A University of Amsterdam viselkedéstudományi kutatói vizsgálták a kapcsolatot a kockázatvállalás és a cégvezetés között, és arra jutottak, hogy a bátor döntéshozókat hajlamosabbak vagyunk vezetőknek tekinteni, mint a fontolva haladókat. Sőt, a kiélezett verseny egyik legfontosabb eleme maga a kockázat.
A tanulmány eredményeit a Journal of Applied Psychology publikálta, amiről az egyetem blogja számolt be.
A kockázatvállalás veszélyes természetű: egyszerre az innováció és a növekedés motorja, de végzetes következményekkel is járhat. Gondoljunk csak a 2008-as elsöprő válságot kiváltó vakmerőségre. A tanulmány fókuszában az állt, hogyan függ össze a kockázatvállaló magatartás a szociális hálónkban betöltött pozícióval, milyen egyéb személyiségjegyeket hoz felszínre ez a magatartás és milyen vezetőként fogadják el az erre hajlamosabbakat.
Dominancia és presztízs
A felmérésben alkalmazott modell alapján azt látták, hogy a kockázatvállalás láthatóvá tesz olyan tulajdonságokat is, amelyeket egyébként kevésbé lehet észrevenni,
ilyen a dominancia és a presztízs.
Aki mer, arról a többiek hajlamosabbak azt feltételezni, hogy tud valamit, amit mások nem, ezért megy bele az új helyzetekbe. Ráadásul nem tántorítják el a lehetséges következmények sem, ez erőt és hatalmat sugároz mások felé. Ez a két faktor együtt nagyobb befolyáshoz vezetett a vezetői pozíciókban.
A kutatók az elméletüket terepen is kipróbálták, a 2019-es izraeli választásokon a kilenc legnépszerűbb jelölt programját és politikai karrierjét elemezték kockázatvállalás szempontjából. Ezután megkérdezték a szavazókat, hogy mit gondolnak a politikusaikról és kire szavaznak. Később az a minta rajzolódott ki, hogy bár az interjúkban azt mondták, nem a legdominánsabbnak tűnő jelölt a legszimpatikusabb számukra, a szavazataikban már egyértelműen a presztízs felé hajlottak.
Két további felmérésben megkérték a résztvevőket, hogy bizonyos együttműködő és versengő vezetői pozíciókra Linkedin-profilok alapján válasszanak jelölteket: ki alkalmas egy olajcég vezetésére, amikor kormányzatokkal kell együttműködni és teret adni a megújuló energiák felhasználásra (együttműködő terület), és ki alkalmas arra, hogy lobbizzon az olajfúrási jogokért egyes országokban (versengő terület). Az eredmények alapján
egyértelműen a dominancia lett az egyik legfontosabb tulajdonság a versengő területeken.
A tanulmányhoz utánkövetést is terveznek, ahol azt vizsgálnák, hogy meghozza-e a várt eredményeket a kockázatvállalás hosszú távon is.
Borítókép: Diego Ph // Unsplash
