Ha egy vezetőnek a csapat bővítésére és építésére hónapok óta nincs ideje, akkor jó eséllyel soha nem is lesz. Ilyenkor érdemes megvizsgálni a prioritásainkat és végiggondolni félelmeinket.
Sokszor hallottam vezetőktől, hogy nincs idejük embert keresni, mert annyira el vannak havazva, hogy a napi munkát sem győzik. Volt, amikor igyekeztem békén hagyni őket, akár több mint egy éven át. Volt, hogy igyekeztem helyettük keresni – de nekik a jelölteket megnézni sem jutott soha idejük. Volt, hogy belekényszerítettem őket abba, hogy felvegyenek valakit, de nem jutott idő a betanításra. Amíg a vezetőnek fontosabb prioritás volt, hogy ő maga tüzet oltson és hősiesen napról napra túléljen, mint a csapat bővítése, addig ezek a helyzetek végtelenítve fennmaradtak.
A cégek sokszor befelé vakok, és új ötletekre csak kívülről nyitottak
Gyakran előfordul, hogy új szerepkörre, új szakértelemre van szükség egy cégben. De valahogy ritkán kérdezzük meg ilyenkor a már bent lévőket róla. Az az alap feltételezés, hogy új témához új ember ért, új kódot új fejlesztő tud írni, új kihívásra új csapatot kell építeni. A szervezetről a mindenki által sejtett nagy igazságokat csak külső szakértőnek hisszük el. Pedig sok szempontból előnyösebb lenne a már felvett és csapatba integrált emberekben meglátni a tudást, esetleg azt is, amit eddig nem tudtak a munkájukban hasznosítani. A kincseket, amikkel már rendelkezünk, nem tudjuk megbecsülni – néha észrevenni sem. Amikor végre rászánjuk magunkat a csapatunk bővítésére, akkor jól jöhet a következő egyszerű ökölszabály:
Ha kevés tejre van szükséged, vegyél tejet! Ha sokra, akkor tehenet
Ez nekem sokat segített abban, hogy eldöntsem, egy munkakört cégen kívül, vagy belül érdemes betölteni, azaz alkalmazottat vegyek fel rá, vagy egy beszállítótól béreljek rá kapacitást, esetleg végeztessem T&M vagy projektalapon. Ha egy munkakörre az idő kevesebb, mint egy harmadában van szükségünk, akkor beszállító. Ha többre, akkor alkalmazott.
Nyilván sok minden árnyalja még a képet. A beszállító mindig jelentősen drágább, hiszen a ki nem töltött óráit is ki kell fizetni valakinek és profitot is akar termelni. A beszállító rugalmasabb, azaz ha időszakos vagy kiszámíthatatlan az igény, néha nincs rá szükség, akkor jobban járunk vele. Az alkalmazott viszont stabilabb és hűségesebb, kiszámíthatóbb és tudását a cégen belül másokkal is aktívan megosztja (jó esetben).
Sokat nyom a latban az is, hogy mennyire fontos a munka. Saját terméket sokkal érdemesebb belső emberrel fejleszteni. Könyvelést viszont csak akkor érdemes házon belülre hozni, ha egy egész csapatnyi könyvelőnek tudunk munkát adni. Néha a legdrágább opció tűnik elsőre a legolcsóbbnak, ezért érdemes végiggondolni hosszabb távra is az igényeinket, mielőtt döntünk. És hogy mi az, amit mindig érdemes belül felépíteni? Ennek eldöntéséhez érdemes tisztán látni, hogy mi a cégünk definíciója és alappillére.
Egy szoftvercég minden értékteremtő eszköze minden este kisétál a kapun és csak remélni lehet, hogy másnap reggel visszatér
Ha saját szoftvertermékeddel keresed a pénzed, akkor szoftvercég vagy, és az egyik elsődleges kompetenciád a szoftverkészítés kell, hogy legyen. Sok olyan szoftver startup talált már meg, akik egy saját ötletre saját szoftvert szeretnének piacra vinni. A sokéves tervben egyetlen fejlesztő van, de hamarosan kész a termék, így rá sincs szükség igazán. Egy étterem úgy érzi, hogy lassan megsül a hús, ki lehet rúgni a szakácsot. Egy fogorvosi rendelőben a húsz fős legénységből mindenki recepciós és értékesítő, de nincs fogorvos, mert már kész a fog. Egy tehenészetben a legmodernebb gépek vannak, de tehén az nincs. Ezek a példák azonnal érezhetően marhaságok.
De vajon miért hiszik azt leendő szoftvercégvezetők, hogy szoftverkészítési kompetenciák nélkül és egy saját belső fejlesztőcsapat nélkül ez sikerülhet? Egy szoftver sosincs készen, a csapatigénye sosem csökken, így a feladat nem kiszervezhető része egy szoftvercégnek. Ha tudjuk, hogy mit adunk el, tudjuk azt is, hogy mik az elsődleges kompetenciák, amiket egy belső csapatban kell felépíteni.
Balogh Péter, becenevén Petya, az NNG társalapítója és egykori vezérigazgatója, jelenleg angyalbefektető és mentor, aki saját pénzből (Baconsult), másokkal együtt (Power Angels) és állami segítséggel is (Baconsult Inkubátor Program) segíti a hazai tech-startupokat. Ez a heti cikksorozat a LinkedInen futó napi #startupcoelho sorozata szösszeneteit fogja csokorba. Hogy miért vágott bele, arról itt írtunk.
A vendégszerzők nem a Forbes munkatársai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőségét!
