A FIFA beengedte a pályára a XXI. századot – de nem csak a bírók, hanem a játékosok is magukkal viszik a technológiát, csak ők a mezük alatt. Az oroszországi világbajnokság ebből a szempontból is forradalmi: nyomkövető rendszerek szolgálják ki valós időben a kispadokat, hogy az edzők minél jobb döntések hozzanak. Eddig ezt nem engedték használni a meccsek alatt.
A 2016-os riói olimpia futballtornáját a házigazda Brazília nyerte – a csapatban ott volt az FC Barcelona akkori szupersztárja, Neymar is. Ki tudja, mi történt volna, ha edzéseken nem visel szenzorokkal és GPS-nyomkövetővel felszerelt speciális felsőt. Az erőnléti stáb így pontosan látta, hogy a – hazai környezet jelentette extra motiváció miatt – túl intenzíven edz a csatár, a kelleténél jobban megnyomja a sprinteket a tréningeken. Azt pedig már kutatások támasztják alá, hogy ez nagyban növeli a sérülésveszélyt, az edzők éppen ezért arra kérték Neymart, hogy vegyen vissza. A brazil szövetség mindössze egy évvel korábban döntött úgy, hogy beszerzi a speciális, hordható nyomkövetőket, és hogy az adattudományt is felhasználja a válogatott sikere érdekében.
Jelen volt-e a technológia a fociban? Persze. A játék annak köszönhetően is felgyorsult, hogy a gyártók új technológiával készítik a labdákat és a cipőket – de ezek eddig lassú, és nem forradalmi változást hoztak a játékba. Ugyanígy a médiaipar is belehúzott, a közvetítések jóval látványosabbak (pókkamera, 3D-ban mozgó kamera lassításnál, stb.). Mára azonban a technológia a szó szoros értelmében helyet követelt – és kapott a pályán.
Az az erőforrás, ami a világ egyik leggazdagabb emberévé tette Mark Zuckerbeget, most épp megváltoztatja a csúcsfutballt. Ez az erőforrás nem más, mint az adat.
A big data már eddig is jelen volt a sportágban, négy évvel ezelőtt a német válogatott már használt big data elemzőszoftvert a brazil foci-vb-én, ezt az SAP külön nekik fejlesztette le (később úgy is nevezték, hogy a “válogatott 12. játékosa”). A szoftver nagyjából ugyanazt tudta, mint a jelenlegi megoldások: elemezte a játékosok mozgását, dinamikáját, irányát, ki hány kilométert futott, stb. Az egyetlen különbség az adatok forrása volt: az SAP a tv-kamerák képe mellett 15 másik kamerát is használt, ezek képeit összevetve számolta ki a megtett távolságokat vagy a sebességet (azért kellett ennyi kamera, hogy minden játékosról legyen “tiszta” kép, amikor nincs takarásban). A technológiát 2013-ban tesztelték egy válogatott barátságos meccsen, majd az elemzőszoftvert bevetették élesben egy évvel később Brazíliában is, mint döntéstámogató megoldás. A német válogatott volt az egyetlen, amely ilyen technológiát használt az előző vb-n – a tornát megnyerték, ráadásul a történelemben először lett világbajnok egy európai válogatott a dél-amerikai kontinensen rendezett világbajnokságon.
Valósidejű nyomkövetés a pályán és a big data
Miközben a világ futballszövetségeit tömörítő FIFA hosszú ideig ellenállt a videóbíró és a gólvonal-technológia bevezetésének (és még mindig nincs megnyugtató megoldás arra, hogyan támogassa a technológia a bíráskodást), addig szépen csendben beengedte a pályára a XXI. századot – nem csak a bírókkal, hanem a játékosokkal.
Az oroszországi világbajnokság az első, ahol a játékosok viselhetnek valósidejű adattovábbításra alkalmas nyomkövetőt a mezük alatt.
És ami a szurkolóknak fel sem tűnik majd kívülről, az rengeteg változást magával hozhat a sportágra nézve. Ezek az eszközök nemcsak a GPS adatokat rögzítik, hanem sok minden mást is, hiszen több szenzorral, például giroszkóppal is, fel vannak szerelve.
