Az önismeret nem valamiféle elméleti tudomány, vagy olyan luxus, amivel majd akkor lehet foglalkozni, ha nyugdíjba mentünk. Bebizonyítjuk, milyen hasznos is tud lenni.
Mások megismerésével kezdődhet
A Chrysler autógyár 70-es évek végére óriási bajba került, már a gyár bezárása is felmerült. Ekkor került a Chrysler élére Lee Iacocca, a mára legendássá vált menedzser, aki néhány év leforgása alatt helyrehozta és újra termelőképessé tette a gyárat.
Egy menedzser élete című könyvében írja, hogy egyik meghatározó élménye volt, amikor egyetemi évei alatt beiratkozott egy fél évre egy pszichiátriai kurzusra. A kurzus során sokszor kellett pszichiáterek mellett ülnie, miközben azok a kliensekkel beszélgettek. Mint írja, rengeteg lehetősége volt, hogy megfigyelje a különböző kliensek arckifejezését, viselkedését, mimikáját és kommunikációját, amit később a vezetői munkájában nagyon hatékonyan tudott kamatoztatni. Amikor valakivel tárgyalni kellett, gondosan megfigyelte, hogyan kommunikál és viselkedik a tárgyalópartnere, és ez alapján alakította saját kommunikációját, és azt, hogy hogyan akar együttműködni vele.
Megbízhatóság, szavahihetőség, következetesség, empátia
– ezeket és sok egyéb, gyakran nehezen megítélhető tulajdonságot tudott viszonylag pontosan megjósolni állítása szerint az egyetemi kurzus alatt szerzett tapasztalatai segítségével, ami sok rossz döntéstől és téves ítélettől védte meg a munkája során.
De mi is az az önismeret?
Sok ember fejében él az a téves „mítosz”, hogy az önismeret egy elméleti tudomány, a művészek és bölcsészek mániája, amelynek nincs jelentős gyakorlati haszna az üzleti életben. Sokszor mondták nekem, amikor az önismeretről beszélgettem vezetőkkel, hogy „majd ha lesz rá időm, vagy nyugdíjas leszek, akkor foglalkozom vele, most van fontosabb dolgom is”.
A valóság azonban az, hogy minden percben az önismeretünkön dolgozunk. A különbség egy magas és egy alacsony önismerettel rendelkező ember között abban rejlik, hogy tudatosan vagy ösztönösen foglalkozunk vele. Az önismeret nem elméleti tudomány, sőt, nem is tudomány, hanem inkább gondolkodásmód tapasztalatokkal párosítva saját működésmódunkról, céljainkról és döntéseink mozgatórugóiról. Az önismeret gyakorlati haszna pedig egy nyugodtabb és kiszámíthatóbb élet, tudatosabb és meggyőzőbb kommunikáció másokkal, és nagyobb kontroll az életünket meghatározó néhány nagy és a hétköznapjaink sok kicsi döntése felett.
Az önismeret mint gondolkodásmód az üzleti életben
Egy gyors kérdés (válaszolj magadban gondolkodás nélkül):
Naponta hány alkalommal nem értesz valamit mások viselkedésével kapcsolatban?
A válasz: sokszor. Nagyon sokszor. Ezt tekintheted óriási problémának, amire nincs megfelelő magyarázat az emberi hülyeségen kívül. HR-esként kifakadhatsz, hogy senki nem akar dolgozni. Vezetőként dühönghetsz, hogy az emberek nem mernek dönteni és felelősséget vállalni. Munkavállalóként kesereghetsz, hogy a vezetőid lelketlenek, nincs bennük empátia, és értékesítőként folyton kiakadhatsz, hogy az ügyfeleid megbízhatatlanok, folyton csak ígérgetnek, és egy forintért eladják az anyjukat is.
Vagy dönthetsz úgy, hogy megpróbálod megérteni őket, aminek az első lépése, hogy megvizsgálod a saját, másokra adott reakcióidat. Az üzleti önismeret ezt az opciót kínálja.
Az önismereti tudás egyik alapköve, hogy legtöbbször nem az emberekben vagy a világban csalódunk, hanem saját elvárásainkban.
Ami lehet jó hír vagy rossz. Rossz, ha nem akarod megváltoztatni vagy megismerni a saját elvárásaidat (mert ez így van és kész), vagy lehet jó, ha felismered, hogy a meglévő elvárásaidat is te alakítottad ki, ezért változtatni is módodban áll rajtuk. Így a kontroll 100%-ban a te kezedben van. Ez már jobban hangzik, nem?
