Gyakran találkozom olyan vezetőkkel, akiknek vannak történeteik, látják is azok helyét és szerepét az előadásban, prezentációban – ennek ellenére nem mesélnek történetet. Hogy miért nem? Mert attól félnek, hogy a jó történetet nem tudják magával ragadóan elmesélni.
És valóban, a jó történet kevés; ahogy Steve Denning vezetőfejlesztési tanácsadó fogalmaz: „a csatát csak félig nyerjük meg vele”. A végső győzelemhez az kell, hogy a történet stílusa és előadásmódja magával ragadó legyen.
-
Egyszerűsítsd a történeted stílusát!
Egyszerűsíteni nehéz feladat, elsősorban azért, mert rengeteg – nagyon fontos, szívünknek kedves – történet-részletet, momentumot, karaktert el kell hagynunk ahhoz, hogy a legfontosabb részletek láthatóvá váljanak. Az egyszerűsítés önfegyelmet és erőfeszítést igényel!
A történet egyszerűsítése során törekedj rá, hogy:
- minél kevesebb szóval minél teljesebb, gazdagabb tartalmat fejezz ki (természetesen egy hosszabb történet is lehet egyszerű, amennyiben minden szónak, mondatnak szerepe van a történet célja és üzenete szempontjából);
- ne légy leegyszerűsítő vagy lebutító;
- teremts egyensúlyt a részletek elhagyása és megőrzése között.
-
Ujjgyakorlatként alkoss hatszavas történeteket!
2013-ban egy Facebook-játék keretében arra kértük a követőinket, hogy alkossanak hatszavas történeteket. A játékot a Ma este Színház vezetője, Limbacher Tivadar nyerte meg az emberi civilizáció végét vizionáló történetével
Voyager űrszonda sugároz. Föld nem válaszol.
Nukleáris háború? Globális felmelegedés? Idegenek? Meteorbecsapódás? Globális vírus? A történet nem ad választ; csak azt teszi egyértelművé, hogy a földi infrastruktúra leállt, de az okot ránk, a fantáziánkra bízza.
Mindezek nyomán azt javaslom, hogy ujjgyakorlatként
- vedd elő egy korábbi történetedet, és először azt csökkentsd hat szóra. A végeredmény legyen: kerek, ugyanakkor izgalmat keltő, és a fantáziának teret adó. Ha ez mind sikerül, szelektálásból és sűrítésből jeles jár!
-
Élénkítsd a történetet – párbeszédesítéssel!
Az alábbi párbeszédesített történetet én akkor szoktam az előadásaimban mesélni, amikor a jó és rossz üzenet közötti különbséget akarom megvilágítani a hallgatóságnak.
Néhány héttel ezelőtt a postán állok sorban, kezemben ajánlott levél, hozzá a kitöltött szelvény. Rám kerül a sor, beadom a borítékot a szelvénnyel, a hölgy visszatolja a szelvényt.
‒ Nem töltötte ki a…
‒ Tudna adni egy írószert?
– Mit?!
‒ Egy írószert ‒ mondom picit hangosabban.
A hölgy néz, kerekek a szemei. Türelmetlenül, és most már egészen hangosan mondom:
‒ Egy írószert!
Érzem, hogy kanyarog a sor a hátam mögött, nem szeretem a feltűnést, de az ablakon túl még mindig nem értik, hogy mit mondok.
Ekkor a hátam mögül előre szól egy hang:
‒ Kérünk egy tollat!
A tollat megkaptuk, a tanulság pedig az, hogy „nem az a jó üzenet, amit mondunk, hanem amit meghallanak! A rossz üzenetet hiába ismételgetjük egyre hangosabban és türelmetlenebbül
Az ilyen és hasonló párbeszédes történetekkel könnyen magaddal ragadhatod a hallgatóságot, mert
-
monologizálás helyett a társalgási nyelv természetességét és könnyedségét nyújtod;
-
azt az érzést kelted, mintha egyetlen személyhez szólnál
A történet emlékezetességéről és előadásmódjáról a folytatásban olvashatsz.
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tajgai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
