Mandzák Enikő egy kimerítő időszak után úgy döntött, belevág valamibe, ami csak az övé. Az alapoknál kezdte: az alvásminőség javításánál.
Nagyjából egy éve, hogy elkezdtek tömegesen megjelenni a motivációs cikkek azzal kapcsolatban, hogy hogyan rendezkedjünk be a hosszú távú otthoni munkára, és hogyan alakítsuk ki az új napi rutint (mi is írtunk egyet–kettőt). Hiába kezdődött rendszerint az összes cikk azzal, hogy öltözzünk fel rendesen reggelente, néhány héttel később a szemfülesebbek már könnyedén kiszúrták a hosszúra nyúló Zoom-meetingeken, hogy ki az, aki csak félig-meddig tartotta be ezt a szabályt, és az elegáns pulcsihoz susogóst vagy futónadrágot vett fel alulra – és tegye a szívére a kezét, aki egyszer sem próbálta ki, milyen délig pizsamában dolgozni a kanapén.
Viszont akár a farmeros, akár a melegítőnadrágos kategóriába tartozunk, kétségtelen, hogy
2020 volt az az év, amikor elkezdtünk olyan ruhákra költeni, amiket a családtagjainkon kívül más nem lát.
Az első magyar pizsamamárka, a Pizsi túl friss ahhoz, hogy pontosan meg lehessen ítélni, mennyiben dobta meg az eladásait a járvány. Mandzák Enikő, a márka alapítója abban mindenesetre biztos, hogy a pizsama „Covid-kompatibilis” műfaj: 2020-ban felértékelődött a kényelmes otthoni viselet szerepe, és hiába vásárolunk egyre több mindent online, az emberek nem feltétlenül bánják, ha egy-két hetet várniuk kell, hogy megérkezzen a hálóingjük vagy a kezeslábasuk. „Pizsamára hajlandóak vagyunk várni” – mondja.
A Pizsi profiljának fontos része, hogy ne legyen készlethalmozás: mindig csak annyi ruha készül el, ami biztosan el is fogy, így előfordul, hogy az új megrendelőknek várniuk kell a kiszállításra. Enikő egyébként is az egyszerűség híve: a pizsamák klasszikus szabásúak, klasszikus anyagokból készülnek (leginkább pamutból), egy-egy darabból csupán négy-ötféle színben lehet választani.
Van olyan termék is, amiből mindössze egy méret van, hiszen mindenkinek egy kicsit más az alkata, így úgysem állna egyformán senkin.
Fotó: Sebestyén László
Nem volt egy rendes pizsamám
Enikő 2017 végén alapította a márkát. Addigra jópár munkahelyen megfordult: harmadéves egyetemistaként Svájcba költözött, ahol egy hotelben dolgozott, később ő felelt a cégcsoport üzleti célokra kiadott apartmanjainak értékesítéséért. 26 éves korában költözött vissza Magyarországra, előbb egy alapkezelőnél volt, később szállodai IT-rendszerek értékesítésével foglalkozott. „Nagyon nagy falat volt, és nem volt semmi szabadidőm. Ebben az ágazatban mindig elérhetőnek kell lenni, nem számít, hogy hétvége van-e vagy éjszaka” – mondja. A kívülről tökéletesnek tűnő munkahelyen egyre jobban kimerült, egy év után végül úgy döntött, feláll.
„Bele akartam vágni valamibe, ami a sajátom, és el akartam kerülni a kiégést. Ezt a kettőt gyúrtam össze a Pizsivé.”
Tudta, hogy ideje bepótolni az alvást, de rádöbbent, hogy míg nagy figyelmet fordított arra, hogy milyen legyen az ágya vagy az ágyneműje, nem volt „egy rendes” pizsamája – némi keresgélés után pedig arra is rájött, hogy a magyar piaci szereplők csak forgalmaznak, de nem gyártanak pizsamákat. Enikő a márkát a megtakarításából indította el, befektetője a mai napig nincs – óvatos vállalkozónak tartja magát, mindig csak annyit tesz bele a cégbe, amennyit nyugodt szívvel el is tud veszíteni, ha valami mégsem úgy alakul, ahogy tervezte.
A pizsiket a kezdetek óta ő tervezi, de nem szereti magát divattervezőnek hívni, a varrónőivel közösen alakítják ki a végleges formákat. „Nincs sok kézügyességem, de azért megpróbálom nekik lerajzolni az ötleteimet” – viccelődik.
Az idén Enikő egyik célja, hogy külföldön is vásárolni kezdjék a pizsiket / Fotó: Sebestyén László
Fenntarthatóság és slow fashion
Enikő számára fontos az is, hogy a márka a lehető legfenntarthatóbb legyen – bár ezt a törekvést jelentősen megnehezíti, hogy a textiliparban elég körülményes leellenőrizni, honnan származnak ténylegesen az anyagok. Hiába próbálta például elkerülni, hogy Kínából importált textillel dolgozzon, a Pizsi első évében néhány hónap után kiderült, hogy mégiscsak onnan érkezik a pamut. Ma a pizsamák nagy része Oeko-tex minősítésű török pamutból készül (Magyarországon),
az egyetlen anyag, aminek Enikő nem tudja biztosan a származási helyét, a pizsamákhoz felhasznált gumi, de ezt fel is tünteti a honlapján.
