Vezetőnek lenni nem csupán elismertséget jelent, hanem azt is, hogy a hibákra neked kell reagálnod. És hát nagyon nem mindegy, mennyire tűnsz erős vagy gyenge főnöknek – az amerikai Forbes szerint például van két olyan mondat, amit jobb, ha soha nem használsz.
Persze szó sincs róla, hogy ezen áll vagy bukik a jó vezető.
Nem árt viszont, ha tudjuk, mi zajlik a munkatársaink fejében, amikor megoldást
várnak tőlünk, de csak olyan üres frázisokra futja, mint:
„Történtek hibák.”
Komolyan? Bár ez a kijelentés elismeri, hogy valakik,
valamikor hibáztak az univerzum története során, egyáltalán nem azt mutatja,
hogy vállalni akarjuk a felelősséget. Inkább azt üzeni, hogy sem meghatározni
nem tudjuk vagy szeretnénk, ki hibázott és mit, sem pedig felelősségre vonni.
Gyenge kijelentés, ami a szervezetre, a csapatra és rád, mint vezetőre is rossz
fényt vet. Akik ezt hallják, meg fogják kérdőjelezni a vezetői szándékod. Amikor
te vagy a főnök, mindegy, hogy ki rontott el valamit, te is felelős vagy, azok
pedig, akik hallgatnak téged, szeretnék, ha jeleznéd, hogy ezzel te is
tisztában vagy.
Sokkal okosabb lenne valami ilyesmit mondani: „Értékeltük a helyzetet
és rájöttünk, hogy hibáztunk, amikor ezt és ezt tettük. Mint vezető, teljes
felelősséget vállalok, hogy megoldjuk a dolgot és segítsünk azoknak, akik
emiatt bajba kerültek. Szeretném, ha tudnátok, hogy tudom jól, mekkora kárt
szenvedtünk, és azt is, hogy számít nekem a cég.”
Ugye, mennyivel jobb, mint hogy:
„Sajnálom, ha rosszul esett.” Vagy „sajnálom, ha felháborított, amit mondtam.”
Na ne. Ugyan ezzel azt mondod, tényleg sajnálsz valamit,
csak épp nem azt, amit tettél, hanem hogy másnak ez rosszul esett. Mindkét
esetben azért kérsz vezetőként elnézést, amit mások éreznek valami miatt, amit elkövettél.
Szóval a probléma nem maga a tett, hanem hogy valakinek ez nem tetszik. Az
efféle kamubocsánatkérés csak ront a helyzeten.
Ezt hallva az illető arra gondol majd, hogy nem a viselkedésed
a probléma, hanem amit ő erre reflektálva mond. Nem elég, hogy a saját
felelősségedet figyelmen kívül hagyod, de még össze is zavarod a hallgatóságod,
akik nem értik, miért mások érzései miatt kérsz bocsánatot.
Ennél talán jobb lenne, ha valóban bocsánatot kérnél a viselkedésedért – feltéve, ha úgy gondolod, hogy valóban szükséges. Jó, ha a magad nevében beszélsz, valahogy így: „Sajnálom, hogy ezt és ezt tettem, nem állt szándékomban ártani neked.” Amennyiben nem sajnálod, amit csináltál, akkor így érdemes fogalmazni: „Sosem állt szándékomban ártani neked ezzel és ezzel” – a „sajnálom” ebben az esetben elhagyható. Fontos: ne kérj elnézést a semmiért! Amikor pedig valóban úgy érzed, hogy fel kell szólalnod, akkor mindig pontosan fogalmazd meg, hogy miért kérsz bocsánatot! Ezt a munkatársaid is értékelni fogják.
Főoldali kép: JanFillem // Unsplash
