A háborús helyzet szinte mindenkiből szorongást váltott ki valamilyen módon. Van, akit a menekültek sorsa aggaszt leginkább, mások egy potenciális világháborútól rettegnek, és megjelent a szorongás 3. típusa is: mégpedig a bűntudat. Dr. Zelena András Batthyány-Strattman díjas tanszékvezető docens, aki a trauma lélektani felszínre töréseinek módozatait kutatja, a Mindennapi Pszichológia Magazinnak beszélt a bűntelen bűnhődés jelenségéről.
Múlt hétvégén, egy koncert második sorában, két nagy tánc között odafordult hozzám a barátnőm: „te nem érzed baromi rosszul magad attól, hogy szomszédban emberek ezrei kényszerülnek menekülni, mi meg itt önfeledten bulizunk?” És igen, instant bűntudatom támadt, amiért egy pár órára el mertem feledkezni a világ szörnyűségeiről, és jól mertem magam érezni egy ilyen krízishelyzetben. És ez egyáltalán nem egyedi eset.
A pszichológusok az elmúlt időszakban gyakran találkoznak azzal a jelenséggel, hogy a szorongás táptalaján kialakuló örömtelenség vagy lelkiismeretfurdalás miatt a hozzájuk forduló kliensek bűnösnek érzik magukat, amiért mások szenvedése közben nyugodt élet adatott meg nekik.
„A traumakutatók szerint ez a bűntelen bűnhődés kudarcmintája. Az összes híradásból, közösségi felületről minden nap befurakodnak az életünkbe a borzalmas háborús eseményekről szóló hírek, posztok. Ráadásul ez a válság nem egy messzi kontinensen alakult ki, hanem a szomszédunkban.
Emiatt sokak biztonságérzete rendült meg, ez a folyamat pedig idővel pszichés traumává alakulhat, ugyanis ezek a „zavarminták” lelkifurdalássá válhatnak, elhatalmasodhat a rossz érzés az emberekben.
Kis túlzással még azért is bűnösnek érezhetjük magunkat, mert merünk örülni valaminek” − mondta el dr. Zelena András.
Sokakban felmerül a kérdés, lehet-e, illik-e egy ilyen helyzetben például esküvőt tartani, bulizni vagy színházba járni, önfeledten nevetni a családdal, s egyáltalán jól érezni magunkat. A szakértő szerint igen, sőt, különösen fontos, hogy gyerekeinket vagy idős, egyébként is aggódó szeretteinket (akik átélték ‘56-ot, sokan közülük a háborút is, a nélkülözést és a bombázások traumáját kisgyermekkén) ne terheljük a saját félelmeink kivetülésével.
Hiszen…
- az élet élvezete nem egyenlő az ignoranciával
- attól még lehetsz empatikus, hogy mered és tudod élni a saját életed
- egy menekült család életét sem oldja meg, ha te is rosszul érzed magad
A szakértő szerint a bűntudat enyhítésére gyógyírt jelenthet, ha segítünk a bajbajutottakon − ez a humanitárius hozzáállás kialakíthatja az érzést bennünk, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk. Fontos azonban, hogy mindezt a saját lehetőségeinken és érzelmi, illetve anyagi korlátainkon belül tegyük meg.
„Ne döntsünk elhamarkodottan, a lehetőségeink és kereteink között segítsünk. Boldogtalanságérzetünket, bűntudatunkat, szorongásunkat és szabad kapacitásainkat fordítsuk segítségbe
− van, akinek ez önkéntes munkát jelent, másoknak egyszeri vagy rendszeres banki utalást, míg mások szendvicset kenni tudnak menni a pályaudvarok környékére, megint mások üresen álló, komfortos üzlethelyiségüket vagy lakásukat ajánlják fel” − jelentette ki dr. Zelena András.