Gellért Balázs, az ágyneműpiac egyik meghatározó hazai szereplője, a Naturtex Kft. ügyvezetője úgy látja, a textilipar átláthatósága sokat javult az elmúlt években. „Vannak olyan speciális szervezetek, amelyeknek a minősítései segítenek abban, hogy beazonosítsuk, honnan származik az anyag, ha egy vállalkozó tudni szeretné” – mondja. Ilyen például az organikus pamutokra vonatkozó GOTS (Global Organic Textile Standard), vagy a GRS-certifikáció (Global Recycle Standard), amivel ellenőrizhető, hogy a felhasznált alapanyagoknak hány százaléka újrahasznosított. Az ilyen minősítések esetében a szövet beszerzése hosszabb ideig tarthat, mint egyébként, és előfordul az is, hogy kötelező egy minimum mennyiséget rendelni (vagy ha nincs a raktáron, akkor a készletből). „Egy kisebb vállalkozásnál ezek mind problémát jelenthetnek” – mondja Balázs.
A tavalyi csonka évben a Pizsi 4,7 millió forintos árbevételre tett szert (5 hónap alatt). Befektetője nincs, a márkát a megtakarításából indította el / Fotó: Sebestyén László
Enikő hasonlóan látja a kérdést, azt mondja, GOTS-minősítésű pamutot nehéz megfelelő mennyiségben beszerezni Magyarországon. „Ausztriában és Németországban vannak olyan beszállítók, amik már kis mennyiségben is tudnak szállítani GOTS-minősítésű anyagokat, elképzelhető, hogy az új nyári pizsamák egy része ebből készül majd.” A GOTS-pamutok használata viszont jelentősen megnövelné a pizsik árát, Enikő azt mondja, a magyar piac egyelőre nem tart ott, hogy több tízezer forintos pizsamákat el lehessen adni, sokan eleve nem is tartják fontosnak, hogy miben alszanak.
A csomagolást papírral és vászonzsákkal oldja meg, és nem vész kárba a szabászati hulladék sem: ami marad, azt elkérik a varrónőktől, hogy eljuttassák olyanok számára, akik tudnak belőlük alkotni, de Enikő tervezi, hogy saját termékeket, kiegészítőket is gyártsanak majd a maradék textilekből. Tudatos döntés az is, hogy kerüli az akciókat:
a cél, hogy ne azért vegyünk pizsamát, mert le van árazva, hanem azért, mert szükségünk van rá.
A vásárlások után száz forinttal támogatja az Adnijóga nevű társadalmi vállalkozást (melynek egyben értékesítési stratégája is).
A menekülttáborban a jóga lett a közös nyelv – most máshol is azzá tenné
„Van olyan termék, ami fenntarthatóbb, mint a Pizsi termékek, és nagyon sok olyan márka van, ami kevésbé fenntartható, mint a Pizsi márka” – foglalja össze röviden Enikő, hogy hogy állnak a márka fenntarthatósági törekvései.
A termékportfólió elég szűk, pizsifelsők, -alsók, hálóingek és kezeslábasok mellett csupán elalvást segítő gyertyákat és permeteket árul, bár még az idén szeretne piacra dobni egy köntöst is. A célközönség is változott az indulás óta: „Az elején, amit rosszul csináltam, az volt, hogy mindenkinek el akartam adni a Pizsit. Behoztam egy férfi- meg gyerekvonalat is, később jöttem csak rá, hogy ez nem fog működni.” Azóta tudatosan a 25–40 éves női korosztályt célozza, elsősorban azokat, akik igyekeznek odafigyelve vásárolni és kerülni a fast fashiont.
Bátorságot adott, hogy felfordult a világ, az emberek közben rájöttek, hogy az adat alapvető jog
Nehéz hátradőlni
A Pizsit nagyjából egy időben indította azzal, hogy elszegődött a biztonságos tárhely-szolgáltatással foglalkozó Tresorithoz: eleinte jól összehangolhatónak tűnt a kettő, 2019 és 2020 nyara között viszont egy évre felfüggesztette a pizsamabizniszt, hogy a tresoritos munkájára tudjon koncentrálni. A márkát 2020 júliusában „ébresztette fel”, a startupnál pedig októberben felmondott, miután belátta, hogy ismét kockáztatja a túlhajszoltságot.
A kikapcsolódásra máig odafigyel, bár nem mindig egyszerű. „Nehéz hátradőlni most, hogy ennyire felívelőben van a márka. De egészen más, ha a saját váradat építed, mint beszámolókat írni a főnöknek.”
Borítókép: Sebestyén László
