Nyugdíj-, lakás- és egészségbiztosítók tömkelege várja a fiatalabb generációt is Magyarországon. Várja, de ennek a rétegnek kis túlzással ismeretlen fogalom az öngondoskodás – a 30 alattiak jellemzően kerülik a szépkorú éveiket megkönnyítő befektetéseket. Pedig a nyugdíjban annyira már nem reménykedhetünk. Gondatlanok vagyunk, vagy csak nincs miből félretenni?
Nincs olyan, hogy túl korán – kezdte közel hat évvel ezelőtt egyetemi előadását az egyik nagy magyarországi biztosító felsővezetője. A Közgáz könyvtárának kiselőadójában, körülbelül húszan ülhettünk vele szemben: létszámunk nagyjából megegyezett az átlag életkorunkkal is. Fura élmény volt öngondoskodásról, főként a nyugdíjunkról már ekkor komolyan beszélgetni, még úgy is, hogy a pénzügyi szakkollégiumunk által szervezett fejtágító a szakmai érdeklődésünk miatt nem is esett olyan távol tőlünk.
Az előadónak – aki többször is megjegyezte, mennyire örül, hogy ilyen fiatalon már ebben a témában is szeretnénk elmélyülni – azonban még furább lehetett az a huszonpár huszonéves szempár, ami rá szegeződött.
Merthogy az öngondoskodás kérdésköre már akkor, és most is kifejezetten olyan téma, ami a harmincas vízválasztó előtt igen kevés fiatalnak jut eszébe.
Ezzel persze nem magunkat akarom dícsérni – az előadás után mi sem tolongtunk az önkéntes magánnyugdíjpénztáraknál és a biztosítóknál, hogy megkössük életünk üzletét. A „majd később” dobozba szépen elrakva a témát én sem írtam alá semmit. Húszfős csoportunk bizonyára nem reprezentatív minta, de Magyarországon valóban kicsi az a réteg, aki már ilyenkor félretesz: pedig komoly, számszerűsíthető előnye van annak, ha minél korábban kezdünk befektetni későbbi éveinkbe.
Nem gondolunk erre, vagy csak a matek nem jön ki a mindennapi élet költségei után? Más befektetéseket részesítenénk előnyben?
Ebből nehéz félretenni
A húszas évek jellemzően a szakmai karrier megalapozásának első éveiről szólnak, amikor még a friss pályakezdők a későbbi lehetőségek, gyors előrehaladás reményében hajlandóak kisebb fizetéseket is bevállalni. Vagy csak pusztán ennyivel kell beérni: a munkaadók gyakran saját javukra hajthatják a vizet a tapasztalatlan fiatalokkal szemben, hiszen utóbbiaknak még nincsen különösebb szakértelme és ebből fakadó alkupozíciója.
Így kerülünk ki a munkaerőpiacra és vállaljuk el első feladatainkat friss végzősként. A kezdő átlagfizetés a Budapesti Corvinus Egyetem gazdaságtudományi végzősei számára körülbelül bruttó 460 ezer forint (azaz megközelítőleg nettó 300 ezer forint). Ez a KSH 2021 első félévi nettó átlagkeresetéhez már közelebb áll, ami a fővárosban 351 ezer forint – de még ezekkel együtt is kijelenthető, hogy a kereseti skála felső részét vizsgáljuk. Habár a KSH nem publikál korcsoportra osztott adatokat,
a valóságban ennél más foglalkoztatási területeken, vagy a fővároson kívül jóval kevesebb lehet a huszonévesek nettója.
Karrierünk elején még keveset keresünk, ebből pedig nehéz az öngondoskodásra fordítani. Főleg, hogy ilyenkor még az attitűdünk is más: inkább költünk a szórakozásra, mint a 20-40 év múlva viszontlátott összegekre. Fotó: Brooke Cagle // Unsplash
Az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy nagy átlagban nettó 300 ezer forintból lehet gazdálkodni húszas éveinkben (még akkor is, ha a szektorok közötti eltérések igen kiugróak lehetnek, és a harminchoz közeledő, már több éves szakmai tapasztalattal rendelkező munkások várhatóan ennél többet tesznek zsebre).
