Tkacsik Márta elméleti matematikusként doktorált a nyolcvanas években Kassán, 20 év e-business és egy sikeres exit után ma Budajenő szélén termeszt itthon egyedülálló bogyós gyümölcsöket.
„Az ember hamarabb tudott deriválni és integrálni, mint hogy megértette volna, miért léteznek, hogyan működnek a virágok. Az én életem is valahol itt tart.” Tkacsik Márta sokszor találta magát a dolgok sűrűjében az után, hogy ledoktorált elméleti matematikából. A nyolcvanas évek Csehszlovákiájában az elsők között kezdett el számítógép-hálózatokkal foglalkozni, dolgozott a szlovák internethálózat kialakításán, neki volt először email-címe Kassán, és a nevéhez köthető a régió első internetbankja is.
Több mint 20 év e-business után ma Budajenőn, egy erdőszéli öthektáros telken telnek a mindennapjai, palántázással, gyümölcsszedéssel, rengeteg kísérletezgetéssel – de a táblázatoktól azért most sem szabadul. „Használok Excelt, mert kell, de a könyvelőm szerint mindegyik táblázat úgy néz ki, mint valami képzőművészeti alkotás – mondja jókedvűen. –
Nem szeretem a számokat. Ha az ember matematikusként mutatkozik be, sokszor megkapja, hogy biztosan mindig racionálisan gondolkozik, jó a számokkal és érdekli a statisztika. Az a matematika, amit én tanultam, nagyon nem erről szól.”
A kertben nem csak bogyós gyümölcsösök vannak, helyett kapott egy vadméh-szálloda, mandulafák, nyulak, kakasok és tyúkok is. Idén először belevágnak a fekete nadálytő ültetésébe is. „Szintén csodanövény”, mondja Márta // Fotó: Sebestyén László
Királyhelmectől az exitig
Matematikus anya, képzőművész apa, mindketten tanárok – a racionalitás és az irracionalitás egyaránt jelen volt a gyerekkorában. „De utóbbi alatt nem értek semmiféle pejoratív dolgot – mondja Márta. – Az irracionalitás szót az észszerűtlen szinonimájaként használjuk, pedig inkább azt jelenti, hogy az észszerűségen túli. Több és más.” Márta a magyar határtól néhány kilométerre lévő Királyhelmecen nőtt fel, azt meséli, a szülei „nagyon hagyták élni”: rajzolt, focizott, táncolt, verset szavalt és mellette a matematikával is foglalkozott. Bár billegett a művészet és a matematika között, végül utóbbira esett a választás – biztosabb a megélhetés, érveltek a szülők.
23 éves korában szerzett kisdoktori fokozatot a kassai Pavol Jozef Šafárik Egyetem elméleti matematika szakán. Közben megszületett két lánya, az egyetem után pedig a Csehszlovák Tudományos Akadémiára került. Itt csöppent bele a TCP/IP (a később az internet alapját is képező protokollrendszer) világába. Egyik első szakmai sikere volt, hogy képes volt bekapcsolni az akadémia számítógépét az akkori kezdetleges világhálózatba –
nem sokkal később pedig negyedmagával létrehozta az első internethálózatot az országban.
A kilencvenes évek közepén már a pénzügyi oldalról is foglalkozott a világhálóval, 1995-ben létrehozta a régió első internetbankját a kassai Ipari Banknak, de felidézi azt a jelenetet is, amikor egy évvel később egy bank menedzsmentjének adott elő e-pénztárcákról.
Nem sokkal az után, hogy Magyarországra költözött, elhelyezkedett az IBM-nél, onnan pedig a Pwc-hez igazolt, miután rájött, hogy az internetbizniszben nem a technológia, inkább a stratégia érdekli – itt informatikai stratégiákkal foglalkozott, azaz bankvezetőket segített abban, hogyan használják ki az internet adta lehetőségeket. 2002-ben azonban az IBM felvásárolta a Pwc tanácsadó üzletágát, a Pwc Consultinget. Márta ekkor három régebbi kollégájával, Csenger Sándorral, Homola Szabolccsal és Kocsis Gáborral saját tanácsadócéget hozott létre FMC néven. A vállalkozás velük együtt 24 fővel indult, öt évvel később kétszáz főre duzzadt.
