Hat féle módja van a zöldre mosásnak, amivel sok nagyvállalat próbálkozik. A fogyasztók ugyanis szívesen vesznek zöld vagy fenntartható termékeket, csak nincs idejük tanulmányozni a vállalati címkéket és kampányokat.
A vállalati greenwashing a reklám és a nyilvános üzenetek használata azzal a céllal, hogy egy adott cég klímabarátabbnak és környezetileg fenntarthatóbbnak tűnjön, mint amilyen valójában.
Ezt a technikát, egyes vállalatok arra használják, hogy eltereljék a fogyasztók figyelmét arról, hogy üzleti modelljük és tevékenységük valójában sok környezeti kárt okoz. Bár a jelenséget magát az 1960-as, 70-es években kezdték megfigyelni, maga a kifejezés először Jay Westerveld New York-i környezetvédő szövegében tűnt fel.
Elmélyülnél a témában? Lásd teljes cikkünket a greenwashing ellen küzdő magyar csapatról itt.
A módszerek egyre változatosabbak és kifinomultabbak. A Planet Tracker 2023. januári jelentésében
egy hatfejű hidrához hasonlítja a greenwashingot, aminek ha az egyik fejét levágjuk, új nő helyette.
Nézzük is meg ezt a hat kategóriát.
Zöldtömörülés (greencrowding)
Amikor egy vállalat egy – gyakran csupán névlegesen – környezetvédelmi érdekeket szolgáló csoporthoz csatlakozik, és a tömegben elvegyülve valójában lassítja a csoport munkáját. A Planet Tracker az Alliance to End Plastic Waste (AEPW) nevű szövetséget hozza példának, amelynek a műanyaghulladék megszüntetése lenne a missziója, de tagjai között olyan szennyező vállalatokat találunk, mint a PepsiCo vagy az ExxonMobil. A célkitűzések többsége a műanyaghulladék újrahasznosítására összpontosít, és nem a gyártás csökkentésére.
Zöldreflektor (greenlighting)
Ez a stratégia arra irányul, hogy kiemeljék a vállalat termékportfóliójának egy kisebb szegmensének zöld jellemzőjét, miközben a vállalat egésze valójában környezetkárosító módon működik. A Planet Tracker a Toyotát hozza példaként, mert a cég hiába kampányolt a zéró kibocsátású járműveivel, 2021-ben ezek az eladásaik mindössze 0,2 százalékát tették ki, a cég bevétele a hagyományos autókból származott.
Zöldhárítás (greenshifting)
A vállalatok igyekeznek a fogyasztóra hárítani a felelősséget. Ide sorolhatnánk azokat az üdítőitalokat vagy ásványvizet gyártó cégeket, amelyek azt kommunikálják, hogy
a problémát valójában a felelőtlen fogyasztók okozzák, mert nem gondoskodnak a műanyag palackok szelektív gyűjtéséről.
Zöldcímkézés (greenlabelling)
A környezeti címkézés egy olyan önkéntes minőségtanúsító és marketingeszköz, ami megbízhatóságot sugall, és könnyen felismerhető, egyértelmű megkülönböztető jelzéssel segíti a vásárlókat a környezetbarát döntések meghozatalában. Európában jelenleg több mint kétszáz, a világon pedig nagyjából 450 hiteles környezetvédelmi címke működik. A döntést megnehezíti, hogy a vállalatok sorra állnak elő a maguk által létrehozott címkékkel, amelyek mögött nincs egy független minősítő bizottság, és nincs szigorú és egységes kritériumrendszer a tanúsítványaik mögött.
Zöldre öblítés (greenrinsing)
Ez a technika arra utal, amikor egy cég folyton megváltoztatja, vagy a távolabbi jövőbe tolja a fenntarthatósági vagy ESG-céljait, mielőtt elérné őket, ráadásul ezek a nagyratörő célok – például a karbonsemlegesség vagy nettó zéró elérése pár éven belül – gyakran megvalósíthatatlannak tűnnek.
Zöldelhallgatás (greenhushing)
A zöldelhallgatás azt jelenti, hogy a vállalatok szándékosan hallgatnak fenntarthatósági céljaikról, még akkor is, ha azok jó szándékúak vagy hihetők. Ennek több oka is lehet, például a vállalat nem bíznak abban, hogy eléri céljait, vagy el akarja kerülni az ellenőrzést, vagy egyszerűen fél a kritikától és a zöldre mosás vádjától.
