Pados Gábor műgyűjtőből lett galériás, galériája pedig az elmúlt kilenc év alatt legalább harmincat fejlődött: három budapesti helyszínen, de intenzív nemzetközi jelenléttel bírnak, külföldi múzeumok felé is értékesítenek. Bemutatunk négy, nagyon különbözőképpen szexi kortárs galériát. 2. rész.
A Forbes Life-ban a Kieselbach Tamásról és családjáról, valamint galériájukról szóló cikk mellett kisebb, progresszív kortárs galériákat is bemutatunk. Szakmabeliek tippjeit is begyűjtöttük, de végeredményben szubjektív szempontok alapján választottuk ki azt a húsz galériát, amit térképre tettünk, közülük pedig négyről online olvashatsz bővebben. Ez itt a második rész.
20 budapesti kortárs, térkép kizárólag a Forbes Life-ban. A Forbes Life már megtalálható az újságárusoknál és megrendelhető online.
acb Galéria
Pados Gábor a 80-as évek végén, műgyűjtőként került kapcsolatba a kortárs képzőművészettel, és a ma már több ezres nagyságrendű Irokéz Gyűjtemény továbbra is gyarapodik, mint mondja, „vadul” gyűjt azóta is. Az acb Galériát (ami egyébként nevében az Art Club Budapest rövidítést rejti) 2003-ban nyitotta több tulajdonostársával, akiket 2009-ben kivásárolt, azóta egyedüli tulajdonos.
A galéria eleinte Gábor saját generációjának művészeire fókuszált, majd fiatalabb művészek munkáival bővült, ezután pedig a 60-as, 70-es évek neoavantgárd alkotói felé is nyitott. A bővülés organikusan történt:
„Elkezdtük kutatni a mostani fiatal és középgeneráció gyökereit, így jutottunk el a 60-as, 70-es évek művészeihez, ami nagyon pozitív nemzetközi fogadtatásra talált.” Egyszerűbben kifejezve: ezeknek a művészeknek a munkái még jobban eladhatók.
A galéria fejlődéséről elmondja: „Az elmúlt kilenc év alatt legalább harmincat fejlődött a galéria, már három helyen állítunk ki, nyolc kollégával dolgozunk, intenzív nemzetközi jelenlétünk van, külföldi múzeumok felé is értékesítünk.” Vásárlóik mintegy 70%-a külföldi, akik részben vásárokon találnak rájuk, részben olyan gyűjtők, akikkel már hosszabb távú kapcsolatuk alakult ki. Magyar vevőiről az ötvenes évei elején járó Gábor azt mondja, hogy elsősorban a saját korosztályából kerülnek ki, sőt, leginkább a barátai.
Több ezres nagyságrendű Irokéz Gyűjteménye továbbra is gyarapodik. Pados Gábor (Fotók: Orbital Strangers)
A három kiállítótér egymás közvetlen közelében található a Király utca és az Eötvös utca sarkán, funkcióik a fent leírt három művészkör szerint különülnek el: „A hat éve felújított acb Galériában egy klasszikus, white cube múzeumi teret hoztunk létre, az acb Attachment inkább fiatalabb, középgenerációs művészeket mutat be, az acb NA pedig a neoavantgárd idősebb képviselőinek történeti anyagaiból válogat”. A 85 nm-es Galéria és a nagyjából nappaliméretű másik két tér szinkronban működik, mindig egy időben indul és ér véget a három különböző kiállítás, amelyeken az acb által képviselt magyar és külföldi művészek munkáit mutatják be.
Gáborhoz személyesen a konceptuális művészet és a geometrikus festészet áll legközelebb. Arról, hogy mennyire a saját ízlése és mennyire a várható anyagi siker határozza meg a választásait, elmondja:
„Sikeres a galéria, de ha még ennél is sikeresebb akarnék lenni, akkor nem a saját ízlésemet követném, hanem a közízlést szolgálnám ki. De ha valaki számára ebben a szakmában az eladási siker a legfontosabb szempont, az biztosan nem tud ma progresszív és jó galériát csinálni, mert a vizuális nevelés gyerekcipőben jár nálunk és így a közízlés is. Bátornak kell lenni, és formálni a közízlést.”
Intenzív külföldi tevékenységük része a Bookmarks nevű sorozat, amelyet a Vintage Galériával és a Kisteremmel közösen visznek, és amelynek keretében állítottak már ki Kölnben, Bécsben és legutóbb most októberben a Külügyminisztérium támogatásával a londoni The Vinyl Factoryben, ahol magyar alkotók 60-as, 70-es évekbeli műveit lehetett megtekinteni mintegy 400 nm-en.
Az acb három évvel ezelőtt egy ResearchLab nevű ággal is bővült, amely magyar művészek életművét kutatja és könyveket ad ki. Nemrég jelentették meg Fenyvesi Tóth Árpád átfogó életmű-katalógusát, novemberben pedig az idén elhunyt fotóművész, Nádor Katalin műveit mutatják be egy kötetben (szintén a Külügyminisztérium támogatásával) abból az alkalomból, hogy fotói a Paris Photo nemzetközi vásáron szerepelnek.
Nagyjából ennek a cikknek a megjelenésekor nyílik a három legújabb kiállításuk. A Galériában a híres magyar születésű amerikai konceptuális művésznek, Agnes Denesnek a műveit mutatják be, aki többek közt arról ismert, hogy a 80-as évek elején Manhattanben beültetett egy kéthektáros területet búzával. Az Attachmentben Tarr Hajnalkáé a terep, de erről beszélgetésünk idején Gábor még csak annyit árul el, hogy „a rendkívül érzékeny műveket alkotó művész most a saját testével foglalkozik”. Az NA-ban pedig Nemes Ferencet fedezhetik fel maguknak a látogatók: „Az elmúlt negyven évet Dunaújvárosban töltötte, nem vett részt a mainstream művészeti világban, de a most kiállított korai anyaga méltán számíthat sikerre”.
A Forbes Life már megtalálható az újságárusoknál és megrendelhető online. Lapozz bele itt!
