A Villányi borvidék legjobb cukrászdájában a hangulat egyedi, a szemlélet nyugati. B. András Márta gyerekkori hobbiját ötvözte felnőtt élete vállalkozói tapasztalataival, amikor szinte a lehetetlenbe vágott bele: Baranya megye 1500 fős falujában, majd a fizetőképes keresletet egyre inkább nélkülöző Pécs külvárosában nyitott jó ízlésű, otthonos cukrászdát. Sőt, a célja ennél is több volt: a béke szigeteit akarta megteremteni, egyfajta sokoldalú közösségi otthont. A Czukor Borsó idén fordulhat igazán célegyenesbe.
A Baranya megyei Siklós külső városrészére, a korábban önálló Máriagyűdre háromféle zarándok jár. Mindhárom messziről érkezik, mindhárom céltudatosan jön, mindhárom békét keres, és ha már odaért, nem siet semmivel. Mégis mindegyik máshová tart. A keresztények a kegyhelyen felállított, távolról is jól látható bazilikát látogatják a dombtetőn. A gólyák is magasan keresnek, a póznákon őket váró fészkeket célozzák. A gasztroturisták viszont a völgyben, a fő út közelében B. András Márta kávé- és süteményillatú menedékébe nyitnak be. Egykor Márta is épp azt kereste itt, amit ők.
„Hosszú ideig éltem Németországban, építőiparban dolgoztam – meséli a Márta, miközben mákos, diós és csokis kekszeit teszi elém egy csésze kávéval. – A süteményreceptjeim a német-bajor és az itteni, baranyai receptek keverékei, de van bennük egy kis francia töltet, vagy például amerikai, mint ezek a kekszek.” Máriagyűdi kávézó-süteményezőjében, a Czukor Borsóban ugyanígy visszaköszön a múltja: a lendület és a szakértelem, amivel a 122 éves parasztházat renováltatta, a lakberendezési érzék, amivel később pécsi vállalkozását működtette, és a cukrászat szeretete, ami ugyan csak hobbiként, de gyerekkora óta kísérte.
Itt minden Insta- és fotósbarát (Fotók: Orbital Strangers)
De benne van az élettapasztalat, és a vállalkozói tapasztalat is, hiszen ez a hely több is egy sima kávézónál. Az eredmény az egykori mosókonyhában cukrászműhely – amely esküvőket és szülinapokat is kiszolgál –, a régi, ma is füstillatú füstölőben delikát és ajándékbolt, hátul terasz, kert játszótérrel, tűzrakó hellyel, középen az epicentrum süteményezővel, ami babafotózásoknak is kedvelt helyszíne.
Tudja, mit akar. És az eredmény jó
Az 55 éves Márta külföldi évei után Pécsett élt, nevelte lányait és ügyvezetőként igazgatott lakberendezési vállalkozást. Aztán, ahogy ő mondja, azt vette észre, hogy az ügyfelei egyre több időt töltenek foteljában ücsörögve, beszélgetve, miközben a kávéját isszák, a sütijeit pedig az utolsó morzsáig felfalják. A Varázslat Lakberendezés így lett 2011-ben Varázslat Lakberendezés és Cupcake & Coffee a Jókai téren, már vendéglátóhellyel és megvásárolható ajándéktárgyakkal, borokkal és más hazavihető finomságokkal. Csupa olyan dologgal, amit Márta maga is szívesen hazavitt volna. Már akkor ragaszkodott például ahhoz, hogy süteményeibe margarin helyett mascarponét tegyen, friss túrót és gyümölcsöket, és hogy csak a környék legjobb borászainak tételeit tartsa.
Végre vége a felújításnak (Fotók: Orbital Strangers)
Most, hogy Máriagyűdön beszélgetünk, egy jó láda mézédes sárgabarack illatozik nem messze tőlünk. „A borász Bakonyi Peti hozta épp, ma még be kell főznöm, megy majd a süteményeinkbe.” Márta a korábban még erősebben lüktető pécsi belváros helyett békére vágyott, és valami sajátra. Eleve olyan helyszínt keresett, ahol majd nem egy-két percet töltenek csak el az emberek, hanem képesek lesznek valóban lelassítani. Villány környékén keresgélt, de végül Máriagyűdön, az Arany János utcában találta meg a tökéletes kiadó birtokot. 2015-ben kilépett a Varázslatból, létrehozta a Zamatos Vidék Kft-t, és belevágott, új társával, a borász Latorczai-Rácz Lillával elindította a Czukor Borsót Máriagyűdön.
