Minden munkahelyen vannak olyan portyázók, akik megpróbálják kihasználni, ha nem elég szigorúan szabjuk meg a határainkat. A főnök, aki megkér, hogy dolgozz hétvégén, a munkatárs, aki megkér hogy vigyél el még egy prezentációt. Ők a passzivitásod miatt tudják érvényesíteni az akaratukat a te károdra, de ennek nem kell így lennie.
Sőt, ezek a portyázók nem csak a munkahelyen leledzenek. Lehet otthon van egy négyéves, aki azzal érvel, hogy “de apa megengedte, hogy egyek még egy csokit” vagy a partner, aki elegánsan telehagyja a mosogatógépet számodra, pedig tegnap is te pakoltad ki.
A határportyázók saját vélt vagy valós hatalmukra és tekintélyükre hagyatkozva engedik meg ezt maguknak. A passzivitásoddal azonban felhatalmazhatod őket,
sőt, ha megfelelően megszabod a határaidat és ezeket asszertíven ismerteted velük is, elejét veheted a hasonló rajtaütéseknek. A személyes határok meghúzása és megtartása nehéz feladat, főleg ha nem vagyunk kimondottan vezető pozícióban vagy ha nincs ebben gyakorlatunk. A Harvard Business Review tippjei segítenek, hogy a hozzáállásod és az interakcióidban is megtartsd a jóllétedhez szükséges határokat.
Egyezzetek meg előre
Ha jó előre megegyeztek a projekt részleteiben, mindenki tudja, mihez tartsa magát és kevesebb mozgástere van a későbbiekben. Például:
„Ki kell csekkolnom erről a meetingről 11:30-kor, de visszanézek később délután.”
„Igen, elviheted az autót, de 10:30-ra hozd vissza, hogy elvigyem a húgod az edzésre.”
Az előre kijelölt és egyeztetett határokhoz könnyű tartani magatokat és gyors végét jelentheti a végtelennek tűnő veszekedésnek vagy feszültségnek.
Hivatkozz a szakmai tapasztalodra!
Az is igaz, hogy a határok kijelöléséhez szükség van valamilyen szintű tekintélyre. Ha finoman utalsz a képesítésedre, a szakmai hozzájárulásodra, az segíthet, hogy mások szemében is határozottnak, tehát olyasvalakinek tűnj, akivel nem lehet a végtelenségig egyezkedni. Ez valahogy így nézhet ki:
„Legalább húsz cégvezetővel dolgoztam hasonló helyzetben, tudom, hogy tudok segíteni.”
„Az apád vagyok és az a feladatom, hogy megvédjelek, ez pedig most nem biztonságos.”
Számíts a visszatámadásra!
Mindannyiunknak ismerős, amikor mégiscsak több feladatra kérnek meg, mint amennyiről eredetileg szó volt (lásd első pont.) Erre számítanod kell, ne légy dühös, gondold át és hozz egy döntést.
Még arra is van lehetőség, hogy kivételt tegyél és elfogadd, ha van mit tanulni belőle, de akkor újra kell tárgyalnotok a határokat.
Például:
„Szívesen segítek, mit szólnál, ha ketten velem tartanának a csapatból, így legközelebb már lesz rá ember.”
Kérdezz!
Merj feltenni tisztázó kérdéseket, mielőtt döntést hozol, különösen, amikor nem vagy biztos a megfelelő hozzáállásban. Próbálj meg bőven kifejtendő kérdéseket feltenni, hogy minél több információ birtokába juthass, ami tovább egyszerűsíti a döntést, és próbáld meg elkerülni, hogy akadékoskodónak tűnj. Például:
„Beszéljünk még egy kicsit a projektről. Mit értettetek stratégiai fontosság alatt? Milyen eredményeket szeretnétek?”
Próbáld meg elkerülni a “nem” szót!
Előbb vagy utóbb valószínűleg belebotlasz egy direkt nemet mondásba, de enélkül is lehetsz más véleményen, még nálad magasabb pozícióban lévő emberekkel is.
Van mód meggyőző és diplomatikus beszélgetésekre, az azonban fontos, hogy nem érdemes kerekperec nemet mondani,
ha fontos a jó kapcsolat megtartása is a határok megtartása mellett. Például:
„Örömmel dolgoznánk ezen a projekten a csapattal, de hat hónapig még nem tudjuk elkezdeni.”
„Sajnálom, de a pénteki határidő nagyon szűkös számomra, beszéljük meg, hogyan lenne jó mindkettőnknek.”
Ajánlj fel alternatívákat egyfajta indirekt nemetmondásként:
„Működhet a péntek, ha elég egy kisebb anyagot leadnom és egy későbbi határidőre kiegészítem.”
Ha mégis nemet mondasz: nem kell túlspilázni
Ha túlmagyarázod, túl nagy teret engedsz a vitára és gyengíted a pozíciód. Ne azt mondd, hogy nem tudsz szombaton dolgozni, mert a testvéred szülinapja van, mert akkor a főnököd azt mondhatja, hatra hazaérsz és utána tudtok ünnepelni. Helyette:
„Sajnálom, van egy fontos családi esemény, amire elígérkeztem és szeretném ehhez tartani magam.”
Egy krízis után egyezzetek meg újra
Krízisek előfordulnak. Ha a gyerek eltöri a lábát, be kell vinned a kórházba, utána pedig többet kell dolgoznod, hogy teljesítsd, amit ígértél. De ha a krízisnek vége, emlékeztesd magad és a másik felet is arra, mi volt azelőtt a felállás. Először mindig foglald össze a legfontosabbakat a krízisről (ezt sem kell túlmagyarázni) aztán jöhet a tárgyalás.
„Bocsánat, de nem érek be időben az értekezletre, úton vagyok a kórházba a lányommal. Ha rendeződik a helyzet, telefonálok, hogy mikor pótolhatunk.”
„Rendben, felveszem a héten én a gyerekeket, de utána térjünk vissza az eredeti felosztáshoz.”
A határok meghúzásakor fontos emlékeznünk, hogy ha túl kemények vagyunk, az többet árt, mint használ. Legyél meggyőző, de nem nyomulós, így megtalálhatjátok azt a megoldást, ami valóban mindenkinek jó.
Borítókép: Tim Gouw // Unsplash
