beleszületett, Misi pedig „becsajozott” a szakmába: tinédzserként találkoztak (14 és 18 évesek voltak) egy nyári táborban, utána kezdtek járni, ami házasságba és közös vállalkozásba torkollott.
Először Misi kezdett el főiskola mellett nyaranta dolgozni, amikor az anyós feldobta neki a lehetőséget, majd középiskola után becsatlakozott Fanni is, hogy Menyhárt Ági mellett tanulják ki a mesterséget. A 2008-as válság és a magyar filmfinanszírozás átalakulása miatt aztán megbicsaklott a cég. „Volt itt devizahitel, a Magyar Mozgókép Közalapítvány helyett ekkor jött a Filmalap, a válság miatt harmadára esett bevétel, nehéz időszak volt ez” – emlékeznek vissza. Ekkor vették át fokozatosan a vezetést a lelkes fiatalok: ők gatyába rázták a vállalati folyamatokat, miközben Anya sokat látott szemeit néha-néha igénybe vették még a berendezések során.
Ha kell, éjszaka főznek rácpontyot Mundruczó Kornélnak
Az interjú körülbelül első negyed órája azzal ment el, hogy elmagyarázták, mit is csinál pontosan a berendező a forgatásokon. Röviden összefoglalva
ők azok, akik a látványtervező és a rendező által megálmodott díszletet megtöltik élettel: kitalálja, hogyan rendezzék be a helységet, amiben a jelenet játszódik, milyen korhű bútorok legyenek, vagy mondjuk beszerzik a kávéscsészét, és figyelnek arra, hogy a tizenhatodik csapó után is ugyanannyi kávé legyen benne.
Ez sokkal keményebb meló, mint ahogy elsőre hangzik. Sokszor akkor fejezik be a munkát, amikor mások kezdik a napot, ráadásul ez az ipar bizonyos mértékben elég szezonális, nyáron van a csúcsidőszak, ilyenkor előfordul, hogy hétvégéjük sincs, csak forgatások egymás hegyén-hátán. Az utolsó pillanatokban is változhat az igény, ha van egy új ötlete az alkotóknak – ha kell, meg kell oldani a feladatot, ha kell, akkor éjszakázva, úgy, hogy másnap ugyanúgy forgatnak.
„Volt, hogy apósommal egész éjszaka rácpontyot főztünk Mundruczó Kornélnak másnapra, amikor A Frankenstein-tervet forgattuk”
– világít rá Misi, de a hangjában semmi nyűg nincs. Ők ezt tényleg élvezik.
Ahol megfér Lenin és Buddha is
Amiben a Kreatív Mozi kiemelkedik a berendezőcégek mezőnyében, az a hatalmas kellékkészlet. Egyszer van egy 2300 négyzetméteres, barkácsáruházakat megszégyenítően tágas pavilonjuk Dunakeszin, itt tárolják a bútorokat és a nagyobb berendezési tárgyakat, itt lőttük a profi fotókat is. Továbbá a zuglói telephelyük alatt is van egy 870 négyzetméteres bunker, ami úgy néz ki, mintha a nagyszülők pincéjébe próbálták volna bezsúfolni az ecseri piacot. Itt tárolják az apróbb kellékeket, a sakktábláktól a fali órákon át az étkészletekig mindent, ránézésre csak vonalas telefonból és múltszázadi családi fényképekből több tucatot láttam, amikor Mihály – és kutyájuk, a versenyagár Bodza – körbevezetett a mélyben. (Személyes kedvencem akkor is a beugró mögött meghúzódó, szúrós tekintetű Lenin-portré: mintha csak arra várt volna, hogy gyanútlan üzleti újságírókat ijesztgessen.)
Az, hogy egy berendezőcégnek saját készlete van, nem magától értetődő, esetükben ez Menyhárt Ági öröksége. A piacon sokan működnek készlet nélkül, ők az adott projekthez szerzik be a kellékeket, hogy aztán a forgatás után tovább is adjanak rajta, vagy esetleg bérlik, például a Kreatív Mozitól. Kellékek terén a napjaink és a 20. század második felében erősek, de most már inkább azon dolgoznak, hogy ne nőjön tovább a készlet, a már meglévőt is alig győzik rendszerezni.
„Még vagy 200 folyóméter polcot meg tudnánk tölteni a már meglévő bútorokkal Dunakeszin, az ismerősök is mindig minket találnak meg költözésnél, hogy lepasszolják a bútoraikat” – magyarázza Mihály.