Marketing helyett gyönyörű cupcake-ekkel, hibátlan macaronokkal és erősen Instagram-barát kandallóval, szépen renovált, békebeli bútorokkal felszerelt belső tereivel, és Rácz Lilla saját siklósi pezsgőivel hívta fel magára a figyelmet. A vendégek gyakorlatilag azonnal megindultak Villányból, Pécsről, Budapestről, és a habos kakaó-, tojáslikőrös kávé-, vagy túrótorta-ellátás azóta szinte folyamatos.
A háttérben viszont rengeteg dolog történt.
Elöl otthon, középen cukrászműhely, hátrébb cukrászda, kert, játszótér, boltocska (Fotók: Orbital Strangers)
Az üzletből Latorczai-Rácz Lilla 2016-17 fordulóján kiszállt. Ahogy Márta mondja, nincs köztük harag, de a barátság más, mint az üzlet, és a kettő együtt nekik nem ment. Lilla ezt úgy látja: más terveik voltak az egyre erősödő márkával, és miután nem tudtak megegyezni, ő – akinek a pezsgő egyéb megélhetési opciót jelentett – lépett ki. Lilla ötven százalékos tulajdonrészének kivásárlásában Mártának egy pécsi jó barátja segített, aki azóta csendestársként jelen van a cégadatokban, de az irányításban, tervezésben, döntésekben sem akkor, sem azóta nem vesz részt.
Aztán 2018-ban újabb változás történt. Az akkor még mindig Pécsett élő, onnan naponta Máriagyűdre járó Márta úgy döntött, a megyeszékhelyen is megpróbálja megvalósítani azt, ami ott jó pár éve lehetetlennek tűnik: életben tartani egy vendéglátóhelyet. Az egyre inkább lepusztuló városban, ahol kimagasló a munkanélküliség és az elmúlt tíz évben 13 ezer fővel csökkent a lakosság, Márta egy eldugott, külvárosi zugban, a húsz éve üresen álló Mecsek-oldali vincellérházban újabb vendéglátóhelyet nyitott, szintén Czukor Borsó néven. Idén pedig Máriagyűdön újított, pontosabban felújított: a bérelt házból immár saját tulajdonú, a romos állapotból mára gyönyörűvé varázsolt birtokra költözött.
„Minden nap ingáztam, négy évig. Tavaly nyáron elkezdtem itt nézelődni, de sokáig észre sem vettem ezt a ki- bedőlő régi házat – mondja a már felújított helyszínen, ami szinte szomszédja az előzőnek, csak pár másik ház ékelődik közéjük. –
Nagyon rossz állapotban volt, de szerelem volt első látásra, meg akartam menteni.”
Bőven lehet még bővülni (Fotók: Orbital Strangers)
Saját megtakarításait összerakva 2018 decemberében telekáron megvette a birtokot, és nekiállt a grandiózus felújításnak. Amit tudott, megmentett és újra felhasznált. Az 1899-es épület fagerendái például ma is meghatározzák a cukrászda belső terét, de megmaradt az eredeti faajtó is, rajta a készítő műhely nevével, az összeomlás határán álló pajta faanyagaival megerősítették és eltakarták a szemközti kuszlik falát. A boros pincében ma is helyi, minőségi borokat ihatunk, a kormos füstölőben pedig Márta szörpjeit, lekvárjait és kekszeit vásárolhatjuk meg elvitelre. Még a régi szőlőtőkéket is megmentették, legelőre, a lakrészre pedig beköltözhetett a ház asszonya, hogy végre tényleg máriagyűdi lehessen.
„Eddig sok időm elment az ingázással, most meg, ha nem tudok aludni, 5-kor felkelek, hátramegyek a műhelybe és nekiállok sütni.”
A sütés hétfőtől csütörtökig tart, ebben jól összeszokott, de apró segítőcsapata is közreműködik. Többnyire szezonális piték készülnek, a vendégek örök kedvence, a cukrász szempontjából körülményes bajor túrótorta, az esküvői megrendelésekre egyéb torták, zserbó és más sütemények. „A Villányi borvidéken a legtöbben a réteseket favorizálják, úgyhogy én ezeket hanyagolom” – a tulajdonos mindig is inkább a modern vonalhoz közelített házias édességeivel. Máriagyűdön a tavasz és az őszi szüreti időszak a fő szezon, nyaranta az esküvői megrendelések adják a forgalom javát, ezek mégis inkább stresszt, mint kihívást vagy jelentős bevételt jelentenek számára.
„Ezerféle kívánság van, és sokan nehezen értik meg, hogy a Pinterestről letöltött képek a valóságban nem biztos, hogy megvalósíthatók vagy finomak. Én inkább azt csinálom, amit szeretek, amit elképzeltem, abból nem nagyon engedek.”
