Bicikli és jacht, fürdőgatya és frakk, pezsgő és zsíroskenyér. Operafesztivál az Alföldön, tekerés, heverészés, hajózás, de legfőképp zene minden mennyiségben.
„Sok helyen léptem már fel, de reggel tízkor egy mező közepén még sohasem” – közölte Horgas Eszter reggel tízkor egy mező közepén.
Majd belekezdett egy fergeteges koncertbe pizsamanadrágosan, ian andersoni szuggesztivitással, csak sokkal csinosabban.
Az időpont és a helyszín (a poroszlói strand mellett, a mezőn, reggel tízkor, szombaton) különössége abból fakad, hogy Magyarország meglehet legkisebb, ámbár legegyedibb fesztiválján tette mindezt, az alig három éves múltra visszatekintő Tisza-tavi Tour d‘Opera rendezvényén. Az alapötlet egy vállalati kiránduláson született, mikor is Debreczeni Ildikó jelmeztervező és készítő (írtunk róla és cégéről, a Jelmez-Art Kft.-ről), feldobni kívánván a tókerülő biciklitúrát, az operaházi és zenei kapcsolati tőkét felhasználva, minikoncerteket szervezett a munkatársaknak és barátoknak kulturális relaxáció gyanánt – a megállókban. Egy évre rá már meghirdetett program lett, lelkes résztvevőkkel,
a hetven kilométeres távon tizenegy világklasszis fellépővel.
Mára három napos nagyrendezvénnyé nőtte ki magát, Horgas Eszter bejelentését megelőzte egy frenetikus sikerű szabadtéri nyitógála Miklósa Erikával, Lajkó Félix-szel, Vizin Viktóriával, Daragó Zoltánnal és másokkal, valamint egy reggeli frissítőkoncert a Talambával. Tényleg nagyszínpadi a teljes produkció, de a lényeg pont ez, hogy nem kőszínházban és nem is egy sima nyári szabadtéri színpadon vagyunk.
Kerekezünk nyolc-tíz kilométert, ledöntjük a bringát a gát oldalába, és a soron következő kikötőben, strandon, zsiliptetőn vagy épp hallépcsőnél a legmenőbb magyar könnyedebb és komolyabb zenei előadók produkálnak a hangulathoz és környezethez illően szertartásmentes, vidám és bensőséges hangulatú koncerteket.
Dresszkód nincs, színes bicikisruháktól az extrém modelleken át a ’68-as gyári Csepel Tura (sic!) nyergében egy szál fürdőgatyában abszolvált menet egyaránt belefér az úri közönség viseletébe. Alkalomadtán hallgathatjuk a zenét a vízből, vagy stégről is persze.
Mindezeken túl nagy fíling a nagy Alföld közepén a helyi lelkesedés és összefogás megtapasztalása. Az érintett falvakból, városkákból szerveződik a catering, jönnek a helyiek, faljuk a zsíroskenyeret, harmonikázik a polgármester,
keni a képviselőtestület a haltepertőkrémes kenyeret, énekelnek és süteményeket készítenek, csipkét vernek és dinnyét kínálnak az asszonyok.
A művészek hasonlóképp családias hangulatot keltenek, a Moltopera énekesei – a stand-up fellépők legjobb kvalitásaival bíró Ágoston László (talán nem csak én nem tudtam, hogy a népszerű közéleti blogger alapjában operaénekes és rendező) – vezényletével szellemesen kivonatolják Donizetti Szerelmi Bájitalát, a jókedvű interakció a mezítláb heverésző nagyérdeművel itt minimum követelmény.
A kör aztán Tiszafüreden bezárul, hetven kilométer a vádlikban és egy naplementés Lajkó koncert a Tisza-parton, az biztos, hogy ilyen közel nem kerülsz színpadhoz sehol másutt.
Világszám ez eddig is, de vasárnapra jön a non plus ultra, ami, ha nem lenne ki kéne találni, a Boat d’Opera. A közönség hajókra száll Abádszalókon (mármint aki nem sajáttal megy), a fiúk hajóssapkát, a lányok nagy színes kalapokat öltenek, majd kikötnek nádasokban, hogy egy kis Budapest Klezmer Band-et hallgassanak, a kiskörei strand homokján pedig százötven(!) fős összregionális asszonykórus és néptáncegyüttesek szórakoztatnak.
A flotilla megáll újra a kies dinnyésháti (tulajdonképpen a tiszanánai) kikötőben, ahol az Operaház szólistái az adottságokat maximálisan kihasználva a vízről is áriáznak,
és az operaházi körülményeknek megfelelően libériás pincérek szolgálják fel az elnöki fűpáholyokban heverésző közönségnek az obligát pezsgőt, melyet természetesen a fellépők is felhasználnak (szigorúan a művészi hitelesség érdekében persze).
A teljes eseménysor péntektől déltől vasárnap estig tart, a jegyek naponként is válthatóak, a háromnapos sem kerül 25 ezer forintba (ellátással!). Némi fizikai, napállósági, és szellemi edzettség feltétlen szükséges hozzá – rossz idő esetén is van bé-terv, a környékbeli gyönyörű templomok remek helyszíneket biztosítanak.
A szervezés briliáns, ennyi különböző helyszínen, járművön, színpadon, pontos menetrend szerint levezényelni a programokat, elképesztő organizáció és logisztikai teljesítmény.
De legfőképp a vízió miatt az, egy népszerű, de nem elsősorban a kulturális eseményeiről híres turisztikai régióba hozni egy minden szempontból egyedi, különleges, ötletgazdag, a környezet adottságait messzemenőleg kihasználó, sportos és a legkényesebb ízlést is kiszolgáló összművészeti fesztivált, le a kalappal Debreczeni Ildikó és csapata előtt.
(A fotókat és videókat a szerző szolgáltatta.)
