A válasz kicsit oroszos: nem biztos, hogy az, csak annak tűnik. A kormány volt tanácsadója szerint olyan eszközökkel védték meg a rubelt, amiknek a súlya később a költségvetésben és a reálgazdaságban csapódik le. Forbes 1×1: elmagyarázzuk, mi a helyzet, gyorsan és egyszerűen.
Nagyon visszaerősödött a rubel, a dollárral szembeni árfolyam már a 78-as szintnél tart, az április eleji, rövid letörést nem számítva ez már a háború előtti szint. Február 24-én, az Ukrajnába való bevonulás napján a dollárral szembeni 85-ös szint környékén volt a keresztárfolyam. Már az is bőven történelmi mélypont volt, akkor a gyengülést főleg a háborús félelmek okozta bizalmatlanság okozta. De a háború kitörése utáni várt rubelösszeomlás végül elmaradt, az orosz deviza szépen visszaerősödött a háború előtti szintre.
Miért erősödik?
Vagy valójában nem is erősödik! És ez a lényeg: az orosz jegybank súlyos tőkekorlátozásokat vezetett be, szigorította a devizakereskedelmet, kötelezte az exportőröket, hogy bevételeik 80 százalékát váltsák át rubelre. Eközben az euroatlanti országok leválasztották az orosz bankok többségét és a jegybankot a nemzetközi pénzügyi rendszerről, a nyugati cégek többsége pedig kivonult az országból, vagy szünetelteti az ottani tevékenységét.
Emiatt gyakorlatilag megszűnt a rubel piaca, alig voltak eladók, de az orosz exportőrök és egy-két baráti ország képében maradt pár vevő.
A charton jól látható, hogyan csökkent a rubel napi forgalma:
A szénhidrogén-export miatt pár bank fér csak hozzá SWIFT-rendszeren keresztül a nemzetközi tőkepiacokhoz, de rajtuk keresztül jelentős tőke áramlik az országba. Cserébe gyakorlatilag nincs import, így az orosz folyó fizetési mérlegtöbblet (a magas olajárak miatt is) jelentős plusszal fut.
Ez kellett ahhoz, hogy a rubel értelmezhető szintekre térjen vissza. De azt látni kell, hogy ez egy mesterségesen fenntartott árfolyam, nem a valós, piaci vélekedést tükrözi. Nem véletlenül beszélt Kszénia Judajeva, az orosz jegybank elnökhelyettese múlt pénteken arról, hogy szeretnék, ha a rubelárfolyamot hosszabb távon a piaci körülmények alakítanák.
Mert most nem azok alakítják, a rubel egy olyan környezetben tud stabil maradni, ahol nem tudnak érvényesülni a gyengülés felé ható erők.
Erre hívta fel a figyelmet Jobbágy Sándor, a Concorde Értékpapír Zrt. szenior makrogazdasági elemzője is, amikor a rubelről kérdeztük. „Nem tudjuk, hogy mennyire reális a mostani árfolyam, de valószínűleg nem túlságosan. Amint elkezdték lazítani a tőkekorlátozásokat, azonnal elkezdett gyengülni a rubel. Ha ez az irány folytatódik, akkor lehetne reálisan látni a folyamatokat.”
És ez miért rossz az országnak?
Az orosz gazdaság és vele együtt a rubel is nagyon meg fogja szenvedni a szankciós hullámot, bár az orosz kormány és jegybank igyekszik ennek ellenkezőjét kommunikálni.
Az IMF friss jelentésében 8,5 százalékos orosz GDP-csökkenést becsül, a jegybank 8 százalékra számít, a nyugati elemzők inkább 10-20 százalék közti recesszióra. A Moody’s szerint már most államcsődben lehet az ország. Az infláció a 20 százalékot súrolja alulról.
A jegybank a háború elején 20 százalékra emelte az alapkamatot, hogy védje a devizaárfolyamot, aztán 17 százalékra csökkentette, hogy kicsit lazítsa a pénzügyi körülményeket. A központi banknak most egyszerre kellene lazítania, hogy stimulálja a recesszióba csúszó gazdaságot és szigorítania, hogy csökkentse az inflációt és védje a rubelt.
Nem véletlenül fogalmazott úgy Szergej Gurijev, az orosz kormány korábbi, azóta emigrált tanácsadója, hogy
a rubelerősödésnek olyan súlyos ára volt, ami végül a költségvetésben és a reálgazdaságban fog lecsapódni.
Magyarán: olyan áron védték meg a rubelt, ami később nagyon fog fájni. A szakember Project Syndicate-re írt véleménycikkében arról értekezik, hogy nagyon borúsak a kilátások, a rubelt körülvevő mesterséges körülmények nem tarthatók fenn örökké.
Szerinte nem az a kérdés, hogy lesz-e európai olajembargó, hanem az, hogy mikor. Gurijev szerint pedig az a pont lesz az, amikor már a rubelt sem lehet tovább művi úton erősíteni.