A vas és acél országa leszünk megint? Vagy az akkugyáraké? És hol a verseny? Karsai Gábor közgazdász, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgató-helyettese fejtette ki a véleményét a kormány nemrég bejelentett új versenyképességi stratégiájáról.
Mi történt? Különböző felmérések szerint az elmúlt években folyamatosan romlott Magyarország versenyképessége, így hazánk mára az EU hatodik-hetedik legkevésbé versenyképes országáva vált. Nem csoda, hogy a kormány márciusban új versenyképességi stratégiát hirdetett meg, azonban a dokumentum címével ellentétben nem a versenyképességről, hanem a növekedésről, ezen belül is döntően az ipari növekedésről szól. „A tervgazdasági időket idéző stratégiában valójában a versenyképesség kapcsán szó sem esik magáról a versenyről, még a szó is hiányzik a szövegből, és a felvázolt koncepció középpontjába az újraiparosítás került, miközben az ipar GDP-termelésen belüli részaránya az utóbbi években – a kormányzati törekvések ellenére – szinte folyamatosan csökkent”, hangsúlyozta a Portfoliora írt cikkében Karsai Gábor.
Kontextus. Ahogyan arról mi is írtunk, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter egy hónapja ismertette a kormány új versenyképességi programját. A stratégiában viszont szó sincs a magyar gazdaság romló versenyképességéről – sem a rangsorokról, sem a visszaesés összetevőiről –, sőt a bevezető miniszteri köszöntő az EU „folyamatosan csökkenő” versenyképességével szemben a magyar gazdaság már „többször bizonyított” versenyképességét emelte ki.
A Nemzetgazdasági Minisztérium anyagának lényege,
- hogy 2030-ra Magyarország érje el az EU fejlettségi szintjének 90%-át,
- ehhez a foglalkoztatási ráta 85%-ra,
- a GDP-arányos beruházási ráta pedig 30%-ra nőjön.
Hogy mihez képest, és főleg hogy hogyan, arról már nincs szó.
Miért fontos ez? A dokumentum szerint a magyar versenyképesség kulcsa az ipar, s koncepciójának középpontjában az újraiparosítás áll. Ez az egyoldalúan iparközpontú felfogás azonban figyelmen kívül hagyja, hogy az elmúlt években a GDP-termelésen belül az ipar részaránya – a kormányzati törekvések ellenére – szinte folyamatosan csökkent, a 2015. évi 27%-ról 2023-ra 22%-ra. Foglalkozni kellene a tavalyig ugyancsak folyamatosan teret vesztő mezőgazdaság versenyképességével is, például a szélsőséges génmódosítás-ellenesség fenntarthatóságával, vagy az ukrán termékek tartós megjelenése okozta kihívással. Karsai szerint a szolgáltató szektor versenyképességi problémái ugyancsak kihagyhatatlanok.
Hogyan tovább? A kormány szerint úgy, hogy az iparstratégia kiemelt eleme „az állam központi irányító szerepének konkrét intézkedések útján történő megvalósítása”, továbbá „indokolt létrehozni egy olyan szervezeti egységet, amely partneralapú kapcsolattartási rendszert biztosít (…) hogy a megvalósuló iparfejlesztési projektekhez kapcsolódó finanszírozási lehetőségeket és szabályozási igényeket pontosabban lehessen meghatározni.” Ez – bár látszólag javítja a kormányzati döntések megalapozottságát – valójában nem a versenyképességet szolgálja, hanem a kormányzat lobbizáson és lojalitáson alapuló gazdaságirányításának megnyilvánulása.
És a verseny? Karsai kidejti: a versenyképesség kapcsán szó sem esik magáról a versenyről, még a szó is hiányzik a szövegből. Ezzel szemben a verseny korlátozását sugalló kifejezések – patriotizmus, támogatás, nemzeti bajnokok kinevelése – központi szerepet kaptak.
