A pilisi Almáskertben a felelősségvállalást állatgondozással tanítják, a figyelmet favágással fejlesztik, az ebédhez való zöldségek pedig jól jönnek a matekozáshoz. A felnőttek tevékenységeibe bevont gyerekek szívesebben tanulnak. Benéztünk a farmalapú nevelési központba.
Az Almáskertben nyugalom van, ez a piliscsabai kertben üldögélve azonnal feltűnik. Gigi, a kecske önfeledten rágcsálja a fát, Koller Ferenc és Levente az Almáskert mesterei éppen fűrészelnek. A csodaszép csűr is Ferenc és a szülők munkáját dicséri. Itt találkozom Rostás Eszterrel, a Farmalapú Nevelésért Egyesület elnökével és Hajtó Dénessel, az egyik szülővel, akinek több gyereke is az Almáskertbe jár. Az Almáskert egy iskola melletti kiegészítő nevelési helyszín, az ide járó gyerekek többsége amúgy Waldorf-iskolákban tanul, de a Waldorf rugalmassága megengedi, hogy az iskolaidő egy részét itt töltsék.
Tanulás és munka az Almáskertben. Fotó: Mohai Balázs
Dénes sajtmester – korábban hajómérnök volt –, és az Almáskertben is tart sajtkészítő foglalkozásokat a gyerekeknek. „Az oktatási rendszer nem az emberismeretre épül, mi ezt szülőként már korán felismertük. A gyerekeim a Waldorf-iskolákban és itt, az Almáskertben tanulnak. De még a Waldorfban is azzal szembesülünk, hogy a gyerekeink a világtól hatalmas kőfalakkal elzárva tanulnak – mondja Hajtó Dénes a tapasztalatairól. – Egyszer utaztam a vonaton, és szemben velem ült egy apa, és éppen kikérdezte a leckét a fiától.
Az a kisfiú úgy mesélt a cserebogárról, mintha verset mondana fel, vagyis nyilvánvaló volt, hogy még sosem látott cserebogarat. A szívem megszakadt.
Amikor megismerkedtem az Almáskerttel és a farmalapú nevelési módszerrel, azonnal tudtam, hogy ez az a hely, ahol a gyerekek olyan egészséges környezetben nevelkedhetnek, ahol nem a világtól elzárva tanulnak, és értelmet nyer az írás, az olvasás, a számolás.”
Rostás Eszter, az Almáskert pedagógusa. Fotó: Mohai Balázs
Almáskert termékei, a zakuszkák, lekvárok, különféle kencék és szószok a szülők és a pedagógusok keze munkái, és a webshopban árulják őket azzal a céllal, hogy a befolyó összeget a fenntartásra fordítsák.
A termékeknek három különböző áruk van, attól függően lehet választani, hogy ki mennyit tud a támogatásra fordítani. Egy üveg szilvás-lilahagymás csatni például 800 és 1200 forint közötti összegért kapható. Az Almáskert költségvetése havi hárommillió forint, ebből 1,1 millió forintot tesz ki a szülők adománya, a maradék 1,9 millió a termékekből és más adományokból jön össze.
Az Almáskert védőburok, olyan hely, ahol a gyerekek azt kapják, amire egy adott életszakaszban a fejlődéshez szükségük van.
Tizenhat gyerek tanul itt két csoportban, háromévesektől hétévesekig, illetve hétévesektől tizenkétévesekig.
Reggel fát hasogatnak, felaprítják az ebédhez a zöldségeket, közben matekórát is tartanak, mert a zöldségaprítás remek alkalom a számtan megértésére is. Rostás Eszter, az Almáskert pedagógusa vezet körbe a nagyon kedvező áron bérelt hatalmas kertben.
Az 2017-ben alapított Farmalapú Nevelésért Egyesületet (Fane) három pedagógus, Újlaky Éva, Németh Eszter és Naszályi Nóra álmodta meg, miután azt látták, hogy azok a gyerekek, akiknek leginkább szükségük lenne egy más típusú és kis csoportos nevelésre, nem jutnak be még a Waldorf-iskolákba sem.
„A kilencedik tanévünkben vagyunk, kezdetben egy kis családi házban voltunk ugyanitt, Piliscsabán. Amikor ezek a gyerekek iskoláskorúak lettek, elkezdtük felépíteni a német Manfred Schulze elveire épülő úgynevezett Handlungspädagogik (cselekvéspedagógiai) oktatást.”
Schulze azt vallotta, hogy az olyan diagnózisok, mint a figyelemzavar, az ADHD, a hiperaktivitás kezelhetők olyan környezetben, ahol a felnőttek értelmes és szükségszerű tevékenységeket végeznek, és ezekbe vonják be a gyerekeket. Az ilyen kategóriákba sorolt, a hagyományos oktatási rendszerben gyakran bajkeverőnek titulált gyerekeknek az a megoldás, hogy a szó szoros értelmében felállítják őket az iskolapadokból, és emberi lényként kezelik őket. Így gyógyszerek nélkül is képesek lesznek kibontakoztatni a képességeiket.
