Lezajlottak a nyolcaddöntők a világbajnokságon, nagy csapatok, korábbi világbajnokok estek ki, köztük Argentína. Utóbbi csapatnál a pályán is jól látszott, nem a szövetségi kapitány az igazi vezér. Vendégszerzőnk arról, mi történik egy csapatban, ha a kinevezett vezető helyett van egy informális vezér is.
Nem, újabban nem értek a focihoz is, de már két évvel ezelőtt is – amikor a magyar válogatott kijutott az EB-re – foglalkoztam az eredmények, jelenségek mögötti vezetési kérdésekkel. Most, hogy itt a vébé, megint felfigyeltem erre-arra, amiből akár az üzleti élet is tanulhat.
Ilyen volt a mostani csoportmeccsek során a Nigéria-Argentína mérkőzés második félidejének kezdete, amikor is a csapat Messi körül gyűlt össze, mielőtt pályára lépett volna. Kérdeztem is magamban, hogy ilyenkor hol a szövetségi kapitány? Miért nem ő mondja az utolsó, lelkesítő mondatokat?
Aztán olvastam, hogy a korábbi meccseiken volt más is: mintha az edző a neves játékossal egyeztette volna a csapatszervezési kérdéseket (utólag a szövetségi kapitány ezt cáfolta – a szerk).
A videón látható, ahogy Sampaoli azt kérdezi Messitől a Nigéria elleni meccsen, mit csináljon, be küldje-e a csatár Kun Agüerót. Messi bólint, Agüero be is állt pár perc múlva.
Fogalmam sincs, hogy az ilyen, vezetésbeli gyengeségnek tűnő történéseknek mekkora szerepe van abban, hogy egy nagy csapat ilyen korán kiesett, mindenesetre érdemel néhány szót a jelenség: a kinevezett és feljogosított vezető mellett egy informális, a teljesítménye és/vagy a csapat elfogadása és tisztelete által pozícióban lévő vezető is szerepet kap.
Ez egy kétirányú kapcsolat: a csoport (sokszor a közös értékrend alapján) választja ki magának az informális vezetőt és igényli is aktív megnyilvánulásait, miközben a kiválasztott személy el is fogadja ezt a szerepet, és vezetői képességeit használva, magatartásán keresztül befolyásolja a csoport működését. Az üzleti világban is számos ilyen esetet figyelhetünk meg.
Kialakulása több tőről is fakadhat, például:
- a legális vezető nincs (eleget) jelen a csapat életében,
- a kinevezett vezetőt „felülről” rakták a csapat élére, értékrendbeli ütközések miatt személye elfogadhatatlan a csapat számára,
- a feljogosított vezető alkalmatlan a szerepére (pl. vezetői képességek hiányában vagy személyiségbeli problémák miatt),
- az informális vezetőnek már van „múltja” a csapat életében, eredményekkel bizonyított, élvezi a tagok bizalmát.
Miről vehetjük észre?
- a csapat rendszeresen egy adott szereplőre hivatkozik, mikor rákérdezünk náluk valamire
- fizikailag is többen csoportosulnak köré időről időre
- ha mi magunk kerülünk vele nézeteltérésbe, igyekszik úgy rendezni a szálakat, hogy végeredményben ne érezzük magunkat vesztesnek
- általában véve is kedves az emberekkel, figyelmes hallgatóság, jó vele együttműködni
- saját területén kívüli kérdésekkel is szívesen foglalkozik, tanácsot ad, megoldásra törekszik.
Mit tehetünk ellene vele?
Szerencsés esetben a két szerep egybeesik, és az a személy nyeri el a legális vezetői posztot, akit a csoport tagjai egyébként is elfogadnak és maguk is megválasztottak volna. Argentína nemzeti csapatánál nem ez a helyzet, de lássuk be, egy játékos mégse lehetne szövetségi kapitány, itt tehát az a kérdés, hogy tudná-e Sampaoli (vagy az újabb fejlemények szerint Maradona?) jól használni a tényt, hogy van a csapatban egy erős ember, akire a többiek hallgatnak, és ki tudna-e alakítani Messivel egy olyan kapcsolatot, melyben a focista is partnernek tekinti őt és elfogadja kapitányi szerepét. Ehhez – egy üzleti környezetben – az kellene, hogy a vezető:
- minden létező kommunikációs csatornán kapcsolódjon a csapatához (igen, még az informálisnak tekintett közösségi térben is),
- meghallgassa és kezelje valamennyi aggályukat, problémájukat,
- használja az informális vezetőnél rendelkezésre álló információkat, bevonja őt a problémamegoldásba,
- hagyja hibázni a csapattagokat,
- ne csak elvárja tőlük, hanem segítse hozzá őket a sikerhez az egyéni erősségek ismerete és a feladatok ennek megfelelő leosztása révén.
Ha ezt meg tudnák lépni, valószínűleg a többi játékos is beállna a sorba, a szövetségi kapitány elnyerhetné bizalmukat és tiszteletüket, majd elkezdődhetne az érdemi, (foci-)stratégiai munka a csapatban. Kár, hogy elég kicsi az esélye annak, hogy 2022-ben Katarban még láthatjuk ezeket a szereplőket pályára lépni.
Bánhidi Brigitta,
vezetőfejlesztő, ‘Az Év Coacha’ 2012
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tajgai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