A felsőbe varrt szenzoros eszköz mindent mér – már nemcsak edzésen használhatják a csapatok a technológiát. Fotó: Playertek
A FIFA hozzájárulása a technológia-használatához annak fényében meglepő, hogy évtizedekig azt hangoztatták, a foci attól szép, hogy a világ minden pályáján ugyanúgy játsszák, ott is, ahol nincs pénz gólvonal-technológiára, és a sportág egyik csúcssorozatának számító UEFA Bajnokok Ligájában is. Az egy másik cikk témája lehetne, hogy miért épp a bíráskodást támogató technológiával voltak ennyire erős fenntartásai a FIFA vezetőinek, akik közül a többséget elsodorta a 2016-ban kirobbant, és az FBI által feltárt vesztegetési botrány.
A FIFA végrehajtó bizottsága még az ügy kipattanása előtt hozott döntést arról, hogy az addig csak edzéseken használt élő nyomkövetést és adatelemzést éles, meccshelyzetekben is engedélyezi, az első ilyen nemzetközi torna a legutóbbi női világbajnokság volt, amit Kanada rendezett. Azt viszont csak 2018 márciusában jelentették be hivatalosan, hogy Oroszországban is engedélyezik a technológia használatát a férfi tornán – sőt, az adatelemző csapat meccs közben is kommunikálhat majd az edzői stábbal.
A sportolás közben viselt szenzoros eszközök eredetileg az élettani funkciók (jellemzően a pulzus) monitorozására voltak alkalmasak, a piac legtöbb szereplője ebbe az irányba ment, hiszen jóval nagyobb üzletnek nézett ki, mint az ehhez képest niche piacnak számító professzionális sport.
Speciális, szenzorokkal és nyomkövetővel ellátott felsőt vesz fel a brazil csatár, Neymar, a válogatott egyik edzésén – a technológiát már a vb-én is használhatják, meccs közben is. Fotó: Catapult Sport
Csakhogy a médiafogyasztási szokások megváltozásával felértékelődtek az élő események, így például a nagy sportrendezvények (SuperBowl, olimpia, foci-vb), az egyre nagyobb tétekért (értsd: pénzért) játszó csapatok pedig segítségül hívták a technológiát is, hogy teljesítményüket még tovább javítsák. A sportkluboknak azonban alapvetően más igényeik voltak a hordható szenzoros megoldásokkal kapcsolatban: nemcsak az élettani funkciókat akarták látni, hanem olyan adatokat is, amelyek segítik a taktika kialakítását és egy-egy játékos mozgásának a felmérését.
A gyorsulás, a fáradékonyság vagy az edzésmunka intenzitása mind mérhető – de az is megoldandó feladat volt a fejlesztők előtt, hogy a nyers adatokból, hogyan képesek értelmezhető, a csapatok számára releváns kimutatásokat készíteni. Itt jött képbe a big data.
2018-ra pedig már mondani sem kell, elvárás, hogy a mért nyers adatokból készített kimutatások valósidejűek legyenek.
Ahogy a Forma 1-ben a box utca istállóiban látnak minden adatot a csapatok az autóról, ez ma már ugyanígy működik a futballstadionok kispadján is.
Az ezredforduló után dobták piacra az első fecskét, az azóta is a legismertebb és az egyik legsikeresebb terméket ezen a piacon, a Catapultot. Nagyjából a németországi világbajnokságra (2006) jutott odáig a technológia, hogy a hardvert képesek voltak olyan méretűre összezsugorítani, ami már nem zavarta a sportolókat mozgás közben. A Catapult modelljeit ma már világszerte több mint 100 futballcsapat használja, különösen népszerű a statisztikákért amúgy is rajongó amerikai sportközegben, ahol közel 20 amerikai foci- és kosárcsapat használja.
Miért jelent előnyt a nyomkövető használata?
Mint láttuk, a profi foci már felfedezte a big datában rejlő lehetőségeket. A hordható érzékelőknek köszönhetően azonban
még több releváns adat áll rendelkezésre a sportolókról. Egyenesen a pályáról.