Elég gyorsan elköltségelhetjük ezt a nettó 300 ezret, ha maradunk Budapesten – köszönhetően főként a horribilis bérleti díjaknak. Az Otthon Centrum statisztikái szerint egy budapesti, egyszobás ingatlan albérleti díja körülbelül 100 ezer forint, míg vidéken ugyanezt nagyjából 70 ezerért kaphatjuk meg. Előbbihez a nagyjából 30 ezer forintos közmű- és közös költségdíjat hozzáadva már szinte a fele fizetése elment a példában szereplő fiatalnak, ha nincs olyan szerencsés helyzetben, hogy mamahotelezzen, vagy kedvezményesen költözzön rokonsága tulajdonában lévő lakásba. Élelmiszerre és háztartási termékekre egy hónapban – főleg a rohamosan emelkedő infláció mellett – simán elköltünk még 40-70 ezret. Ehhez hozzávehetjük még, hogy sokan elkezdik törleszteni a diákhitelüket, ami 7-10 ezer forintot szintén elvihet a törlesztés első éveiben.
Így járunk alsó hangon 200 ezer forintnál, és akkor még nem éltünk.
A még sok esetben is sarkító matekpélda mellett egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy még egy bruttó 500 ezres fizetésnél is önfegyelmet kéne gyakorolni, hogyha az öngondoskodás eszébe jutna a generációnak. Az önfegyelem pedig nem igazán a fiatalok ismérve: az avokádó generációnak csúfolt huszonévesekre inkább az jellemző, hogy elkölthető jövedelmüket a jelen élvezeteinek, semmint a jövő megtakarításainak szentelik.
Persze ez nem azt jelenti, hogy az avokádó toast oltárán áldoznánk be a nyugdíjunkat,
de ilyenkor még azok számára sem kerül előtérbe a biztosítások világa, akik már inkább megtehetnék: szívesebben utazunk és szórakozunk, minthogy évtizedek múlva látható haszonhoz tegyünk félre.
A bőség zavarában
Habár az öngondoskodás a látókörünkön kívül esik, még nem is kéne sokat költeni, ha elég korán nekikezdünk a havi befizetéseknek, a sok pénzügyi termék azonban zavaró lehet a fiatalok számára: miből érdemes választani?
Az önkéntes nyugdíjpénztárak minimális belépési összege átlagosan havi ötezer forint, ehhez pedig körülbelül hétezer forintos éves költség társul.
Az állam is honorálja, ha valaki előtakarékos: az önkéntes nyugdíjpénztáraknál legfeljebb 150 ezer forintig adóvisszatérítést is lehet kérni, a megtakarítás hozama pedig 10 év után adó- és járulékmentesen, újabb 10 év után pedig a befizetett tőke is adómentesen kivehető.
A szintén előtakarékossági célra igénybevehető nyugdíjbiztosítás már magasabb, havonta minimum kb. 10 ezer forintos díjjal rendelkezik, aminek összege nem csökkenthető és nem is szüneteltethető a futamidő alatt. A 20 százalékos állami adóvisszatérítés – 130 ezer forintig – ebben az esetben is érvényes (ez viszonylag drága megtakarítási forma). A harmadik nyugdíjtermék, a nyugdíj előtakarékossági számla (nyesz) esetén már csak 100 ezer forintot lehet visszaigényelni az államtól, azonban itt már saját magunk választhatunk, milyen értékpapírokból szeretnénk összerakni a portfóliónk: állampapírokat, a Budapesti Értéktőzsdén forgalmazott értékpapírokat is vehetünk a számlára befektetett pénzből. Előny és hátrány is a rugalmasság, mert mi döntünk arról mikor, mennyit és mibe fektetünk, de szakértő tanácsadás nem is jár mellé.