A Patikakertben 2020 óta Szedd magad! akciót is tartanak, júniustól augusztusig szedhetőek a különböző bogyók // Fotó: Sebestyén László
Az induláskor előnyt jelentett számukra, hogy a dotkomlufi kipukkadása után sok tanácsadócég kivonult Magyarországról – de úgy látja, sokat nyomott a latban rugalmasságuk, lokális piacismeretük, és az is, hogy az elejétől a végéig elkísérték az ügyfeleiket a tanácsadási folyamaton. „A legtöbb tanácsadócég általában megállt annál a pontnál, amikor elkészült a stratégia és kialakultak a folyamatok – magyarázza. – Nálunk nagy érték volt a folytonosság, mert nemcsak kitaláltuk a folyamatokat, hanem meg is valósítottuk őket. Számon kérhetőek voltunk.”
Mindössze ötéves fennállásuk alatt számos ajánlatot kaptak, és eleinte nem is tervezték, hogy eladják a céget. „De egyszerűen túl sokat dolgoztunk. Próbáltuk átalakítani a cégvezetést, még a McKinseyből is hoztunk tanácsadót, hogy segítsen, ha már mi nem tudjuk megalkotni a saját működésünket. A »cipész cipője« helyzet volt. Semmi sem működött, egyszerűen azért, éppen az entrepreneur-innovátor szerepből adódott az előnyünk.”
Végül az akkoriban a Nasdaq-on jegyzett amerikai IT-cég, a Ness Technologies kebelezte be őket 2007-ben.
A héjában a vitamin!!
Márta 2011-ig volt a régi-új cégnél, de ekkoriban sem dolgozott kevesebbet: rendszeresek voltak az átdolgozott éjszakák és hétvégék. Egy szombati napon aztán elege lett: mikor beért az irodába, elhatározta, hogy ez volt az utolsó alkalom, ideje lezárni ezt a fejezetet is.
Két évig festett, kertészkedett és tanulmányokat olvasott. Akkoriban derült ki, hogy inzulinrezisztenciája van: az orvosa azon a véleményen volt, hogy öt éven belül szinte biztosan cukorbeteg lesz, így az e-business és hálózatok helyett az ezzel kapcsolatos kutatásokba ásta bele magát. A budajenői telken kezdetben azért vágott bele a bogyós gyümölcsösök termesztésébe, hogy kipróbálja, tud-e velük eredményt elérni a saját szervezetében – ebből nőtt ki végül a Patikakert.
A napokban kezdték el az úgynevezett erdőkert ültetését: ennek lényege, hogy a haszonkertet erdei fákkal ötvözik, hogy a talajélet tovább gazdagodhasson // Fotó: Sebestyén László
„Azért a fekete bogyósokkal kezdtem, mert ezekben megvannak azok a típusú gyulladásgátló anyagok, amik hatással lehetnek a civilizációs betegségekre. Ezekről állította a legtöbb kutatás azt, hogy működhetnek – persze ezen kívül még nagyon sok más mindent is kell enni.”
A kutatásokból azonban az is kiderült, hogy nem mindegy, hogyan termeszti őket. „Nálunk még soha nem járt ételfutár. Aránylag jól étkeztem mindig is, de nem elég jól – de miért is nem? Azért, mert a mezőgazdaság az elmúlt 50 évben annyira kizsigerelte a talajt, hogy az élő talaj nem létezik, a terményben nincs megfelelő tápanyag – mondja. –
Tegyük fel, hogy háromszor annyi sárgarépát termelek műtrágyával, tárcsázással, szántással és gyomirtással, mint mindezek nélkül – de ezáltal tízszer kevesebb a beltartalom. Akkor most melyik a drágább?”