A világbajnok német csapat példája pedig azt mutatja, ziccert hibázik, aki ezt nem használja ki (a Nationalelfet az első meccsen meglepetésre megverő mexikói válogatott ma már szintén használ ilyen technológiát). Az egyik válogatott, aki élen jár a technológia felhasználásában jelenleg: a brazil. Talán nem is véletlen, hiszen 2014-ben a hazai világbajnokságon a brazilok megalázóan súlyos, 7-1-es vereséget szenvedtek el a későbbi győztes németektől. A következő évben a brazil szövetség berendelte a technológiát, edzéseken onnantól kezdve mindig használták a játékosok, külön stáb értékeli ki az adatokat.
Amiben a nyomkövetők segítenek
- egyéni edzettségi állapot pontos felmérése, ehhez igazított edzésterv összeállítása
- sérülések elkerülése
- sérülésből visszatérő játékos terhelhetőségének pontos felmérése
- “meccselés”: hogyan mozog a csapat, működik-e a taktika, hogyan kellene belenyúlni meccs alatt?
- taktika összeállítása, intenzitás felmérése
João Medeiros, a Wired egyik igazgatója, aki régóta foglalkozik a sport és a technológia kapcsolatával, az Economistban írt cikkében azt is kiemelte, a mért adatok arra is alkalmasak, hogy a különböző ligákban, különböző intenzitással játszó játékosokat a válogatottban egy szintre hozzák. Amióta ugyanis meccs szituációban is használhatják ezeket az eszközöket, az erőnléti edzők azt is látják, milyen fizikai igénybevételt jelent egy-egy mérkőzés, vagyis fel tudják erre az intenzitásra készíteni azokat a játékosokat, akik mondjuk gyengébb bajnokságban szerepelnek év közben
– vagy éppenséggel azt is tudják tőlük kérni, hogy ne pörögjenek annyira fel, tartalékoljanak. Egy világbajnokság komoly meccsterhelést jelent – nem mindegy, kinek mennyi tartaléka van, főleg a kieséses szakaszban.
A szakmai stáb így pontosan képben van azzal, milyen edzettségi állapotban van egy-egy játékos, és azt is látják, ha valakinek hanyatlik a teljesítménye, vagyis fárad. Az egyéni, valós időben továbbított adatok így alapvetően befolyásolják, kiket érdemes lecserélni, az edzésen mért értékek pedig azt is megmutatják, hogy kire. Ma már bőven nem arról szólnak az edzés vagy meccs közben mért adatok, hogy a sportolók mennyit és milyen gyorsan bírnak futni.
A focisták sok egymás utáni sprintet vágnak le egy meccs alatt (különösen igaz ez a csatárokra), és közben viszonylag kevés idejük van regenerálódni – nagyon fontos, hogy mennyire bírják ezeket a “kritikus szakaszokat”.
Az adathalmaz megfelelő értékelése azonban segíthet abban, hogy minél jobban felkészüljön a szervezetük, izomzatuk erre az igénybevételre. És persze azt is látni fogják majd a technológiát használók, hogy melyik játékos szervezete tolerálja nehezen ezt a megterhelést, vagyis kezd el fáradni.
Előnyt jelenthet a technológia, ha majd a negyedik cseréről kell dönteni – ez lesz az első vb ugyanis, ahol a hosszabbításban majd akkor is lehet cserélni, ha a rendes játékidőben eddig is megengedett három csere már megtörtént.
