György István tíz év termékmenedzserkedés után Angliába ment nyelvet tanulni. Az angoltudáson kívül egy vállalkozásötletet is hazahozott. A budapesti Cukor utca sarkán ma tíz négyzetméternyi Endorfine és negyven márka várja a csokibolondokat.
„Fél évig csak sétálgattam, beszélgettem és kóstoltam. A nulláról indultunk, de nem kezdtünk bele úgy egy vállalkozásba, hogy ne tudjuk, melyik termék jó, melyik kevésbé jó” – meséli György István, az Endorfine Csokoládéüzlet tulajdonosa az indulásról, aki a kezdet kezdetén igyekezett minél több magyar gyártóval és importőrrel személyesen elbeszélgetni, kikérni a véleményüket, mit javasolnak, mi fogy jól.
István egy történelemtanári és két közgazdasági diplomával tíz évet dolgozott termékmenedzserként és beszerzőként, majd saját vállalkozást alapított Polistream Kft. néven. Ez 2012-től két évig szünetelt, amíg ő Londonban volt nyelvet tanulni. A csokibolt ötlete is ott született egy londoni csokoládéüzletben tartott vitaest után, ahol résztvevőként volt jelen. Az üzletet eredetileg Angliában akarták megnyitni akkori barátnőjével, de egy hazalátogatás után egyre csak tolták a visszaindulás dátumát, és végül úgy döntöttek, itthon maradnak. István ma már egyedül viszi a 2015-ben hatmillió forint saját kezdőtőkével indított boltot.
György István és a 10 négyzetméteres csokimennyország, az Endorfine. Fotók: Sebestyén László
A tudatosság elősegíti a piacot
A jó csokihoz a legalapvetőbb dolog a jó alapanyag, de ez nem elég. A végleges minőséghez – és árhoz is – nagyon sokat ad hozzá a gyártó szakmai tudásának értéke.
Egy jó csokikészítő tudja, hogy a különböző kakaóbaboknak miben tér el az aromája és az mihez párosítható.
„Kisszériás csokoládéról beszélünk. Itt nem az van, hogy betesszük egy géprendszerbe az alapanyagot és a végén kijön egy csokoládé, hanem a csokoládémesterek kitalálnak egy ízvilágot, amit ők, egyedileg szeretnének közvetíteni a fogyasztók felé, és megalkotják azt” – mondja István.
A Cukor utca sarkára ma már egyre
többen jönnek tudatosan, direkt ezt a helyet keresve, még külföldről is.
„Bejött egy szokásos hétvégi csoport. Az egyik hölgy megkérdezte, hogy van-e
francia csokink, mondtam neki, hogy természetesen, és a Pralus nevű márkára
mutattam. Ő pedig a mellette álló úrra mutatott, hadd mutassa be a gyártóját és
tulajdonosát, François Pralus-t”– meséli István.
Már sajátmárkás termékük is van
A boltban fellelhető negyven-ötven márka mellett egyetlen sajátmárkás termékük van, az Endorfine forrócsoki, amit helyben is lehet fogyasztani vagy előre csomagolt porként hazavinni. A boltban kapható vegán-, cukor-, glutén-, tej-, szójamentes és nyers csoki is. A forrócsokit is úgy fejlesztették ki, hogy ne tejjel, hanem vízzel kelljen elkészíteni, figyelve a tejérzékenyekre, a növényi tejek íze amúgy sem illett volna a fűszeres forrócsokihoz. István szerint a tudatosság elősegíti a piacot.
A csokik elérhetőek a saját webshopjukban is, vállalnak céges kitelepüléseket és kéthetente érkeznek hozzájuk csoportok egy gasztrotúra keretében.
A jó helyszín kifizetődő
A tíz négyzetméter eladóterű csokibolt nem csak az utcanév adta geg miatt szerencsés. A Váci utcától két percre található üzletbe rengeteg turista jön, a vevők jelentős része külföldi. István a boltja sikerét részben a jó helyválasztásnak tulajdonítja. „Nézz körül, most sem egy olcsó helyen beszélgetünk – mutat körbe a Fővám téri Amber’s teraszáról, ahol beszélgetünk – ez egy olyan környék, ahol az emberek kiadják a pénzt azért, ami jó, de csoki esetében ez még mindig hátrébb kullog, mint a kávénál, az úgynevezett speciality cafék száma hihetetlenül nő. Tele vannak ezek a helyek, ahová beülsz, és megiszol egy capuccinót ezer forintért.”
