A félig angol, félig magyar Price Márton Péter, miután megjárta a Mount Everestet, most egy kvantitatív stratégiát alkalmazó befektetési alap indításába fogott alapítótársaival. Alig 30 évesen a mai piaci viszonyok között, feltörekvő alapkezelőként 22 milliárd forintot kalapoztak össze. Eddig.
Nem adta fel a nemek után sem
Velem egykorú, jól öltözött, energikus, megnyerő, pont, ahogy azt egy, a Wall Streeten edződött bankárról elképzelné az ember. Bár a félig magyar, félig angol Price Márton Péter a nemzetközi pénzügyi világban a „csak New York kistestvérének” csúfolt Londonban futott be szép karriert, alig harmincévesen vérbeli üzletember benyomását kelti első találkozásunkkor az Arany János utca egyik kávézójában.
Márton a középiskoláig a gödöllői Waldorfban tanult, majd mivel „mindig megpróbálom tudatosan magasra tenni a lécet” – lásd a hegymászást, a Mount Everestnél nincs magasabb léc a világon –, így gimi után a Cambridge Egyetemre jelentkezett, de csak oda. „Nem volt B opció.”
Az egyetemen környezet-közgazdaságtanból diplomázott, majd a Goldman Sachs londoni irodájának alternatív befektetési csapatában helyezkedett el. Itt problémás eszközöket, ingatlanokat, kötvényeket adnak-vesznek a bankház saját pénzéből. Három nemet is kapott a banktól, mire felvették.
„Először nyári gyakornoknak jelentkeztem első és másodévben is, nem vettek fel. Utána harmadévben már teljes állásra jelentkeztem, akkor is visszautasítottak. Végül egy évet angoltanár voltam és újra beadtam a jelentkezést, ekkor már sikeresen.”
Itt ismerkedett meg későbbi alapítótársával, Fabian Egg-gel. Már ekkoriban a saját maguk által kidolgozott stratégia mentén fektették be a banki melóból kapott bónuszokat egészen szép hozammal. A Goldman után Price egy volt főnöke által indított, 2,2 milliárd dolláros alternatív befektetési alapnál dolgozott, azonban a szervezet szervezetlensége és más gyermekbetegségek miatt végül távozott. Ekkor a privát befektetések egyik legnagyobb nevű szereplőjéhez, az Apollo Global Managementhez jelentkezett, de ott is zárt ajtók fogadták elsőre. Végül egy volt kollégája ajánlásával kapott interjúlehetőséget, és a felvételi folyamat során meggyőzte a csapatot, felvették.
Egy újabb covidötlet
Ez idő alatt is folyt Fabiannel a közös befektetési munka, a nagy löketet viszont a covid adta. A koronavírus-járvány idején sok olyan nagy mozgás volt a piacon, amit saját matematikai alapú megközelítésükkel jól le tudtak kereskedni.
„Ekkor jöttünk rá, hogy nem leszünk a következő Berkshire Hathaway és Warren Buffett, a fundamentális befektetéshez mi nem értünk.”
Az első egy–másfél évben manuálisan kereskedték le ezeket a volatilitásban feltárt diszkrepanciákat. (A volatilitás az ármozgások sebessége és mértéke, a diszkrepancia pedig lényegi eltérést, össze nem illést jelent.)
Gyorsan eljutottak arra a szintre, hogy napi akár több száz pozíciót is nyitniuk kellett, egyértelmű volt, hogy a kereskedési folyamat minél több részét automatizálni, algoritmizálni kell. Így is szép hozamot értek el. A saját maguk és családjuk, barátaik által összedobott pénzmag elérte az egymillió dollár körüli eszközértéket.
Itt jött a képbe harmadik alapítótársuk, Parázs Dávid, aki az energiapiacon már bizonyított karrierje során. Legutóbb egy komplex kvantitatív kereskedési stratégiával keresett annyi pénzt egy cseh nyersanyag-kereskedő fedezeti alapnak, hogy az összeget máig titoktartás védi. Dávid segített Fabian és Márton befektetési tézisét a nullák és egyesek nyelvére fordítani, valamint saját tapasztalatát is beletette az algoritmusba. Összeállt a nyerő mix.
A végeredmény egy olyan, a piaci trendektől kvázi független, úgynevezett agnosztikus opciós stratégia lett, ami a piaci volatilitást kihasználva kimagasló hozamot tud elérni eladási (put) és vételi (call) opciók vásárlásával. „Attól szinte függetlenül, hogy merre megy épp a piac.”
Fontos, hogy csak vesznek, nem írnak ki, vagyis nem adnak el opciós kontraktusokat, ezzel is épkézláb szinten tartva a kockázatokat. Mindezt a rendszer automatizáltan teszi, Price és a csapata csak a „paramétereket” szabja meg az algoritmusnak.