Az önismeret mint a tapasztalatokra való nyitottság az üzleti életben
A gondolkodásmód és a tapasztalat olyan, mint az egyetem és a munka. Az egyetemen megtanulod, hogy hogyan gondolkodj, mire figyelj, a munka során pedig képességet építesz belőle: megtanulod, hogy hogyan használd ezt a tudást. Emlékszem életem első tigrisbukfencére. Pontosan tudtam, mit kell csinálni, láttam másokat, ahogy bukfenceznek, azután úgy beütöttem az orromat, hogy két napig fájt. Mert mindent tudtam, csak nem volt tapasztalatom, hogy mekkorát ugrok alapból. Mint kiderült, kisebbet, mint a zsámoly. Két nappal később tökéletesen bukfenceztem. Mert változtattam.
Az önismeretre úgy gondolni, mint egy tréningen megszerezhető tudásra, félreértés. Egy jó tréning sokat adhat, de az önismeret munka, dolgozni kell rajta. Az eszköz a figyelmünk, amivel begyűjtjük a tapasztalatokat, az agyunk és az elvárásaink, amelyekkel feldolgozzuk, és az eredmény: nem fáj az orrunk, átugorjuk a zsámolyt.
Kialvatlanul türelmetlenebbül döntünk? Feküdjünk le korábban, ha másnap fontos döntést kell hoznunk, vagy halasszuk el a döntést, ha fáradtak vagyunk. Mert nem fogunk jól dönteni. Idegesít a kollégánk viselkedése? Jöjjünk rá, miért. Mert saját nem kívánatos hibánkat látjuk benne, vagy egy rossz tapasztalatra emlékeztet egy korábbi személlyel? Az elsőnél nézzük meg, mi az, ami elől bujkálunk magunkban. A másodiknál pedig mondjuk meg neki, hogy rossz tapasztalatunk volt hasonló esetben. Sokan meglepődnének, hogy milyen ereje van sokszor, ha kimondjuk, amitől félünk. (Mint a szappanbuborék, hirtelen kipukkad.)
Az önismeret fontos része az önfegyelem is. Ez nem más, mint, hogy betartjuk a saját magunknak tett ígéreteket. A tapasztalatokra való nyitott gondolkodásmóddal könnyebben növelhetjük fegyelmezettségünket, és hamarabb kialakíthatjuk azokat a szokásokat, amelyek önfegyelemre szoktatnak.
Miért érdemes az önismeretünkbe fektetni? – Mert olyan, mint a kamatos kamat
Az önismereti munka kumulatív jellegű. Egyszerűen összeadódik és sokszorozódik. Olyan, mint egy mocsár lecsapolása. A mocsárban állandóan keressük a biztos talajt, és közben attól rettegünk, hogy nehogy elsüllyedjünk vagy rossz helyre lépjünk. De minél kevesebb a víz, annál szilárdabb a talaj, és annál kevésbé fontos, hova lépünk, mert a végén mindenhol biztos talajt fogunk találni a lábunk alatt. Gyorsabban haladunk és kevésbé félünk.
Gyakorlati tanácsok az üzleti élet szereplőinek
-
Elvárások tesztje. Készíts listát az elvárásaidról a következő témákban: emberek, üzleti élet/anyagiak, karrier, család, társadalom. Elég mindenhova egy tőmondatban leírni, hogy mit tartasz normálisnak. Minimum félévente vizsgáld felül őket.
-
A tapasztalataidra építs az előfeltevéseid helyett. Joe Girard szerint – aki a Guinness rekordok könyve szerint a világ legeredményesebb értékesítője volt – egy üzletember a legtöbb veszteséget az előítéleteivel okozza. Ha nem muszáj, ne hagyatkozz az előfeltevéseidre másokkal kapcsolatban. Gondoltad volna, hogy a világ legértékesebb cégét egy szakadt farmeros, sportcipős hippi fogja felépíteni? Ha bejött volna hozzád, elküldted volna egy jót nevetve vagy részvényessé tetted volna a cégedben? (Apple)
-
Legyen saját időd. A jó és eredményes élethez mindenkinek szüksége van arra, hogy legyen saját ideje. Teremtsd meg ezeket a pillanatokat magadnak. Mitől lesz egy pillanat a sajátod? Azzal, hogy vagy nem csinálsz semmit, és közben nincs lelkiismeret-furdalásod, vagy olyan dolgot csinálsz, aminek jutalomértéke van számodra (sport, evés, társas élet stb.). A lényeg, hogy magadért tedd, és jutalomként tekints rá. Nem a mennyiség számít, hanem, hogy legyen.
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