Az Endorfine-ban a táblás csokik 1500-3000 forintba, a desszertek 1500-7000 forintba kerülnek. Sokan úgy mennek be, hogy megkérdezik, miért ennyi az ára a táblás csokiknak, ami a fő irányvonaluk, és példálóznak más, 200-300 forintos márkákkal.
„Volt már, hogy valaki bejött és sportszeletet keresett. Nem talált és nem is fog.”
István azt mondja, nem távozhat úgy vásárló, hogy nem kapott elég információt és megfelelő kiszolgálást a pénzéért, amibe beletartozik néhány termék végigkóstoltatása is. A piacot edukálniuk kell.
A boltban található negyven-ötven márka hetven százaléka magyar.
Egy állandó és egy részmunkaidős alkalmazott mellett magától is elvárja, hogy minden héten legalább egy-két délutánt bent töltsön a boltban.
„Több okból: egyrészt, hogy tartsam a kapcsolatot a vásárlókkal, kettő, hogy a termékismeretem ne lankadjon, három, hogy a saját fülemmel halljam, hogy milyen igények, visszajelzések vannak.” Az Endorfine által árult márkákat a tulajdonos és kollégái választják ki a gyártókkal való találkozás és a csoki megkóstolása után.
Képes háromszáz kilométert utazni csak azért, hogy megnézzen egy csokikóstolót
A boltban található negyven-ötven
márka hetven százaléka magyar. Ha változik a kínálat, az a vevői visszajelzések
miatt van, de ez mindig nehéz döntés, hiszen nagyon meg kell válogatni azt,
hogy egy ilyen pici boltban mi az, ami felkerülhet a polcra, és mi az, ami nem.
Akkor keresnek meg külföldi márkákat, amikor azt látják, hogy a magyar kínálat már nem fedi le az igényeket, sok vásárló már konkrét igénnyel keresi fel őket. Most Hollandiából, Csehországból és Németországból hoznak be csokikat, de importőröktől van még madagaszkári, spanyol, olasz, ír és belga édesség is.
„Mindennek utánajár. Képes háromszáz kilométert utazni csak azért, hogy megnézzen egy csokikóstolót” – mondja Istvánról egyik versenytársa, Gyenes Zsuzsa a kőszegi Csokiszeg édességbolt tulajdonosa.
A megszokott ízeken és a mindenmentes termékeken kívül az Endorfine-ból szerezhetünk még kéksajtos, libamájas, töpörtyűs, málnás-balzsamecetes, paradicsomos, olajbogyós-kenyeres és fügés-fenyőmagos csokikat is.
Ezekből nem adnak el olyan mennyiséget, mint a hagyományos ízvilágból, de nagyon sokan úgy jönnek be, hogy valami egyedit keresnek. „Mindig vannak vezető trendek, például a sóskaramella. Amikor négy éve csokiügyben visszamentem Londonba, akkor tízből nyolc boltban sóskaramellás csokit kóstoltattak velem. Ha most bejön egy angol vásárló, akivel elbeszélgetek, akkor az első dolog, hogy sóskaramellát ajánlok neki, mert ott még mindig tart ez a trend” – mondja István a vevői igényekről.
A barackos és a citromos-bodzás fehércsokihoz például megfelelő aromájú bor is társul. „A bort és a csokit is nagyon sokan ajándékként vásárolják, és mostanában egyre trendibb olyan borkóstolókat tartani, ahol csokikat párosítanak a borok mellé.
Nagyon kevés bort forgalmazunk. Nem azt szerettük volna, hogy legyen csoki és bor is, hanem, hogy legyen olyan bor, amit a csoki mellé lehet párosítani” – mondja a tulajdonos.
Hosszútávra tervez
Az Endorfine tavaly 8,3 millió forintos árbevétellel és 1,8 millió forint adózott eredménnyel rendelkezett. István a csokoládébolt mellett még mindig foglalkozik üzleti tanácsadással és termékmenedzseléssel, a csokibolt pedig olyan szerelemprojekt számára, amivel hosszútávra tervez.
„Akkor is érdemes valamit üzemeltetni, ha az éppen most nem rentábilis. Jó néhány olyan barátom van, akik csináltak egy vállalkozást, ami önmagában nem érte meg, de olyan ötleteket hozott és olyan embereket vonzott be az üzletbe, amiken keresztül aztán jócskán rentábilis gondolatok jelentek meg.”
