A 60-as, 70-es évek bútorait újítják fel. A Daken Studio ízeire szedi a rozoga, de kultikus darabokat, amik úgy kapnak kortárs köntöst, hogy az eredeti korszak markáns stílusjegyei nem csorbulnak. Olcsó beszerzés szép haszonnal, rengeteg munkával és egy új iránnyal. A Daken most a fenntartható lakberendezés felé menetel, teljes tereket rendeznek be főként saját bútorokkal.
„Mikor a férjem azt mondta, hogy ez a lámpa olyan, mint egy hatalmas kondér, tudtam, hogy hamar el fogjuk adni” – mondja Koma Zsófi. Nemcsak a két alapító egyikének férje néz nagyokat egy-egy lomis tárgy láttán, hanem a cégtárs testvér, Dániel is. Zsófi nem szokott tévedni, és tudja, hogyha férje vagy testvére meghökken egy szerinte felújításra érdemes darabon, az a vásárlóknál biztos betalál majd. Például, ahogy az engem bámuló porcelán tigris esetében is.
fotó: Albert Anna
Kiváló érzékkel leli fel a hol jó, hol kimondottan rossz állapotban lévő bútorokat és kiegészítőket, amiket aztán átalakítanak. Forrásaik többnyire lomtalanítások, online piacterek, vagy zsibvásárok. „Ha már tíz percet unatkozom, elkezdem pörgetni a Marketplace-t” – mondja Dani. Ő szintén lelkesen kutat, de fő feladata leginkább az átalakítás.
A rutinos vevő már tudja, mit kell néznie
„Amin ülsz, azt kidobták az udvarra, de mondták, hogy vigyük el, ha szeretnénk” – mutatnak rá a székre, amin elhelyezkedtem. A több tízezerért árult, gyönyörű bükkfa bútort egy kertből hozták el. „Akkor még nagyon nem így nézett ki.”
Zsófi és Dani nagymamája, Gaubek Júlia híres belsőépítész és bútortervező volt, ő tervezte például azt a „szőrmés fotelt” is, amit másfél évtizedig gyártottak és a korszak egyik meghatározó darabja lett. De a család szinte minden tagja valamilyen művészeti ággal foglalkozik, van köztük festő, grafikus, szobrász és építész is.
„Anyukám is ösztönösen tudja, mit hova rakjon, már három tárgyat is a nagyon ízlésesen tud összerakni” – mondja Zsófi. Akiben szintén van egy zsigeri érzék, de sok külföldi belsőépítészt követ, és elvégezte a KREA lakberendező képzését is.
Koma Zsófi, a Daken Studio társalapítója. Fotó: Sebestyén László
A testvérek a nagymama bútorait akarták saját célból összegyűjteni és felújítani, és ekkor kinyílt számukra a világ. Dani korábban bútorasztalosként antik bútorokat restaurált, Zsófi pedig sminkesként dolgozott, de a mama bútorainak felújításakor érezték azt, hogy a kreatív energiáik igazán felszabadulnak. Tudatosan kezdtek el bútorokat, kerámiákat és kiegészítőket vadászni a 60-as, 70-es évekből, és a kezdő raktárkészletet gyorsan össze is szedték.
A nyitásra három hónapot készültek, ezalatt felújították az összes bútort. Az indulóköltség nem volt nagy, mivel a lerobbant bútorok egy részéhez ingyen, vagy nagyon olcsón jutottak hozzá.
A név végül Dani becenevéből a Dakenből született, a skandináv csengésű szó a külföldieknek is könnyen kiejthető.
Egy kis bérleménnyel kezdtek a Szentkirályi utcában, és az emberek hamar rákaptak az ízlésesen felújított bútorokra, a legtöbben ma is visszajárnak, a vevők többsége törzsvásárló.
„Az ilyen bútorokhoz hozzátartozik az állandó keresgélés, aki betéved hozzánk, annak később is kell valami hasonló” – mondja Dani. Nem indultak könnyített pályán, második évükben kitört a covid és a karantén.
Koma Dániel, a Daken Studió másik tulajdonosa. Fotó: Sebestyén László
Ugyan a covid-időszak alatt a bezártságot sokan épp a lakásuk felpimpelésével próbálták elviselhetővé tenni, Zsófiék eladásai nem ezt erősítették. Bezártak, és ebben az időszakban kizárólag kiszállítást vállaltak. A webshopjuk ma is él, de szeretik arra biztatni a vásárlókat, hogy élőben nézzék meg a bútorokat, bátran tapogassák és próbálják ki azokat.
