A Friss Húsnál talán nincs menőbb magyar filmfesztivál. Két alapítójával beszélgettünk a márciusi, hetedik Friss Hús előtt.
Nemcsak a magamfajta filmrajongó újságírók, hanem a producerek is sasszemmel figyelik az izgalmas, új rendezők felbukkanását; ha lehet, már az első, ígéretes rövidfilmjeiktől kezdve követik a pályájuk alakulását és lehetőségeket biztosítanak nekik. A rövidfilm ezért fontos műfaj.
Hátránya, hogy szinte láthatatlan, moziban, tévében alig lehet elcsípni. Amikor a Daazo rövidfilmes weboldal elindult 2007 tavaszán, még a neten is alig lehetett kisfilmeket találni. Az oldal két alapítója, Deák Dániel és Áprily Zoltán az ELTE Filmelmélet szakán ismerkedett össze, ahol saját bőrükön tapasztalták, milyen nehézkes rövidfilmjeik terjesztése vagy fesztiválokra eljuttatása DVD-n, netán még beta-kazettán, és felmerült bennük, hogy a neten ezek a folyamatok sokkal egyszerűbbek lennének. Akkoriban még a YouTube sem volt olyan gigantikus, mint ma, de Dani és Zoli fókusza is más volt: hivatásos filmesek tartalmainak szerettek volna nyilvánosságot biztosítani.
Saját pénzüket beletéve a vállalkozásba, másfél millió forintból hozták létre a Daazót, ami hamar felpörgött, köszönhetően annak, hogy több magyar producer is szívesen odaadta nekik a rövidfilmjeit, amelyek amúgy valószínűleg sokkal kisebb nyilvánosságot kaptak volna, és a nemzetközi kapcsolataikat is elkezdték kiépíteni. Dani így emlékszik vissza a kezdetekre:
„Egészen másképp kellett építkezni, mint ma. A startup még szinte ismeretlen fogalom volt, a social media lényegében nem létezett, nagy dolog volt, amikor a sajtóban megjelent rólunk egy-egy hír. De gyorsan elég jól beépültünk a filmes közegbe.”
Deák Dániel és Áprily Zoltán | Fotó: Orbital Strangers
A két bölcsész természetesen az egyetemen sem marketinget tanult, hanem az ötvenes évek termelési filmjein edződött, mégis jó helyre nyúltak, amikor beadtak egy pályázatot az EU Media programjához, amelyen már első nekifutásra is nyertek körülbelül 30 ezer eurót, majd későbbi években már évi 100 ezer eurós támogatást kaptak – igaz, a maximálisan lehívható összeg legfeljebb a teljes költségvetésük 50 százaléka lehetett. Ez tette lehetővé azt is, hogy elindítsák a World of Shorts magazint, azt az ingyenes, igényes kivitelezésű kiadványt, amellyel 2012-től a nagy nemzetközi fesztiválokon népszerűsítették a rövidfilmeket.
Egy idő után a magazin fontosabbá vált, mint maga a Daazo, amelynek leáldozóban volt az aranykora.
„A weboldal pörgetése helyett a fiatal filmesek támogatása került előtérbe számunkra, részben azért is, mert a Vimeo népszerűsége nagyon megnőtt a filmesek körében, és inkább oda töltötték fel a rövidfilmjeiket”
– magyarázza Zoli. Ráadásul ekkoriban szűnt meg a Filmszemle, így a rendezőknek szinte semmilyen platformjuk nem maradt arra, hogy bemutassák a rövidfilmjeiket, és több fiatal filmes nógatta őket, hogy indítsanak egy rövidfilmfesztivált. Így csinálták meg szinte spontán, külön finanszírozás nélkül az első, kétnapos Friss Húst a Toldi moziban 2013 tavaszán, ahol 25 kisfilmet vetítettek.
