A Nemzetek Ligája nyáreleji sorozatában nagyot ment a „halálcsoportba” sorsolt magyar válogatott. Ez az Élő-pontszámokon is látszódik.
A válogatott kétszer is legyőzte Angliát az UEFA Nemzetek Ligájában, a mostani meccssorozat utolsó találkozóján nem túlzás, történelmi győzelmet arattunk: 96 éve nem kapott ekkora verést hazai pályán a legjobbjaival felálló angol válogatott, 4–0-ra nyertünk, vagyis nagyobb gólaránnyal, mint az Aranycsapat a legendás 6:3-as meccsen 1953-ban. A nemzeti tizenegy emellett itthon is verte az angolokat, döntetlent játszott a németekkel és csak az olaszok tudták megverni a mieinket (ők tavaly Eb-t nyertek, de a keretük alaposan átalakult).
A nagyszerű eredmények meglátszanak a válogatott Élő-pontszámán is, merthogy ilyen statisztikát bizony a fociban is vezetnek. Az 1824-es pontérték még önmagában nem sokat mond, de ha azt mondjuk, hogy ezzel a válogatott a 21. legjobb helyen szerepel a jelenlegi ranglistán, akkor máris érthető, mekkora eredményeket ért el a csapat az elmúlt két hétben.
Utoljára 1988 márciusában voltunk ezen a szinten, akkor a törököket vertük meg 1–0-ra egy barátságos meccsen, és kapaszkodtunk vissza a 21. helyre (az 1986-os világbajnokság volt az utolsó, amelyen részt vettünk, akkor a top 10 közelében volt a csapat). Érdekesség, hogy a török meccs után nem sokkal, áprilisban szintén az angolokkal játszottunk, az a meccs 0–0 lett.
A futballtornák igazságtalanságáról, az Élő-pontszámításról és a FIFA-ranglistáról, egyszóval a tudomány és a futball kapcsolatáról nemrég, a Bajnokok Ligája döntője előtt beszélgettünk a SZTAKI egyik kutatójával, aki könyvet is írt a témában. Csató Lászlóval arról is szót ejtettünk, mi van, amikor a valóság rácáfol a statisztikára: vagyis amikor minden adat ellenére a gyengébb csapat nyer.