Biztos pont a káoszban
Ennek a szakmának a munkatempóját nézve nem meglepő, hogy a személyes kapcsolatok és a légkör eleve kritikus: nagyon nem mindegy, milyen emberekkel és hangulatban zajlanak a forgatások, ami filmeknél két-három hónapot, de sorozatok esetében is legalább 60-80 napot tesz ki. Amikor filmszakmabeli forrásokkal beszéltem, akik rálátnak a cég működésére, mind kihangsúlyozták, mennyire családias hangulatban, mindig a projektnek alárendelve magukat tudtak velük együtt dolgozni.
Závorszky Anna, az HBO Magyarország gyártásért felelős producere elárulta, hogy azért választották őket több HBO-s sorozat forgatásához is, mert bármilyen berendezési feladatot meg tudnak oldani, akár stúdióban vagy több tucat helyszínen, hosszú távon tudtak biztosítani tapasztalt szakembereket, és volt pár olyan, a magyar piacon nem bevett kérése is az HBO-nak, amihez rugalmasan alkalmazkodtak. Emellett ő is kiemelte, az emberi tényezőt, hogy a berendezők is beletegyék a kreativitásukat a projektbe.
„Számtalan vicces sztorink van arról, hogy nézők beírtak hozzánk, miszerint a Terápia első évadának helyszíneit szerették volna bútorozva kivenni, annyira reálisan alakították ki a személyes tereket, hogy az embereknek eszébe sem jutott, hogy egy kreált világot látnak, hiszen stúdióban dolgozunk. Vagy mondjuk az Aranyélet első évadában a vájt szemű néző emailben gratulált, hogy az egyik gazdasági elithez tartozó karakter, amikor bort töltött Jankának, annak címkéje is tükrözte társadalmi státuszát, hiszen egy kiváló francia bor címkéjét láttuk.”
Egy hasonló esetből kisebb anekdota is lett, és most kanyarodunk vissza a cikk elején emlegetett titkos sorozatra. A pilot forgatókönyve szerint az egyik jelenetben a szereplő egy fióknyi papírlapot hajít szét dühében. Amint ezt a projekten dolgozó kellékes megtudta, éjt nappallá téve írta tele A4-es oldalakat a jelenethez illő tartalommal.
Amikor a stáb meglátta a felvételeken, hogy a szétdobált papírlapok nemhogy nem üresek, hanem ráadásul az adott cselekményhez passzolnak is az iratok, kisebb felháborodás lett belőle, pozitív értelemben.
„Tátott szájjal néztek, elkezdtek susmorogni, hogy ezek képesek voltak legyártani egy irattárolónyi dokumentumot, hogy szétdobáljunk, ráadásul egy pilotra, amit lehet, hogy nem lát majd senki egy szűk körön kívül.”
Ezt csak szerelemből lehet csinálni, nem a pénzért
Amikor arról faggattam őket, milyen céljaik vannak, merre fejlődnének, akkor kicsit pironkodtak is, amiért nem számszerű terveket mondanak, hanem sokkal holisztikusabb célokat tűztek ki. „Stabil pont szeretnénk maradni abban a zűrzavarban, ami egy forgatás tud lenni, megtartva a családias hangulatot.”
A hazai filmipar fellendülését ők is érzik, bőven van munkájuk, egyre több az üzleti oldalról is a megkeresés reklámfilmekhez, és noha elsősorban magyar filmeken dolgoznak, megtalálták már őket német akciósorozat és Budapesten forgatott klasszikus bollywoodi produkcióval is. Ugyanakkor nem hajszolják mindenáron, hogy minél több megkeresést vállaljanak. „Nem akarjuk látni, hogy valamelyik kollégánk 50 évesen szívrohamot kap, mert azon görcsölünk, hogy hogyan lehetne eggyel több nulla a bevételi oldalon.”
Ezt Fodor Judit, a Laokoon Film producere is megjegyezte róluk: „sosem éreztük azt, hogy csak a nyereség számít náluk. Igazán elhivatott, ízig-vérig filmes kollégák, akik azt a régi iskolát képviselik, amit már nem sokan a szakmában.”
„Ezt csak szenvedélyből, szerelemből lehet csinálni, nem a pénzért”
– mondja csillogó szemekkel Fanni, hogy aztán Misi tréfásan leszögezze:
„mondhatnánk úgy is, hogy nem láttam még közgazdászt berendezőcéget alapítani, mert ebben látta volna meg élete bizniszét. De cserébe az egész világ a mi játszóterünk lehet.”
