Olaszország jóval több, mint pizza, fagylalt és nyüzsgő tengerpart. Sőt, jóval több, mint Velence, Róma, Nápoly, vagy a már-már „kötelező” látnivalók. Néha elég csak egy kicsivel távolabbra vagy más irányba mennünk, hogy a turisták által szinte felfedezetlen kincsekre leljünk.
Olaszország többek között azért csodálatos célpont egy felejthetetlen utazáshoz, mert az ember bármelyik nagyvárosban száll meg, onnan indulva számos kellemes meglepetés érheti a környező kisebb városokat, falvakat járva.
Parma: kinek a sonka, kinek az opera
A többség Parma nevét hallva azonnal a sonkára gondol.
Ennél azonban sokkal több gasztronómiai és építészeti élményt rejt ez a város, amely idén is megkapta az Olaszország kulturális fővárosa címet. Ahhoz, hogy elérjük ezt a csodálatos várost, elég vonatra ülni Milánóban, és nagyjából másfél óra út után megérkezünk a belvároshoz közeli állomásra.
A város építészeti és művészeti látnivalók sokaságával kényezteti a turistákat. Ezek közül az egyik legismertebb a világörökség részének nyilvánított székesegyház, melynek kupoláját a Mária mennybemenetelét ábrázoló freskó díszíti. Ezt tekintik az olasz reneszánsz egyik legkiválóbb, de sajnos rövid életű festője, Antonio da Correggio fő művének. A székesegyház mellett áll egy különleges alakú középkori épület, a vörös veronai márványból épült, nyolcszögű Parmai Keresztelőkápolna.
A művészetek rajongói igazi csodákra lelhetnek a Palazzo della Pilotta hatalmas komplexumában, amely egyaránt helyt ad a Nemzeti Galériának, a régészeti múzeumnak és egy gyönyörű könyvtárnak. Érdekesség, hogy itt található a Leonardo da Vincinek tulajdonított La Scapigliata, azaz a kócos hajú hölgy képe, amely körül sok titok lappang, de a legvalószínűbb az, hogy a festő egy befejezetlen festményéhez készítette vázlatként.
A város igazán kerékpárbarát, így könnyű bejárni a kis utcácskákat két keréken, de gyalog sem túl megterhelő a városnézés, hiszen a látnivalók szinte egymás mellett helyezkednek el.
Nem maradhat ki a látnivalók sorából a Teatro Regio, a mindmáig látogatható, lenyűgöző színház. Kívülről nézve nem sok jel utal arra, hogy a belső teret Olaszország egyik legszebb színházaként tartják számon. A nézőtér öt szintjét vörös bársony és arany részletek díszítik – lélegzetelállító látvány, ahogy körbeöleli a színpadot. Minden évben ez az épület ad helyet a Verdi Fesztiválnak, amely előreláthatólag az idén sem marad el.
Parmától nem messze tornyosul a késő középkori Torrechiara kastély, amely ideális célpont egy kényelmes kiránduláshoz két keréken.
A dombon álló építményből csodás panoráma nyílik a környező falvacskákra és a zöldellő vidékre.
Sokan nem is gondolnák, hogy ez az impozáns építmény a XV. században szerelmi fészeknek épült. Pier Maria Rossi, Berceto grófja építtette – minden bizonnyal korának egyik legérdekesebb alakja, aki nem csak katonai vezetői tehetségéről volt ismert, hanem a kultúra és a tudományok iránti vonzalmáról is. A fennmaradt adatok alapján ő maga lehetett a kastély építésze is. Egy napon viszonzott szerelembe esett Bianca Pellegrinivel, és bár mindketten házasok voltak, halálukig együtt éltek a kastélyban.
Ha pedig már bejártuk a környéket, akkor itt az ideje hódolni a sonkatálaknak, a helyben készített Parmigiano (jelentése: pármai) sajtnak és a helyi boroknak, hiszen Parma nem véletlenül kapta meg a Gasztronómia Városa címet.
