Budapest első robotos kávézójában tartottak háttérbeszélgetést az Enjoy Robotics projekt résztvevői, akik szeretnék népszerűbbé tenni a robotikát Magyarországon. És hogy mit szólnak ehhez maguk a robotok? Nos, azon túl, hogy szeretnek meztelenkedni és angolul közbebeszélni, nem sokat.
Az Enjoy Robotics egy olyan kezdeményezés, melynek szervezői a nyolcadik kerületi Enjoy Budapest Café és Apartman Hotel vendégei számára hozzák közelebb a humanoid robotok jelenét és esetleges jövőjét.
Szia, Pepper vagyok, méregdrága!
A kávézóba októberben érkezett meg a japán recepciós robot, Pepper, akivel a weboldal szerint bárki szelfizhet, majd november óta négy Suzhou Pangolin felszolgálórobot is a csapat tagjaként teljesít szolgálatot – összesen hét nagy és kilenc kicsi robot van a kávézóban, utóbbiak inkább játékszereknek tűnnek, semmint komoly mérnöki megoldásoknak, pedig azért ők is tudnak pár látványos trükköt.
Persze még csak ezt tudnak: trükköket.
A háttérbeszélgetésen az Enjoy Robotics ügyvezetője, Csizmazia Tibor, a digitalizációban utazó Racionet Zrt.-t képviselő Schmidt Pál és Orbán Szabolcs, az elsősorban hangtechnikával foglalkozó Muzix Group ügyvezetője vettek részt, és mindannyian egyetértettek abban, hogy a robotok a jövő, de nem kell félni tőlük, hanem meg kell ismerni őket.
A kávézó projekt célja elméletben tehát az ismeretterjesztés és az, hogy minél többen, főleg gyerekek találkozzanak Európában még ritkán fellelhető, emberszerű robotokkal; üzletileg azonban nem feltétlenül várják a befektetés megtérülését (mindazonáltal forgalomgeneráló hatása lehet).
A robotok még nem vették el a munkát, de majd egy szép napon – Kép: Enjoy Robotics
Csizmazia újságírói kérdésre elmondta, hogy a kisebb robotok 30 ezer forintnál kezdődnek, a nagyok több millió forintba kerülnek – ezek egyébként nem listaáras masinák, Pepper esetében is a gyártótól kérhetünk árajánlatot.
Erre kontrázva azt kérdeztem, megéri-e ez az egész, főleg, hogy a robotok mellé Csizmazia szerint tovább munkatársakat is fel kell venni.
„Nem egy szelet torta fogja visszahozni a robotok árát”
– válaszolta Csizmazia, majd kifejtette, hogy ez inkább amolyan küldetés, mint üzlet, „nem ilyen szemmel kell nézni” a dolgot. Inkább egyfajta személyes indíttatású misszió ez, ami segíthet közelebb hozni az átlagemberhez a humanoid robotok jelenlegi helyzetét.
Ez még csak szerelem
Én mondjuk megértem, ha valaki beleszeret a robotokba. Belépve rögtön Pepperbe botlottam, aki mindennél cukibb mesterséges mosollyal bámult rám. És csak bámult. És bámult. És még mindig bámult.
„Heló, Pepper!” – köszöntem rá, de semmi. A kedves kis robot mondjuk követett a fejével, akármerre mentem, nézett, tudta, hogy ott vagyok, de nem kellett aggódnom amiatt, hogy gyorsan megver barkóbában.
Pepper nagyon cuki, de egyben kicsit ijesztő is, ahogy követ a tekintete – Kép: Smejkál Péter
Peppert egyébként recepciósnak tervezték, a cuki fejecske alatt egy tablet van, ezen különböző alkalmazások futnak, tulajdonképpen csak program kérdése, hogy mit csinál a robot. A prezentáció során egy gyerekeknek tervezett szoftvert mutattak be, Pepper egy gorillát formázó ikon megnyomása után a főemlős öblös hangját hallatva imitálta, hogy veri a mellét. De táncolni is tud, bármilyen zenét lejátszik, és úgy ropja, mintha nem lenne holnap.
A beszélgetés közben a pincérrobotok is akcióba lendülnek.
