A nyári olimpiai játékok éremtáblázata jellemzően az Egyesült Államok és Kína kettősével kezdődik, ahogy ez legutóbb a párizsi olimpián is így történt. Utánuk viszont már változó, hogy mely országok tudnak odaérni a képzeletbeli dobogó legalsó fokára. De mit mond erre a tudomány?
A szerző sportközgazdász.
Hogy miért tudnak bizonyos országok jellemzően sikeresek lenni a többinél, annak tudományos magyarázata is van. Ez a cikk arról szól, hogy a szakirodalom által házigazda hatásként (host effect) leírt jelenségen túl milyen tényezők befolyásolják még az olimpiai eredményességet.
Évtizedekig a sportközgazdasági kutatók között egyetértés volt abban, hogy egy ország olimpiai sikereinek két legfontosabb magyarázó tényezője a gazdasági helyzete és a népességének száma. Utóbbi magyarázata talán a legegyszerűbb: ha azzal a feltételezéssel élünk, hogy a tehetségek megoszlása a világon egyenlő, akkor minél nagyobb egy ország lakossága, annál több tehetség közül tud válogatni.
Viszont tudjuk jól, hogy ez az feltételezés nem állja meg teljesen a helyét.
Két egyforma népességű, de jelentősen különböző gazdasági helyzetű ország közül a tehetősebb országban a gyerekek sokkal jobb körülmények között nőnek fel, amely pedig nagyobb merítési lehetőséget ad majd a későbbiekben a sportágak számára.
Emiatt nem érdemes az olyan egyszerű összehasonlításokat komolyan venni, ahol népességarányosan mutatják be az érmek számát. De szerencsére létezik olyan tudományos eszköz, amely egyszerre tudja a népesség mellett az országok gazdasági helyzetét és még sok más változót is figyelembe venni, amivel már megadható a siker képlete.
Makrogazdasági változó és az egészséges lakosok
A gazdasági helyzet is viszonylag egyértelmű: minél tehetősebb egy ország, annál több erőforrást tud allokálni olyan tevékenységekre, amely egyébként nem tartozik a társadalom létszükségletei közé – és ilyen például az élsport is.
A valósághoz természetesen akkor tudnánk közel kerülni, ha minden ország élsporta történő ráfordítását ismernénk, de erre vonatkozóan sajnos nem állnak rendelkezésre megbízható információk. Így a kutatók helyettesítő változókat alkalmaznak, jelen esetben a GDP-t vagy az egy főre jutó GDP-t, amely arányaiban véve nagyjából közelítő becslést ad a sportráfordításokra vonatkozóan.
Viszont van előnye is a makrogazdasági változóknak, mivel a sportköltéseken túl bizonyos szinten figyelembe veszi az ország lakosságának egészségi helyzetét, amely fontosságáról az előbb már volt szó.
Azonban egy 2021-es tanulmány megkérdőjelezte a GDP fontosságát az olimpiai sikerek kapcsán, amely eredményt egy 2024-es tanulmányunkban mi is megerősítettünk. Ez
nem azt jelenti, hogy a gazdasági helyzet már egyáltalán nem fontos, hanem teljesen más mechanizmusként játszik szerepet, mint ahogy korábban gondoltuk.
Ha külön vizsgáljuk az olimpiai éremszerzés valószínűséget és a megnyert érmek számát – vagyis azt, hogy miért tudnak az országok egyáltalán éremet nyerni és mennyi érmet nyernek –, akkor csak az éremszerzés valószínűségében fontos a gazdasági helyzet.
Az érmek számát önmagában a GDP nagysága nem magyarázza, ott egyéb tényezők – például a sportági tudás, az innováció – már sokkal fontosabbak. Természetesen ezek megszerzéséhez elengedhetetlen a megfelelő gazdasági háttér, de
itt már az számít igazán, mely országok tudják a pénzügyi forrásokat hatékonyan sportági tudássá, ezáltal versenyelőnnyé konvertálni.