Sokszor már azok is tudatosan keresik őket, akik megszabadulnának a bútoroktól, mert szeretnék, ha egykor szeretett tárgyaik jó helyre kerülnének. A bútorok átalakításánál Dani és Zsófi konzultálnak, de többnyire Zsófi dönt, Dani pedig megcsinálja a keszthelyi műhelyben. Ebbe beletartoznak az asztalos munkák, a pácolás, a kárpitozást viszont kiadják. A műhely raktárhelyiségként is működik a jelenlegi és a korábbi üzlet mellett.
fotó: Koma Dániel
Arra nincs kapacitásuk, hogy egyéni kéréseket vállaljanak, a vásárlók a meglévő kínálatból vásárolhatnak. A felújítás hossza mindig változik, van bútor, amit hetekig tuningolnak, és van, amit szinte „csak meg kell simogatni és mehet is tovább.” A rutinosabb vevőiknek már felújítás előtt is megmutatják a bútorokat, így ők jó előre lecsaphatnak az adott tárgyra.
Itt nincs antikváriumos érzésed
Bútoraiknál a művészi vonalat követik. „Nagy divatja van mostanában a bútorfestésnek, de megmondom őszintén, nekünk ez már sok. Mi kijelöltünk pár határt, amiket igyekszünk betartani, és a bútorokat úgy alakítjuk át, hogy azokat bárhova bele lehessen rakni. A bútoraink a 70-es évek azon lenyomata, ami nekünk tetszik” – mondja Dani. – Magasabb presztízsűnek érezzük, nincs az az antikváriumos érzésed, ha bejössz a boltba.
Persze, semmi baj a régiségkereskedéssel, de nálunk minden olyan, mintha új lenne, csak a 70-es évekből.”
A cél az, hogy a korszak legkiemelkedőbb darabjait gondolják újra a slow furniture hitvallásában, azaz a tömeggyártott bútorok helyett az értékálló alkotások legyenek a lakberendezés fókuszában.
fotó: Koma Dániel
Mayer Kitti dizájnteoretikus szerint annak, hogy a 60-as, 70-es évek már a mai tárgykultúrába is visszaköszönnek, nagy szerepe van a divatnak.
„Elég megnézni a Z-generációt, akik a nagyszüleik ruháit hordják.”
Kitti szerint az okok között ott lehet az is, hogy a digitalizáció csúcsra van járatva, és a mesterséges intelligencia is egyre hangsúlyosabb, az embernek ugyanakkor van egy erős kapcsolódása az analóg tárgyakhoz. „Nem csoda, hogy visszajött az analóg fényképezés, a jegyzetelés, a társas vagy a bakelit” – mondja Kitti.
Hozzáteszi, a 60-as, 70-es évek az előző generációk számára még hordozott magában egy negatív politikai töltetet, a megfáradt szocializmus hagyatékát. Erre még a szüleink korosztálya is emlékszik, de a fiatalabbak már képesek csak a korszak esztétikájáért rajongani. „Már eltelt annyi idő és felnőtt egy olyan generáció, akik nyitottak a 70-es évek stílusára.
Ők általában az a kreatív, jellemzően 30-as korosztály, akik már rendelkeznek egy jó ízléssel, de el tudják engedni azt a politikai terhet, ami ehhez a korszakhoz kötődik.
Kitti szerint arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ez az a generáció, aki tudatosan vásárol. „Fontos számára, hogy szép és praktikus tárgyakkal vegye körül magát, időtlen és időtálló darabokat keres. Azaz: a lehető legkisebb ökológiai lábnyomot szeretné hagyni maga után, ezért aztán szívesen dönt a használt, szépen felújított darabok mellett.”
fotó: Sebestyén László (4 kép)
A boltban cseh, lengyel és magyar bútorok is vannak, kizárólag a 60-as, 70-es évekből. Daniék ettől függetlenül figyelik a kortárs magyar bútortervezőket is, de úgy látják, hogy ugyan van köztük sok szép darab, de ezek nagyon drágák, amin a piaci környezet, a drága alapanyagok, a munkaerő, az infláció és a KATA kicsinálása még nagyobbat lendített. Általánosságban úgy látják, hogy globálisan jellemző, a visszaretrózás.
„Nagyon nem lehet már megújulni, jönnek vissza a formák, még az IKEA is ebben utazik” – mondja Dani. A konkurencia nem nagy, hasonló a profil a Fabrikánál és az Artkraftnál, de elférnek egymás mellett.
A Dakenben az árszabás több mindentől függ: mennyire ismert a darab, mennyire van rá kereslet, mennyit kellett rákölteni.