Procida: egy elbűvölő sziget
Ha utazásunkat Nápoly környékére tervezzük, akkor igazi csemegeként látogassunk el a Nápolyi-öböl legkisebb szigetére, Procidára.
A festői pasztellszínű házakkal szegélyezett bájos sziget területileg aprócska, szellemiségében azonban kimagasló. Nemhiába veszi át jövőre Parmától az Olaszország kulturális fővárosa címet azzal az ars poeticával, miszerint „La cultura non isola”, azaz a „A kultúra nincs elszigetelve”. A sziget mindössze 10 ezer lakosa büszke történelmére, kultúrájára és természeti adottságaira, amiket odaadóan ápol, hogy átörökítse azokat a jövő nemzedékének.
Az apró sziget helyszínül szolgált a Tehetséges Mr. Ripley forgatásához, integetett egykor a partján Sophia Loren, s itt szállt ki hajójából Alain Delon, a helynek mégis sikerült elkerülnie, hogy zsúfolt turistaparadicsommá váljon, így megőrizte helyi kincseit és nyugodt, autentikus légkörét.
A sziget tökéletes úticél azoknak, akik szeretik elkerülni a tömeget és lassabb tempóban képzelik el a nyaralást.
Az igencsak szűk utcákon a kisméretű buszok becsukott visszapillantókkal navigálnak, miközben a ráérősebb emberek inkább gyalog jutnak el egyik pontból a másikba, ami nem nehéz, hiszen az egész sziget bejárható néhány óra alatt. A komppal megközelíthető Procida egy nápolyi városnézésnek is ideális kiegészítője lehet.
Dante nyomában: a Lonely Planet is ezt ajánlja 2021-ben
Az Olaszországba utazók az idén még inkább úgy érezhetik, hogy megelevenedik előttük a történelem, ugyanis Dante halálának 700. évfordulóját számos izgalmas eseménnyel ünneplik, egészen szeptember közepéig. Az olaszok szerint Dante az, aki megtestesíti az olasz nyelvet, az ország egységét, Itália eszméjét. Az Isteni színjáték című művében Dante 1300. március 25-én kezdi meg túlvilági útját, ezért előtte tisztelegve március 25-ét 2021-ben Dante-napnak nyilvánították.
Az idén akár szó szerint az olasz nyelv atyjának nyomába eredhetünk a Le Vie di Dante elnevezésű kulturális utazás keretében, ahol firenzei szülőhelyétől egészen a Ravennában található sírjáig bejárhatjuk az ország ezen részét.
A programot a Lonely Planet máris az év legjobbjának választotta fenntartható utazás kategóriában.
Az út legemblematikusabb helyszínei között Firenze mellett ott van Pontassieve – állítólag itt ismerkedett meg Dante és Beatrice –, de megcsodálhatjuk a Acquacheta vízesést vagy Brisighella dombon álló, lenyűgöző látványt nyújtó középkori erődítményét is. A program nem a rohanásról szól, javasolt gyalog, kerékpárral, esetleg vonattal megtenni a minden szempontból emlékezetesnek ígérkező utat.
A lassulás művészete
Bár Olaszország megszámlálhatatlanul sok lehetőséget kínál a nézelődésre, nem érdemes túlzsúfolni a naptárt programokkal. Itália az úgynevezett slow nyaralás tökéletes színhelye, ahol a helyiek lassú életritmusára hangolódva kiszakadhatunk a rohanó mindennapokból.
Nyüzsgő nagyvárosok helyett itt az ideje megismerkedni a kisebb középkori falvak lassú hullámzásával, ahol belefér az időbe a délutáni szieszta, hogy aztán késő estig üldögélhessünk valamelyik piazzán, hallgatva a helyiek vidám beszélgetését.
Szinte mindegy, melyik középkori várost vagy falut választjuk úticélul, hiszen mindegyik egyedi, valamiben különbözik a többitől. Egy dolog azonban biztos: mindegyikben megtalálhatjuk a lassú dolce vita-érzést!
További hasznos információk az olaszországi utazáshoz: italia.it
