Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

A bizalom és a biztonság nem ellentétes fogalmak – a digitális kor új játékszabályai

Nemrégiben fejeztem be Satya Nadella Microsoft-vezér Hit Refresh című könyvét. Ez az olvasmányos és derűsen bölcs könyv nemcsak egy cégvezető ars poeticájaként olvasható, hanem egy három kultúrában – az indiai és az észak-amerikai mellett a digitális kultúrában – szocializálódott ember jövőről szóló esszéjeként is.

Ami engem illet: makacsul hiszek abban, hogy a digitális transzformáció jóval több előnyt tartogat az emberiség számára, mint amennyi veszélyt. Remélem – és amit tőlem telik, igyekszem tenni is érte –, hogy a kölcsönös bizalomra építve olyan új játékszabályokat tudunk majd kialakítani az állam-iparág-felhasználók háromszögében, amely nem kudarcra ítéli, hanem győzelemre viszi ezt a negyedik ipari, sőt, ezt a legújabb kulturális forradalmat.

A könyvben sok szó esik a vezetésről, az iparági történetekről, a kudarcokról és a sikerekről, riválisokról, partnerekről és „frenemy”-kről, aki egyszer barát, máskor ellenfél, valamint a mesterséges intelligenciáról és a kvantumszámítógépekről is. (Ez utóbbi fejezetek egyébként a manapság méltán népszerű pop-science könyvek közérthetőségével magyaráznak el egészen bonyolult fogalmakat.)

A legfontosabb fejezet azonban mégis az, amely – a szerző és más fontos vezetők szerint is – a digitális kor kulcsfogalmát járja körül.

Ez a fogalom pedig nem más, mint a bizalom.

A bizalomnak Satya Nadella szerint sok összetevője van: a következetesség, a tisztelet, az empátia, az átláthatóság, a fókuszált figyelem, a hosszú távú célok makacs szem előtt tartása, nem utolsó sorban pedig a hajlandóság arra, hogy ha kell, bármikor újrakezdjünk egy folyamatot, újraépítsünk egy kapcsolatot – nem egyszerűen frissítést nyomjunk tehát, hanem egyenesen „reseteljünk”.

A szerző idézi Charles Hazelwood karmester TED-előadását, amelyben a művész arról beszél, hogy egy zenekar dirigálásában mekkora jelentősége van a bizalomnak. Hazelwood azt mondja, neki, dirigensként mindenkor biztosnak kell lennie abban, hogy ha felemeli a karmesteri pálcáját, akkor a zenekar annak megfelelően fog reagálni. A zenekarnak pedig azt kell tudnia, hogy ő „cserében” olyan művészi környezetet teremt nekik és olyan zenei koncepciót valósít majd meg a közreműködésükkel, amelyben minden egyes muzsikus a tudása legjavát mutathatja meg.

A karmester úgy fogalmaz, a bizalom olyan, mint egy kismadár, amit a tenyeredben tartasz. Ha túl szorosad markolod, összenyomod; ha túl lazán fogod, elröpül.

Satya Nadella felidézi, hogy Bill Gates már 2002-ben, tehát bő évtizeddel a Snowden/PRISM ügy kirobbanása előtt arról írt egy belső, microsoftos körlevelében, hogy

az előttünk álló időszakban a megbízható („trustworhty”) számítástechnika megteremtése lesz a legfontosabb feladatunk. Fontosabb, mint bármi más.

„Ha ugyanis nem ezt állítjuk a középpontba – írta Bill Gates –, akkor az emberek egyszerűen nem lesznek majd hajlandók (vagy képesek) élni mindazokkal a lehetőségekkel, amelyeket a munkánk révén pedig megteremtünk nekik.”

A Snowden-ügyet – és több más, de hasonló etikai dilemmához vezető jogesetet, mint például a San Bernardó-i mészárlást követő FBI-Apple-vita – Satya Nadella azért is elemezi hosszasan, mert meggyőződése, hogy azok korszakhatárt jelentenek a bizalom-biztonság fogalompáros jogi kereteinek az újragondolásában.

A dilemma nagyon egyszerűen így hangzik: a közösség biztonsága vagy az egyén szabadsága-e a fontosabb?