Nem nehéz elveszni a biztosítások, előtakarékossági számlák, díjak és költségek világában: sokféle termék közül választhatnának a fiatalok. Fotó: Josh Appel // Unsplash
A nyugdíjprogramok mellett azonban leginkább az egészségbiztosítást érdemes minél hamarabb elkezdeni, hiszen míg előbbinél csak a félretett összeg változik,
a személyes paraméterek (életkor, egészségügyi állapot) figyelembevételével árazott egészségbiztosítási termékek kifejezetten kedvezőtlenebb díjak mellett vehetőek igénybe, ahogy előrehaladunk az életünkben.
Az EBF kalkulációi szerint a 18-29 éves korosztály várható díja 8-18 ezer forint körül mozog, míg az 50 évesek díjának felső határa ennek a dupláját, a 36 ezer forintot is elérheti. A másik, kapcsolódó pénzügyi termék a kockázati életbiztosítás: ezt is már pár ezer forinttól lehet kötni.
A magyar állam támogatás-visszavonása után egy csapásra elanyátlanódó lakáscélú megtakarítási számlákat már szintén havi ötezer forintos befizetéssel indíthatunk. Mint az összes előző példára, itt is érvényes a „minél hamarabb kezded (minél többet raksz be), annál jobban jársz” paradigma. Ha azonban az összes reklámra és ügynökre hallgatnánk, akkor a felsorolt termékek igénybe vétele mellett könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy temérdek pénzt ölünk bele a későbbi szép éveinkbe: mind a négy kategóriában befektetve minimum 25 ezer forintról beszélünk, de ha azt akarjuk, hogy érjen is valamit a sok havi befizetés a későbbiekben, sokkal inkább közelítünk az egy hónapban pengethető 50-100 ezer forintos összeghez.
Ilyen szintű elköteleződést pedig csak a sokkal magasabb fizetéssel rendelkező, általában már a karrierjük egy előrehaladottabb szakaszában lévő emberek tudnak vállalni,
a nagy átlag húszas évei közepén inkább kívülről nézi az öngondoskodás piacát – vagy inkább a témáról tudomást sem véve fordítja el a tekintetét.
Pozitívabb a trend, mint gondolnánk
Az OTP legfrissebb, idei Öngondoskodási Indexe szerint azonban nem csak a fiatalok nem tesznek félre: a reprezentatív felmérés szerint a háztartások 26 százaléka nem tudja, hogyan él majd meg nyugdíjas korában. Pénzpiaci megtakarítással, köztük az említett biztosításokkal vagy előtakarékossági számlákkal a lakosság 40 százaléka rendelkezik.
Az Öngondoskodási Index szerint az emberek 76 százaléka szerint az állam szerepe a nyugdíj biztosítása, és csak 22 százalék tesz félre szépkorú éveire.
Az öngondoskodásra rá sem hederítők listáján természetesen a 20-30 év közti fiatalok az élenjáróak: a többi életcsoporthoz képest köztük a legalacsonyabb azoknak az aránya, akik rendelkeznek önkéntes nyugdíjpénztári tagsággal. A Forbes.hu megkeresésére az OTP elmondta, hogy habár „vannak, akik már az első munkahelyre való belépéskor megnyitják nyugdíjpénztári számlájukat, sajnos a fiatalok többsége még nem így gondolkodik. Többek között ennek köszönhető, hogy bár évről évre csökken az új belépők átlagéletkora, de az továbbra is 38 év körül mozog az OTP Nyugdíjpénztárnál.”
Az OTP szerint a munkáltató tehet a legtöbbet, hogy növelje a fiatalok öngondoskodási kedvét.
„A munkáltatói hozzájárulás erősíti a munkavállalói lojalitást, a munkáltató elkötelezettségét is növeli a dolgozók hosszútávú jövője iránt. A munkáltatóknak nagy szerepük van abban, hogy indítsák el a munkavállalóikat a nyugdíjcélú öngondoskodás útján.”