A Gere Tamás és Zsolt Borászatához kötődő panzió például szerződésben is áll a cukrászdával: különböző akcióik keretében a vendégeik Czukor Borsó-kuponokat kapnak, de a panzióból egyszerű ajánlás útján is sok vendég eljut Mártához, esküvő vagy szülinap esetén pedig a sütemények utaznak Villányba. „Vannak visszajáró vendégeink, akik nemcsak hozzánk jönnek újra és újra, de minden egyes alkalommal meglátogatják a Borsót is” – mondja Gere Viktória, a panzió vezetője, aki a Villány-Siklósi Borút elnökségi tagjaként támogatta a cukrászda egyesülethez való csatlakozását, de hétvégenként gyermekeivel is gyakran sétál arra. „Nem tudok más hasonlóan jót a borvidéken. Mi nagyon meg vagyunk vele elégedve, ügyesen csinálja, és én személyesen Mártit is nagyon kedvelem” – teszi hozzá.
Ez is egy megmentett régi faajtó (Fotók: Orbital Strangers)
Nyugi
A máriagyűdi vendégek 20 százaléka visszajáró, 70 százalék borturista Villányból, akiket Viktóriáékhoz hasonlóan szállásadójuk, vagy borászatok, éttermek irányítanak Mártához. A kegyhely látogatói közül csak kevesen találnak rá a bazilikától egyébként pár perc sétára található kávézóra. A Czukor Borsó vendégeinek maradék 10 százaléka a közösségi médiában látott, hívogató fotók, vagy ajánlások miatt veszi bakancslistájára Márta menedékét, és céltudatosan jön.
„Aki itt van nálam Máriagyűdön, soha nem siet, soha nem morog az árak miatt. Itt csak békés, lelazult emberekkel találkozunk. Pécsett viszont érezhető a város lüktetése” – mondja a tulajdonos.
Hiába tartanak Pécsett heti 7 napon nyitva, ott pont ugyanannyi sütemény és kávé fogy egy-egy hét alatt, mint Máriagyűdön, ahol forgalom szempontjából inkább csak a hétvégi 2–3 nap számottevő.
Márta és segítői összesen heti 20 pitét, tortát sütnek, heti 3–4-szer szállítják őket Pécsre, ahol 8 lány, köztük 6 egyetemista dolgozik felváltva, a délutáni nyitva tartási időben. Sütemény oda helyből is érkezik, ezeket egy cukrász Márta receptjei alapján, de a saját műhelyében készíti el. A Czukor Borsó nagy tenyér méretű kekszeit 300 forintért adja, pitéi és tortái bőséges szeletenként 590-650 forintok, a macaron darabja 330. „Ez a levendulaőrület nem hagy alább, levendulaszörpből még ma is rengeteg fogy, és levendulás kekszekből is rengeteget készítünk” – mondja az évek óta tartó trendre, amire a beszélgetésünk háttérzaját adó kabócák kánonban játsszák: ez egy mediterrán vidék, még jó, hogy boldog itt a levendula.
Csaknem minden tárgynak, bútornak történetet van (Fotók: Orbital Strangers)
„Inkább a kávé, a nálam eltöltött idő, és a kapcsolódóan megvásárolt dolgok miatt éri meg.” A Zamatos Vidék Kft. 2015-ös alapítása óta rendre 7,7–9,7 milliós bevételt produkált, ám adózott eredménye csak 2016-ban volt számottevő (1,5 millió forint), tavaly és tavalyelőtt szinte semmi nem maradt. Márta motivációja a 2018 márciusi pécsi nyitással az volt, hogy stabil bevételi forrást generáljon cégének, és most, hogy már nem bérelt, hanem saját ingatlanban él és dolgozik, és például az energiát is megújuló forrásból nyeri, azt mondja, jobban kijön majd a matek. Később pályázatok is szóba jöhetnek, tervei vannak bőven.
„Itt elég jó törzsközönségünk van, amikor a felújítás és költözés pár hónapos szünete után az új helyszínen megnyitottunk, másnap sorban álltak a vendégek” – a megnyitón Márta unokája furulyázott. Ő ritka vendég, szüleivel Németországban él, Márta kisebbik lánya, aki 2015-ben még itt is aktív segítség volt, most Budapesten kezdett sportpszichológusi karrierje építésébe. Márta most már saját vállalkozásában, saját tulajdonában él és dolgozik, legközelebb élő családtagja pedig a háza előtti villanypóznán élő fiatal gólyapár, akik az ő kertjét használják leszállópályának.
„Azt mondják, Máriagyűdön még soha nem volt gólya. De amikor én beköltöztem, aznap ők is ide költöztek. Ennek a helynek van valami egyedi varázsa, ezt mindenki megérzi.”