Kép a Mindenki című filmből | Forrás: Friss Hús
Teltházas vetítéseket tartottak, és a jegybevételből rögtön nullszaldós lett a fesztivál, de ennél is fontosabb volt, mint Dani hangsúlyozza, hogy a rendezvény „megmozdította a szakmát”. Nemzetközi rövidfilmfesztivál ugyan volt már Budapesten, de a Friss Hús lett az első olyan platform, ahol a magyar alkotásokra került a hangsúly, és ahol a szakmabeliek, filmrajongók és újságírók egybegyűjtve megnézhették az előző év rövidfilmes termését, úgy, hogy rögtön találkozhattak is az alkotókkal.
Zoli az első fesztivál után kiszállt a szervezésből, ma a Kinopravda rendezői kollektíva managing producere, de minden évben vezet kerekasztal-beszélgetéseket a Friss Húson, és fontos funkciója, hogy DJ-ként emeli a Friss Hús-záróbulik hangulatát.
Dani kis lépésekben évről-évre továbbfejlesztette a fesztivált, ami 2014-ben már négynapos volt és külföldi alkotók filmjeit is felvonultatta, 2015-re nyereséges lett, tavaly pedig már 18 millió forintos árbevételt produkált. Mostanra egyhetessé nőtte ki magát a rendezvény, idén 60 filmet vetítenek március 25. és 31. közt. A helyszín továbbra is a Toldi mozi, bár kezdik kinőni.
Ma már egy főállású projektkoordinátoruk is van, és a fesztivál idején önkéntesekkel együtt 20-25 ember dolgozik a Friss Húson. A jegybevétel mellett fontos forrást jelentenek az állami és a magántámogatások is, a Filmalap 2017 óta támogatja a Friss Húst. Dani nem vesz ki pénzt a fesztiválból; a Daazo Kft. vezetőjeként a Filmalap promóciójának egyes elemeit menedzseli 2015 óta. Úgy véli, a személyes kapcsolata az intézménnyel előnyös olyan tekintetben, hogy látja, milyen témák élveznek prioritást, és a Filmalappal közösen szakmai programokat is szerveznek a fesztivál keretében, de ettől persze még minden évben ugyanúgy meg kell mérkőzniük a támogatásért.
Vetítés a 2016-os Friss Húson | Forrás: Friss Hús
A hazai közönség a Friss Húson láthatta először a később Oscar-díjat nyert Mindenkit, vagy a Provinciát, A kivégzést és a Láthatatlanult, melyeket aztán a cannes-i filmfesztiválon vetítettek, és továbbra is a magyar filmesek bemutatkozását segítő, „felfedező fesztivál” akarnak maradni. A filmesek is partnerek ebben, sokan direkt úgy időzítik rövidfilmjük elkészülését, hogy a Friss Húson tudjanak vele debütálni. A fiatal tehetségeket azzal is igyekeznek felkarolni, hogy 2015-től minden évben pitch fórumot rendeznek, amelyen a rendezők prezentálhatják rövidfilmterveiket a szakmának. Idén egyik kiemelt témájuk, hogy a rövidfilmekkel induló alkotók hogyan léphetnek tovább a tévésorozatok felé, amit Zomborácz Virág, Szilágyi Fanni és Nagypál Orsi példáján keresztül mutatnak be.
A World of Shorts két éve átalakult, World of Young Cinema magazin néven jelenik meg, és már nagyjátékfilmekkel is foglalkozik, idén pedig egy olyan nemzetközi találkozóra is sor kerül a Friss Húson, amelyen kelet-közép-európai filmesek vehetnek részt első nagyjátékfilmtervükkel. Dani nem titkolja, hogy ehhez kapcsolódik a lehetséges következő lépés a Friss Hús életében:
„Elkezdtünk a szakmai programok terén az első egész estés filmek felé nyitni, és a későbbi években lehet, hogy vetíteni is fogjuk ezeket a nagyjátékfilmeket. Az a célunk, hogy európai szinten is fontos fesztivállá váljunk.”