Mint emlékezetes: a 2010-es évek elején a bűnüldöző szervek több esetben igyekeztek bírósági úton kikényszeríteni az IKT-cégektől azt, hogy az ügyfeleik által a felhőben vagy egyes eszközökben tárolt, titkosítással védett személyes adatokat adjanak ki. Az IKT-ipar némi tépelődés után azonban összefogott és egy emberként állt ellen az ilyen kísérleteknek, de korántsem csupán sales-érvek miatt. Az adatvédelembe vágott „kiskapuk” ugyanis aláásnák a felhasználók/fogyasztók bizalmát a digitális szolgáltatásokkal szemben, de ezt nemcsak a rövidtávú eladások sínylenék meg, hanem a digitális transzformáció, a ma zajló társadalmi-gazdasági kultúraváltás ügyét is visszavetné, méghozzá beláthatatlanul hosszú időre.

Szórakoztató része a könyvnek, amikor a szerző szemérmesem bevallja: nem tud kibújni a bőréből. Ha vezetőként (vagy akár családapaként) fogas kérdéssel találja szemben magát, mindig a mérnök-informatikus énjére hallgat, és az adott dilemmát igyekszik algoritmussá alakítani, matematikai képletként leírni. Ezt teszi a bizalom fogalmával is. Az általa alkotott Bizalom-képlet (ezt a címet viseli egyébként a könyv vonatkozó fejezete is), így fest:

E+Ké+BiMb=B/t

Vagyis: empátia + közös értékrend + biztonság és megbízhatóság = bizalom/idő

Az egyes pontokat természetesen részletesebben is kifejti a fejezetben, de talán ennél is érdekesebb az, hogy tesz egy 6 pontos javaslatot a világ jogalkotóinak arra, hogy hogyan lehet a digitális világban újraszabni a jogszabályi kereteket. Méghozzá úgy, hogy a közös biztonság kívánalma és az egyén szabadsága egyaránt érvényesüljön, azaz minden vonatkozásban – polgár és állam, felhasználó és IKT-cég között – megmaradjon a létfontosságú bizalom.

Első és legfontosabb teendőként olyan jogszabályok megalkotását sürgeti, amelyek lehetővé teszik, hogy a bűnüldöző szervek mindig megfelelő és gondosan ellenőrzött módon férjenek hozzá bizonyos adatokhoz.

Második lépésként azt javasolja, hogy a törvényhozók alkossanak új, erősebb jogszabályokat a személyes adatok védelmére is, ezek keretében például a hatóságok digitálisbizonyíték-gyűjtését független testületek felügyeljék.

Harmadik lépésként a digitálisbizonyíték-gyűjtés nemzetközi, határokon átívelő – idővel globális – szabályrendszerének a kialakítását sürgeti.

Negyedik pontban említi az iparágunk felelősségét abban, hogy nagyobb és sztenderdizált átláthatóságot biztosítsunk ügyfeleinknek, felhasználóinknak a személyes adataik tárolását, kezelését, felhasználását illetően.

Ötödik pontban arról beszél, hogy szükség van a jogszabályoknak a technológiai fejlődés szerinti frissítésére, az új technológiai adottságokhoz való igazítására, a törvénykönyvek ilyen értelemben vett korszerűsítésére.

Végül, de távolról sem utolsó sorban: lándzsát tör amellett, hogy a bizalom és a biztonság nem ellentétes, hanem egymást erősítő fogalmak. Ezért az IKT-iparnak szerinte épp az a dolga, hogy a bizalmat a biztonság erősítése, a személyes adatok nagyobb biztonságának a megteremtése, például új és hatékonyabb titkosítási eljárások bevezetése révén érje el. Ebben a törekvésében az IKT-cégeket a hatóságoknak nem akadályozniuk, hanem segíteniük kell.

Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy Satya Nadella nem felhőtlenül optimista azzal kapcsolatban, hogy a világ államai valóban a fentiek szerint „kalibrálják” majd újra a jogszabályaikat. A Hit Refresh című könyvében a Microsoft első embere így fogalmaz:

„Ma számos közpolitikai kérdés verseng a törvényhozók figyelméért, de véleményem szerint a digitális forradalomhoz szükséges jogszabályok helyes megalkotásának a legfontosabb prioritások között kellene lennie. Vagy a bizalom segíti ugyanis győzelemre ezt a forradalmat, vagy a bizalmatlanság fogja elfojtani.”

Szentkuti Gabriella,
ügyvezető igazgató, Microsoft Magyarország

A külső szerzők nem a Forbes munkatársai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőségét.

 

Oszd meg!