Márta célja az volt, hogy a termesztés során ne vesszenek el az értékes tápanyagok. Ahogy ő fogalmaz: gyümölcsöket akart termeszteni, nem gyümölcsnek látszó tárgyakat. A kertben ma öt hektáron terem a fekete és piros ribizli, a húsos som, a kék mézbogyó, az ékszermeggy, a fekete berkenye, a fanyarka (más néven mézalmácska) és a fekete málna – utóbbit be is mérette a Szent István Egyetemen, 11-szer magasabb az antioxidáns-tartalma, mint egy átlagos áfonyának. A fekete málna Kanadából érkezett, Magyarországon szinte alig termesztik. „Nagyon szúr és rengeteget kell metszeni, senki nem fog leutánozni – viccelődik Márta, de utána komolyra fordítja a szót. – Mindig arra biztatok mindenkit, hogy ha van kertje, próbálkozzon meg egy-két gyümölcsbokorral vagy magaságyással, ne csak tujasor és fű legyen. Legrosszabb esetben nem történik semmi.”
Fotó: Sebestyén László
A „tápanyaghajhászásnak” megvan az ára, például minden egyes bogyót – másfél millió darabot – kézzel szüretelnek.
„Nem azért, mert hülyék vagyunk és nem tudnánk gépet venni – mondja nevetve.
A kézi szüret lényege, hogy az egész bogyó belekerülhessen a termékekbe, az antioxidánsok nagy része ugyanis a magban és a héjban van. Márta arra is figyel, hogy lehetőleg semmi ne kerüljön se ki, se be – a magokat természetesen vásárolja, de a palántaföld utánpótlását például már „kerten belül” oldja meg.
A gyümölcsöket -27 fokon tárolják, majd besűrítés után saját (bio) almarosttal keverve szárítják őket 50 fokon, 24 órán át. A végeredmény egy rugalmas gyümölcslapka, a Patikakert tasakjaiba körülbelül 1,5×1,5 centiméteres lapocskák kerülnek. Mellette készítenek még egy lekvárszerű gyümölcsesszenciát, a Borecet Művekkel együttműködve pedig ecetet is. A kertben négyen dolgoznak, Márta – csakúgy, mint a tanácsadói időszakban – az ültetéstől a szüreten át a marketingig a teljes folyamatban jelen van.
„Ez az én templomom” // Fotó: Sebestyén László
Én erre költöm
„Ez az én templomom”, mondja Márta a két ház közötti teraszon állva. A vendégházként és feldolgozóüzemként működő épületeket fiatalabbik lánya, Zsiros-Kundrík Lívia tervezte, a belső dizájn Márta érdeme. Néhány lépésre, az épületek és a kert között egy bio úszótó kapott helyet – a medence szélén épp két óriási varangy használja ki a kora tavaszi napsütést.
A kézműves-körforgásos felfogás miatt a vállalkozás nem nyereséges, és Márta pontosan tudja azt is, hogy ezzel a módszerrel később sem lesz az.
„Biztos van, aki azt gondolja, »Könnyű neki, hiszen gazdag!«. Igen, valóban könnyű nekem, hogy megengedhetem magamnak a Patikakertet – de én másképp szoktam fogalmazni. Megengedhetném magamnak, hogy másra költöm a pénzt. Én erre költöm.
A mai világban, ahol mindent pénzben mérünk, én most nem kimondottan számítok sikeresnek. De addig, amíg van miből működtetni a Patikakertet, hiszek benne, hogy kell. Nem hiszek abban, hogy mindenki azt fogja csinálni, amit én. De abban nagyon is, hogy kellenek az ehhez hasonló példák.”
Komoly csúszással, de megérkeztek az első konténerek az Egyesült Államokból Európába. Az európai adományozási hullám viszont már csökkenőben van, de így is folyamatosan érkezik az áru a Fulfillment Hub lengyelországi és ukrajnai raktárába.