Optimizmusból biztosan megárt a túl sok, ha elvakult optimisták vagyunk, akkor biztosan jó néhány projektünk félresiklott már. Ugyanakkor a megfelelő mennyiségű optimizmus nagyot lendíthet karrierünkön és vállalkozásunkon. A BBC cikkéből az is kiderül: tanulható, hogy mennyi az annyi.
Gina Vangeli élete sosem volt egyszerű. Gyermekkorában zaklatták, felnőttként bántalmazták, és két tönkrement házassága és egészségügyi problémái után 2016-ban elütötte egy kamion. Majd tavaly, 52 évesen megélhetésétől is elesett, hiszen cukrászként dolgozott az ausztráliai Melbourne-ben, mielőtt kitört a világjárvány.
De mindezen körülmények között Vangeli optimista tudott maradni, és még a járvány nehéz hónapjaiban is produktív maradt, miközben a jövőre fókuszált. Olyan személyiség, aki képest túlbecsülni a pozitív történések valószínűségét, és alábecsülni a negatívakét. Ezt hívjuk elvakult optimizmusnak – a világon élő emberek 80 százalékára jellemző ez valamilyen mértékben.
A pozitív gondolkodás az evolúció eredménye, egyedülálló, hogy képesek vagyunk a jövőre gondolni, és hogy lehetőségeink tehetnek minket bátorrá és innovatívvá.
A túlzott optimizmus ugyanakkor számos veszélyt rejt. Klasszikus példa, amikor az optimista vállalkozók a tervezés során alábecsülik a várható költségeiket és túlbecsülik a rendelkezésükre álló időt.
De túlzott optimizmus lehet például bukósisak nélkül biciklizni vagy levenni a maszkot a világjárvány közepén.
Ami a legmeglepőbb ezekkel a pozitív berögződésekkel kapcsolatban az az, hogy ellenállóvá tesznek minket a való világgal szemben, mondja Tali Sharot, a University College London kognitív neuropszichológiával foglalkozó professzora a BBC-nek. A hitrendszerünkre a pozitív események sokkal nagyobb hatást gyakorolnak, mint a negatívok, ez aztán tovább erősíti a pozitív beállítódást, mondja. Néhány ember így képes teljesen ignorálni a rossz dolgokat.
Szerencsére optimizmusunk mértékét tudatosan növelni vagy csökkenteni tudjuk, ez segíthet abban, hogy optimálisan kezeljük a kockázatokat és jobb döntéseket hozzunk.
Optimizmusunk mértéke befolyásolható, de függ a mentális állapotunktól és az aktuális körülményeinktől is.
Az elfogult optimizmus gyökerei: egyrészt több pozitív vonásunk van, mint az átlagnak, másrészt pedig van némi kontrollunk a körülöttünk lévő világ felett.
A kultúra, ahonnan jövünk, szintén nagyban befolyásolja negatív vagy pozitív hozzáállásunkat. Az olyan államokban, ahol az optimizmust jó dolognak tarják, például az USA-ban vagy Ausztráliában, az emberek gyakrabban tartják magukat optimistának. Eközben a franciák és a britek inkább realistaként jellemzik önmagukat, írja a BBC. (Azt, hogy mi magyarok hogy is állunk, az ELTE kutatta 2016-ban.)
A világ populációjának mindössze 10 százaléka mentes a berögződésektől, és 10 százalék tekinthető pesszimistának. Érdekes módon utóbbiak közül sokan jogászok – nem tudni, hogy azért lettek jogászok, mert pesszimisták voltak, vagy azért váltak pesszimistává, mert jogászok lettek.
Az életkor is fontos befolyásoló tényezője az optimizmusnak – valószínűleg pozitív gondolkodásunk életünk közepén éri el a mélypontját.
Arra a kérdésre, hogy az optimizmus öröklődik-e, a tudomány az ikerkutatások alapján azt mondja, hogy 30-40 százalékban a genetika is szerepet játszhat alapvető beállítódásunkban. A többi azonban tanult tulajdonság.
A pozitív hozzáállásunk a sikereinkhez is többféle módon kötődnek. Például aki képes erősen hinni abban, hogy sikert érhet el, hajlandó keményebben dolgozni – így aztán valóban nagyobb eséllyel éri el a sikert. A vállalkozók és a vezérigazgatók jelentős része optimista beállítódottságú.
Az amerikai pszichológus, Martin Seligman például úgy neveli az embereket optimistává, hogy azt tanítja nekik: a jó dolgok nekik köszönhetők, a rossz dolgok pedig orvosolható körülményeknek. Például olyan mondatokat ad ügyfelei szájába, hogy „ez a projekt azért sikerült jól, mert én szuper mérnök vagyok” vagy hogy „ez a projekt azért bukott el, mert nem fordítottam rá elég időt”.
Érdemes lehet naplót is vezetni munkahelyi és magánéleti sikereinkről, hogy később átláthassuk, mennyire becsüljük meg pontosan a várható kimeneteleket, illetve ha eltérés van, akkor milyen irányban.
Nyitókép: Nick Fewings, Unsplash