A hordható szenzoros eszközöknek lassan két évtizedes történelme van, vagyis elegendő mennyiségű és minőségű adat áll rendelkezésre ahhoz, hogy azokat a tudomány is megvizsgálja. A Barcelonának és a Cirque du Soleil-nek is dolgozó kutató, Tim Gabbett és munkatársai 53 rögbijátékos két idényt kitevő adatait elemezve arra jutott, hogy a szokásos terheléshez képest hirtelen megnövekedett edzésmunka számottevően növeli a sérülésveszélyt. Vagyis nem mindegy, hogy a hosszúra nyúlt klubszezon után milyen intenzitású munkát végeznek a vb előtti edzőtáborokban a játékosok. Ha klubok nem tudnak adatokat adni a játékos által a szezonban végzett edzésmunkáról, a válogatott edzői csak sötétben tapogatóznak. Mindkét fél érdeke, hogy minél több adatuk legyen elérhető a játékosokról. A profi futballisták lábában ugyanis egyre több meccs van szezononként (60-70 meccset is lejátszanak a legjobbak egy szezonban), a válogatottak és a klubok között pedig örökös a rivalizálás, ki mennyire kíméli vagy éppen terheli le a játékosokat. Ha azonban az erőnléti stáb pontosan méri a játékosok edzésmunkáját és meccsterhelését, könnyebben elkerülhetőek lesznek a sérülések.
Az új technológiai nemcsak a világbajnokságon jelenthet majd előnyt egy-egy csapatnak, hanem tovább pörgetheti azt a milliárd dolláros cirkuszt, amit profi labdarúgásnak hívunk. Ez a miliő pénzben már régóta elszakadt a realitásoktól, a technológia most még messzebb viszi a grundok világától is.
Ne legyünk persze naivak, a labdarúgás rég elvesztette az ártatlanságát, most majd egy jó adag romantika is kiveszik belőle. De a shownak mennie kell, a big data pedig örömmel segít – az egykori niche piacból így épül újabb iparág.
A legjelentősebb játékosok a piacon
Catapult
Az ausztrál társaság jelenleg a piacvezető a játékos-nyomkövető és adatelemző cégek piacán, noha tekintélyes az ügyféllistájuk (főleg top klubok a foci, kosár – és amerikai foci csapatok közül), van még tér a növekedésre – ennek jelenleg leginkább már csak egy-egy sportág jellege szab korlátokat. Immár 35 sportágat szolgálnak ki, közel 1500 csapat az ügyfelük, köztük nagyjából 100 futball klub. A mért adatokból komoly sporttudományos kutatásokat is végeznek.
A végső tornagyőzelemre is esélyes brazilok mellett a Real Madrid, a Bayern München, a PSG és a Chelsea is az ő a termékeiket használja. A piac egy másik nagy, ausztrál szereplője volt a GPSports, melyet a Catapult vásárolt végül fel. Ugyanígy megvették a Playertek nevű céget is, ami a focita-nyomkövetők Apple-jének számított, nagyon pontos mért adatokkal és jól használható grafikus felülettel.
Kinexon
A német vállalat beltérben és kültérben egyaránt használható és nagyon pontos nyomkövetési technológiát dobott piacra (nemcsak sportcsapatoknak, ipari ügyfeleknek is szállítanak megoldásokat). Az általuk kínált csomag tartalmaz négy adóvevőt – amit el kell elhelyezni a pálya négy sarkában, és segít pontosítani az adatokat. 2016-ban léptek be az amerikai piacra egy New York-i iroda megnyitásával, azóta van ügyfelük az NHL-ből és az NBA-ből is.
STATSports
Apex nevű fejegységüket korábban a brazilok is használták, de képes más szenzorok és hordozható nyomkövető adatait is kezelni. Az ír cég szenzorait használja az angol, a portugál és a belga válogatott is (és persze számos Premiere League klub is, így a Tottenham, a Liverpool vagy a Manchester United, de a City is).
GPEXE
Az első, 20 Hz-es mintavételre alkalmas futball tracking eszköz kifejlesztői, az olasz társaság viszonylag új a piacon. Nem csak sokat fejlődött a hardware, de a GPS modul ára is lejjebb ment, hiszen egyre több eszközben használnak ilyeneket. A Gpexe az elérhető árú alternatívát kínálja a piacon, kisebb csapatok az ügyfelei, de dolgoznak például az AS Monacónak is.
Adidas miCoach Elite Team
A fenti versenyzőktől eltérően arra is alkalmas, hogy egy egész csapat mozgását egyszerre monitorozza – az Adidas edzéstámogató-rendszerének az elit tagja direkt professzionális csapatokra szabva. Természetesen ezt használja a német válogatott is – de Mexikó, Argentína és Kolumbia nemzeti csapata is.