Vannak olyanok, amikből tömegesen lehet találni a háztartásokban és vannak, amik már a műtárgy kategóriába esnek. Ezeket értelemszerűen Zsófiék is drágábban szerzik be, de érték már őket meglepetések. Balatongyörökön például egy kimondottan sokat érő dán asztalt találtak az utcára kirakva, még pont azelőtt, hogy leszakadt volna az ég.
A bútorok átlagosan 50 és 200 ezer forint között mozognak, az éves árbevétel 50 millió forint körüli volt a tavalyi évben. A felújítás után átlagosan 50 százalékos a nyereség egy bútor után. A költségek java nem az alapanyagbeszerzés, hanem a felújítás, a munkadíj, a szállítás, a fotózás, és most egy új webshoppal is előrukkoltak, ahol több száz bútor közül lehet válogatni.
„Az embereknek sokszor nincs fantáziájuk, és nem tudják elképzelni, hogy miből lehet még csodát csinálni. A másik probléma az, hogyha felújítanál egy régi bútort, nehéz lesz olyan asztalost találni, aki elvállalja, vagy pokoli drágán. Ezért van az, hogy a legtöbben inkább vesznek egy újat, a régit meg kidobják. Pedig a 60-as, 70-es évek bútorai lassan beérnek az antik kategóriába, azaz növelik az értéküket is.” Zsófiék szerint a lapra szerelt mai bútorok egyébként sem ennyire strapabíróak, míg az általuk felújított bútorokat még úgy csinálták, hogy minimum ötven évet ki kell szolgálniuk.
Fotó: Sebestyén László
Környezettudatos lakberendezés
Sokszor még ők is meglepődnek, miből lesz a cserebogár, még azon is lamentálnak sokszor, hogy a vásárlónak megmutassák a felújítás előtti állapotot, nehogy úgy érezze, valami ócskaságot vett meg. „Csodát tudunk tenni akkor is, ha egy szék darabokban van, vagy ha egy fotelből lóg minden.” Az értékmegőrzés mellett a Dakennek van egy fenntartható vonzata is, az újrahasznosított bútorokat bioolajjal kezelik, a korszakra jellemző fényes lakkokat eltávolítva, így kizárólag magát a fát lehet érezni.
Az üzleti részt még mindig tanulják, és egyelőre egyéni vállalkozóként működnek, de a növekedés miatt cél a cégalapítás. Minden nyereséget fejlesztésre fordítanak: korábban a kisboltot nagyobbra cserélték, aztán jött egy raktár is. Mint mesélik, a Dakennel anyagilag kényelmesen elvannak, ugyanakkor a munka mennyiségét tekintve ez még mindig nem éri meg. „Ha elmennék nyolc órába asztalosként dolgozni, arányaiban sokkal jobban járnék – mondja Dani. – Gyerekkoromban azt hittem, a vállalkozók egyik boltjukat nyitják a másik után és nagy autókkal járnak, de valahogy nem ez történik.”
Sok külföldi vásárlójuk van, a magyarok közül a lakberendezők és a művészek jönnek rendszeresen.
Törzsvásárlóik például Kerekes Vica vagy Eke Angéla színésznők, de nemrég Rami Malek hollywoodi színész is meglátogatta őket.
Bútoraik rengeteg filmben, videóklipben, és még a Sziget Fesztivál Nagyszínpadán is szerepeltek már, legtöbbször bérbe adják a kért tárgyakat.
fotó: Albert Anna
Ilyenkor a bérlő a teljes árat kifizeti, és ha visszahozzák, Daniék csak a bérleti díj összegét tartják meg. „Így nincs benne kockázat, de legtöbbször vissza sem kapjuk, mert valakinek biztosan megtetszik és inkább megtartja. A jövőben terveznek kollabokat, jelenleg Hidasi Zsófi textiltervezővel dolgoznak, aki több bútor kárpitozásához járult hozzá egyedi szöveteivel.
Az Instagram fontos felületük, a profi fotókat Dani készíti kéthetente. Ma már stúdióban fotóznak, hogy a jó minőségű képeket a lakberendezők is könnyebben be tudják rakni a moodboardjaikba. Újabb lépés, hogy elkezdtek lakberendezést is vállalni. Ezeket szeretnék nagyobb projektekbe is kiterjeszteni, az első irodájukon már túl is vannak.
„Szeretnénk megmutatni, hogy a lakberendezésben is van egy környezettudatos alternatíva a felújított bútorok által” – mondja Zsófi. A szolgáltatás része az átfogó tanácsadás és bútortervezés.
