Panaszkodni olyan, mint levegőt venni, bár remélhetőleg nem ugyanolyan gyakran csináljuk. Igaz, hogy saját magunk által kreált katasztrófáink és ezek megvitatása másokkal főként káros számunkra, de lehet úgy is csinálni, hogy jó süljön ki belőle.
Panaszkodni természetes, de fontos megértenünk, hogy ha lecövekelünk bizonyos negatív érzéseken és meg is vitatjuk másokkal, olyan minták képződnek az agyunkban, amelyek a folyamatos katasztrófaérzettől hozzájárulhatnak a letörtséghez, depresszióhoz. A The New York Times-ban megjelent cikk bemutatja a panaszkodás negatív hatásainak okait, de írnak arról is, mikor lehet hasznos.
Angela Grice mindfulness-alapú szokásokat kutatva rájött, hogy alapvetően minél többet csinálsz valamit, annál jobban bevésődik az agyadba és nehezebb lesz leszokni róla, szokássá válik. A panaszos beszélgetésekkel sincs ez másként, mindemellett mégis lehetnek pozitív hatásai is az életünkre. Egy jó dühöngés összekovácsoló erőként és stresszoldóként is működhet, a trükk, hogy tudjuk elkülöníteni, hogy a panaszáradatunknak épp mi a célja.
Ebből háromféle lehet: dühöngés, problémamegoldás és töprengés. Ha tudod, épp melyik van terítéken, az meghatározza a stratégiát a megoldás megkereséséhez.
Tina Gilbertson pszichoterapeuta szerint nem vagyunk
felkészülve arra, hogy megfelelően kifejezzük az érzelmeinket, ezért
panaszkodunk. Az pedig teljesen rendben van, hogy úgy érezzük, az élet nem
fair. A helyes hozzáállás ott kezdődik, mikor valamit azért panaszolunk el,
hogy könnyebben feldolgozzuk, kiadjuk magunkból, nem pedig azért, hogy
befészkeljünk az önsajnálatba.
Tehát, ha valami bánt, a panaszkodás három fajtájából három különböző eredményt várhatunk. A dühöngéstől kitisztul a fejünk és nem zárjuk magunkba a problémáinkat, érvényes azt mondani, hogy „Ez most rossz.”
Ha egy ideig elidőzünk egy problémán, az lehetőséget ad
arra, hogy másokat is bevonjunk és meghallgassuk a kívülállók tanácsait, ami
szintén segíthet és továbblendít a problémánk megoldása felé. Ehhez mindenképp
válasszuk meg a megfelelő helyet és időt és ne alakítsunk ki olyan ismeretségeket,
amit kizárólag a közös panaszkodás határoz meg.