A harmadik legfontosabb tényező a házigazda hatás. A házigazda ország jelentősen több érmet szokott nyerni, mint az azt megelőző játékokon. Ez a mostani olimpián is egyértelműen megfigyelhető volt, a francia sportolók kimagasló teljesítményt nyújtottak Párizsban. A jelenségnek részletesebb magyarázata is van, ezt egy korábbi cikkben már tárgyaltuk.
A szovjet blokk példája
A közelmúltig a szovjet múlt volt az utolsó olyan könnyen kézzelfogható példa, ami bizonyos országok kimagasló olimpiai sikereit magyarázta. A Szovjetunió tagállamai és a szovjet befolyás alatt álló országok – keleti blokk, köztük Magyarország is – erőn felül teljesítettek az olimpiai játékokon, mint ahogy az a népességük és a gazdasági helyzetükhöz képest várható lett volna.
A hidegháború során az olimpia is egyfajta ideológiai háborús szintér lett,
az Egyesült Államok és a Szovjetunió presztízskérdést csinált az olimpiai éremtáblázatból. Ma már tudjuk, hogy a szovjet edzésmódszerek milyenek voltak és az erőltetett sportsiker-hajhászás mennyire szembe ment az olimpizmus eszméivel.
Így ezen időszak kimagasló eredményeit utólag nehéz is egyértelmű sikerként értelmezni. A hatás még a rendszerváltás utánig, egészen a 2000-es évek elejéig kitartott. Azóta azonban eltűnt, ma már ezen országok esetében nem beszélhetünk kimagasló eredményességről, ahogy Magyarország esetében sem.
Egy 2017-es tanulmány alapján a változók hasonló hatást mutatnak akkor is, ha a sportágakat külön vizsgáljuk egyéni és csapat szinten. Érdekes, hogy ezek a változók – kivéve a népességet – nem csak az olimpiai sikerekre, de az olimpiai sikerek hosszára is hatással vannak. Egy 2022-es tanulmányunkban az orvostudományokban gyakran használt túlélés elemzéssel vizsgáltuk meg, hogy hány olimpiai ciklusig tudnak érmet nyerni az országok egy adott sportágban.
A fentieken túl még számos egyéb változót kipróbáltak az olimpiai sikerek magyarázatához a tudományos kutatásokban. Viszont ezek közül egyelőre még egy se bizonyult olyan egyértelműnek, mint a korábban bemutatottak. Mivel a tudomány folyamatosan fejlődik, valamint egyre több adat áll rendelkezésre az országokról, így várhatóan a jövőben még pontosabb magyarázatok fognak születni az országok olimpiai sikereire.
dr. Csurilla Gergely,
sportközgazdász, a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont valamint a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem kutatója
Források
Bernard, A. B. (2008). Going for the Gold: Who Will Win the 2008 Olympic Games in Beijing. http://mba.tuck.dartmouth.edu/pages/faculty/andrew.bernard/beijing2008.pdf
Bernard, A. B., & Busse, M. R. (2004). Who Wins the Olympic Games: Economic Resources and Medal Totals. Review of Economics and Statistics, 86(1), 413–417. https://doi.org/10.1162/003465304774201824
Csurilla, G., & Fertő, I. (2022). How long does a medal win last? Survival analysis of the duration of Olympic success. Applied Economics, 54(43), 5006–5020. https://doi.org/10.1080/00036846.2022.2039370
Csurilla, G., & Fertő, I. (2024). How to win the first Olympic medal? And the second? Social Science Quarterly, 1–21. https://doi.org/10.1111/ssqu.13436
Kovács, E., Gulyás, E., & Sterbenz, T. (2017). Determinants of a nation’s sport performance at different mega sport events. Society and Economy, 39(4), 573–596. https://doi.org/10.1556/204.2017.003
Noland, M., & Stahler, K. (2017). An Old Boys Club No More: Pluralism in Participation and Performance at the Olympic Games. Journal of Sports Economics, 18(5), 506–536. https://doi.org/10.1177/1527002515588138
Rewilak, J. (2021). The (non) determinants of Olympic success. Journal of Sports Economics, 22(5), 546–570. https://doi.org/10.1177/1527002521992833