Egyiküknek a tálcáján három pohár víz van, a feladat, hogy ezeket eljuttassa a pulpituson ülő beszélgetőpartnerekhez. A dolog működik ugyan, de szegény robotot nem arra tervezték, hogy járólapon guruljon: minden fugánál úgy pattog, hogy félő, kilötyköli a vizet. A poharak végül célba érnek, de ez nem a pincérrobot leleményességén, inkább a szerencsén múlik.
A beszélgetés közben egyébként meg-megszólalnak a robotok. Eleinte nem kapcsolják ki őket, ám amikor az egyik felkiált, hogy „szeretek pucér lenni”, gyorsan deaktiválják a mosolygós gépeket.
Az élmény a lényeg – na meg a nyelvtudás
Csizmazia Tibor szerint ez a hely „nem olyan, mint egy múzeum, ahol meg lehet nézni, hogy táncol egy robot”, hanem meg is lehet simogatni, matatni őket, testközelbe kerülhetünk a jövővel.
Persze a magyar gyermekeknek még nem egyszerű kapcsolatot teremteni az egyébként is sok szót félreértő robotokkal.
Pepper és barátai ékes angol nyelven beszélnek, ez pedig egy darabig így is marad, mert a magyar nyelv bonyolult, nehezen dekódolható. Törekvések ugyanakkor vannak – Schmidt szerint a piaci igények is meghatározzák a fejlesztéseket, hiszen minél több robot van a piacon, annál több fejlesztő fog akár regionális felhasználású appokat készíteni rájuk.
Pincérrobot, aki köszöni, nem kér a járólapból – Kép: Smejkál Péter
„Azok a robotrendszerek, amiket mi 1–2 év múlva szeretnénk bevezetni, a Távol-Keleten már most is működnek” – teszi hozzá, Csizmazia pedig az Amazon-féle Alexával példálózik, ami szerinte nálunk még elképzelhetetlen kütyü, Amerikában viszont megannyi háztartás elengedhetetlen része. (Az igazat megvallva nálunk is fellelhető itt-ott, de nem minden szolgáltatása működik.)
És hogy mikor terjednek el világszerte a robotok? Orbán Szabolcs szerint erre az okostelefon a legjobb analógia, mert arra is elég volt tíz év, pedig előtte senkinek eszébe sem jutott volna egy apró számítógépet cipelni a zsebében naphosszat.
Még nem veszik el a munkát
A kávézóban látható robotok aranyosak, viccesek, de messze van még az a kor, hogy elvegyék a munkánkat – bár nem vagyok szakember, már a gépek látványa is eszembe juttatja, mennyire nehéz lehet szervizelni, tisztítani őket, ehhez pedig bizony mind emberi szaktudás kell.
Ugyanakkor a beszélgetésen az is elhangzik, hogy a robotok előretörése valóban csak idő kérdése, erre viszont fel lehet készülni, no meg a technológiai fejlődés új állások előtt is megnyitja az utat. „Olyan, hogy Big Data Scientist, csak pár éve van, mostanában kezdik meg az egyetemi képzést” – mondja Orbán, majd Csizmazia felteszi a nagy kérdést:
„Hol lennénk most traktor nélkül?”
A kicsi robotok már megfizethetők, van, amelyik fekvőtámaszozni is tud – Kép: Enjoy Robotics
A robotok tehát jönnek, látnak és győznek, de egyelőre nagyon sok olyan fejlesztésre van szükség a valódi előretörésükhöz, ami még a kanyarban sincs. Egyelőre ipari területen van komoly előnyük, de még ott is csak kóstolgatjuk a kollaborációban és szenzitivitásban rejlő lehetőségeket – ezekről egyébként a Forbes Next különszámban is szó esik.
Kifelé jövet még egyszer visszanézek és látom, ahogy egy kicsit, alig pár hüvelyk magas robot épp fekvőtámaszt végez az asztalon.
Amíg ez a legveszélyesebb, amire képes, nem aggódok a melóm miatt.
Főoldali kép: Alex Knight // Unsplash
Még több robotért lapozz bele a Forbes Next különszámba!