„Nálunk olyan gyerekek vannak, akik egy harmincfős osztályban nem számítanának jónak, itt viszont nagyon jól tanulnak
– mondja Eszter. – A mi hozzáállásunk a tanításhoz az, hogy nem helyezzük nyomás alá a gyerekekre, hanem olyan tevékenységekbe vonjuk be őket, például a sajtkészítésbe, amiken keresztül a beszippantódnak a tanulásba. Rákapnak. Ezért pedagógiánk több a gyermekek nevelésénél: társadalmi együttműködési és tanulási formák kísérlete.
Nálunk nincsenek játékok. Szerszámok vannak.
Meg állatok, meg falevél, meg kő. És ezeket megtöltik a gyerekek a fantáziájukkal. Sok-sok rítusunk van, kézmosás után például különböző olajokkal kenik be a kezüket, ott a levendulaolaj, mondjuk.”
A kicsik éppen a pilisi erdőben sétálnak, a természetről tanulnak, a nagyobbak egy asztal körül szeletelik éppen a szalonnát, keverik a túrót. Készül az ebéd, borsókrémleves és túróscsusza. Közben mértant tanulnak, a szalonnakockákat használva. A finommotorikát például vetőmagültetéssel fejlesztik, a felelősségvállalást állatgondozással, a figyelmet favágással. Ha jó az idő, tavasztól késő őszig, a csűrben álló tűzhelyen készül az ebéd. „Az itteni gyerekek nagyon motiváltak, a négyéves lesi az ötévest, az ötéves a hatévest, mert tudni akarják, amit a nagyobb már tud” – mondja Dénes.
„A fűrészelés az egyik legjobb fejlesztőtevékenység. Nagyon komplex mozgás” – csatlakozik a beszélgetéshez Stverteczky Tímea, az Almáskert gazdasági munkatársa, akinek nyolc gyereke közül nyolc waldorfos volt, vagy most is az, illetve hárman közülük az Almáskertbe is járnak.
Stverteczky Tímea, az Almáskert gazdasági munkatársa. Fotó: Mohai Balázs
„A gyerekeimen látom a különbséget. Az almáskertiek egészen máshogy állnak a munkához, és kitartóbbak, benne tudnak maradni egy-egy tevékenységben, és nem engednek el dolgokat csak azért, mert valami nem sikerül elsőre. Mi nem arra törekszünk itt, hogy minden cuki vagy idealisztikus legyen, hanem arra, hogy a tudatosság fokozatosan felépüljön bennük. Jelenleg tizenkét állandó munkatársunk van, és hét önkéntes, és mind nagyon sokat dolgoznak.”
Beszélgetés közben Koller Ferenc és Levente egy pillanatra sem hagyják abba a munkát, és ez így van mindennap. Feri Ferenc (ahogyan itt mindenki hívja) az ünnepnapokat is a kertben tölti kétkezi munkával. Korábban ötvösmester volt, és fémművességet tanított, de aztán szerelmes lett a fába, és azóta már csak fából alkot.
„A gyerekeim is Waldorf-iskolába jártak, aztán amikor nyugdíjba mentem, nem akartam otthon ülni, így hát minden reggel biciklire pattanok, és ide jövök, télen-nyáron. Itt kiélem az alkotóerőmet. Ha jönnek a gyerekek, adok nekik egy bunkót, vagy a nagyobbaknak egy fűrészt. Volt, hogy hárman húzták a fűrészt. A gyerekek nagyon élvezik. A legfontosabb az öröm. Hogy élvezzék, amit csinálnak.”
Koller Ferenc ötvösmester volt, most fűrészel és így tanít. Fotó: Mohai Balázs
Sok a nehézség, szinte hónapról hónapra kell megküzdeniük a fennmaradáshoz szükséges támogatásokért.
„Az alapítók nagyon elkötelezettek. És sosem az a kérdés, hogy feladjuk-e, hanem hogy hogyan tovább, ha így nem megy. Ezért hívjuk magunkat pedagógiai-szociális kísérletnek, mert mindig csak picit látunk előre. És mindig levonjuk a tanulságokat. Mindig van valami kihívás. Húszéves waldorfos és ötéves almáskertbeli forrásgyűjtő tapasztalattal a hátam mögött úgy látom, hogy alapvetően nem a szülőknek kellene ezt a támogatást megteremteniük, hanem az lenne a cél, hogy felelős cégek vállalják kiszámíthatóan és hosszú távon egy tartós adományozási szerződéssel – mondja Stverteczky Tímea. – Én sem azért hoztam ide a gyerekeimet, mert tanulási nehézségeik vannak, hanem azért, mert azt gondolom, hogy az ilyen kisközösségi pedagógiai csoportok jelentik a jövő iskoláját. A nagy rendszerek több sebből véreznek, és alulról lehet új alapokra építeni az oktatást. Ha bárki ide akarja hozni a gyerekét, akkor az egész családnak integrálódnia kell az Almáskertbe. Elhívjuk őket egy kalákára, és az a legjobb módja egy új család megismerésének, ha együtt építünk velük például egy fatárolót vagy bármit.
A nevelést nem lehet a családból kiszakítva végezni, csak együttműködve lehet sikeres, és mi erre törekszünk.”