Kedvezőbb trendet figyelt meg a Prémium Önkéntes Pénztárak reprezentatív kutatása: öt év alatt egészségpénztárukba a 21-30 éves új belépők aránya 20-ról 25 százalékra, a nyugdíjpénztárba 10-ről 20 százalékra emelkedett – viszont utóbbinál még a tagság több mint fele 46 és 64 év közötti. A Forbes.hu-nak eljuttatott kutatási eredmények alapján
ez a generáció tartja a legfontosabbnak az öngondoskodást, és az állami nyugdíj helyett már többelemű „portfolióban” gondolkodnak, aminek nagy része a saját megtakarításokból, befektetésekből épülne fel.
„A kutatásból jól látszik, hogy a fiatal korosztály tagjai egyre tudatosabbak, messze a 35 év alattiak esetében a legmagasabb azok aránya, akik az állami nyugdíj mellett már a saját megtakarításaikra is számítanának, hogy megfelelő életszínvonalat biztosítsanak maguknak időskorukra. 63 százalékuk gondolta azt, hogy nyugdíjasként ezek bevételi forrást jelentenek majd. Hasonló tendenciát figyeltünk meg a saját tagjaink körében is” – mondja Pataki Tímea, a Prémium Önkéntes Nyugdíjpénztár igazgatótanácsának elnöke. A Nyugdíjpénztár az OTP-hez hasonlóan szorgalmazta a munkáltatói szerepvállalást:
ha a munkáltatók hozzájárulnának a befektetéseikhez, azok is meg tudnák kezdeni a takarékoskodást, akiknek ez egyébként nem feltétlenül fér bele a költségvetésébe.
Szexibb a kripto?
Az egyre pozitívabb, de még hagyományosan alacsony öngondoskodási kedv mellett a háttérben egy másik „ellenféllel” is meg kell (majd) küzdenie a nyugdíjtermékeket, biztosításokat kínáló intézményeknek:
a tőzsde és a kriptovaluták világa sokkal szexibb és a belépési küszöb is alacsonyabb lett ide.
Nagyobbat lehet bukni, de nagyobb az izgalom, ha a pénzemet a kriptóba rakom. Ráadásul még a kollégáimmal is hülyéskedhetek, mennyire szakadt be a hétvégén az unikornisos token. Kép: Thought Catalog // Unsplash
Már hazánkból is több, kellemes felhasználói élményt biztosító, egyáltalán nem bonyolult rendszerű kereskedői applikáció is elérhető, amibe beszállni sokkal kevésbé macerásabb, mint megkötni egy biztosítást. Sokszor ugyanis a hagyományos megtakarítások online ügyintézési folyamata is fájdalmasan hosszúnak bizonyul a „mindent azonnal” generáció számára.
Egyelőre a fiatalok nem kaptak rá ezekre az amúgy igen volatilis befektetési eszközökre. Az Állami Számvevőszék egyetemisták pénzügyi szokásairól készült felmérése alapján ez a korosztály a rövid távú, rugalmasabb megtakarítási formákat részesíti ugyan előnyben, de bizony itt is elterjedt a párnacihába rakott pénz. Beszédes, hogy noha a hallgatók 89 százaléka mondta, hogy van spórolt pénze, csak harmaduk vallotta azt, hogy havi rendszerességgel tud félre tenni. A többség a hagyományos befektetési formákat jelölte meg, csak kevesen mondták, hogy egyéb helyre invesztálnak.
Felsőoktatási hallgatók pénzügyi kultúrája, Állami Számvevőszék, 2020.
Nemzetközi felmérések azt mutatják, a millenial generáció kockázatkerülőbbnek számít, mint elődei. A magyar helyzet azt mutatja, hogy aki tudatos akar lenni, annak még az átlagfizetés felett is kevés maradhat hó végére a bankszámláján, így érthető a konzervatív hozzáállás. A fenti példaszámítás azonban azt is üzenheti a fiatalabb korosztálynak, hogyha nem is teljes portfólióval, de egy-egy befektetési formával érdemes elkezdeni a megtakarítást, főleg, ha állami támogatás is jár mellé.
Borítókép: John Schnobrich