A hegymászás és az Everest
2023 májusában, 29 évesen jutott fel a Mount Everest csúcsára. Ezzel ő lett a hatodik, és egyben a legfiatalabb magyar, aki megmászta a világ legmagasabb hegycsúcsát. Munka mellett készült a túrára, hónapokon keresztül egy oxigénsátorban aludt és magaslati edzőteremben edzett. A Mount Everestet oxigénpalackkal mászta meg. A sportsiker sok inspirációt jelentett neki később a munkában is.
A kvant hagyaték
A modern opciós árazás megteremtéséért Nobel-díjat kapott pénzügyi szakemberek által vezetett Long Term Capital Management egy hasonló stratégiával, a kilencvenes években majdnem száz milliárd dolláros lyukat robbantott a világgazdaságba. Mikor ezt megemlítem, Márton próbált nyugtatni.
Egyfelől a már említett opciók kiírásának elengedésével, másfelől a tőkeáttétel minimalizálázával fogják megkímélni a pénzügyi világot a következő nagy leolvadástól.
„A Long Term Capital Managementtel ellentétben a mi stratégiánk nem használ tőkeáttételt, legalábbis az opciós kontraktusokban lévő implicit tőkeáttéten felül.”
Ez annyit jelent, hogy az opciós termékek jellemzően 10 vagy 100 darab részvényre szólnak. Tehát ha az opciót tulajdonló érvényesíti a vásárlási (call) vagy eladási (put) jogát, akkor 10, vagy esetenként 100 darab részvényt kell vennie vagy eladnia. Így az opciókban van egy ki nem kerülhető tőkeáttét ebből a kitettségből adódóan.
Adja magát egy másik párhuzam. A másik nagy kvantitatív istálló a „matematika Nobel-díjának” számító, a Fields-díjas ex-kódfejtő Jim Simons által alapított Renaissance Technologies. Price szerint bár ők teljesen más liga, annyi hasonlóság van, hogy mind a Renaissance, mind az ő jelenlegi stratégiájuk hatékonysága egy bizonyos kezelt pénzösszegig optimális. Utána már nem lehet megfelelő méretű pozíciókat felvenni bizonyos részvényekben anélkül, hogy az ne mozgatná az árfolyamokat.
Mártonék jelenlegi stratégiája nagyjából félmilliárd dollárig működőképes.
Ezt nevezik a szaknyelvben slippage-nek, és a piaci likviditás a korlátozó tényező ebben.
Így lett 22 milliárd forint a kezelt vagyon
A stratégia a visszatesztelés (backtest), vagyis a valós, historikus piaci adatokra való ráeresztés során nagyon jól teljesített. Az ún. Sharpe-mutatója (az egységnyi extra kockázat vállalásával elérhető várható hozam mutatója) jól alakult.
Így az új stratégiával és a még manuális kereskedésük eredményeivel a hónuk alatt el is indultak, hogy megpróbáljanak egy befektetési alapot összehozni.
Így jött létre az MPP&E Capital, és már 22 milliárd forintnyi dollárt kezelnek, de ez még közel sem a vége.
Maga a fundraising (forrásszerzés) folyamata, vagyis a befektetők megtalálása nem volt egyszerű. Price és alapítótársai több száz hideg megkeresés és több tucat online és személyes meeting során rengeteg nemmel találkoztak. Ahogy a Goldman vagy az Apollo, vagy éppen az Everest esetében, így Márton ekkor sem adta fel.
„Meg kell szoknod a nemeket és menni kell előre tovább az első igenig, onnantól könnyebb.”
Végül az első nagy igent egy New York-i, más alapokba fektető alapkezelő, a Boothbay Fund Management adta. Őket annyira meggyőzte az MPP&E stratégiája, hogy egy 50 millió dolláros, azaz több mint 18 milliárd forintos allokációval nyitottak.
Az alap első éves teljesítményének tükrében további 200 millió dollár kihelyezésére kértek előjogot.
Ezzel a mostani stratégia által használható elméleti alapméret felét már szinte le is fednék. A Boothbayhez is, természetesen, többszöri próbálkozásra kerültek be. A londoni irodájuk válaszra sem méltatta megkeresésüket, és az amerikai irodájukkal is csak úgy kerültek kapcsolatba, hogy előre megbeszélt meeting nélkül utaztak New Yorkba, és ott kértek személyes találkozót.
A tőkebevonásban Márton mellett további két alapítótársa, Volom András és Samantha Pinhiero segített. András diák-ENSZ-es múltja és ennek köszönhető nemzetközi beágyazottsága is sok ajtót megnyitnak a befektetői tárgyalások során. Samantha nagyon erős New York-i kapcsolati hálója is sokat segítettek a korai bemutatásokban. De még így is kellett a Boothbay beszállása ahhoz, hogy más befektetők is komolyan vegyék őket.
Az alap első zárása nagyjából 22 milliárd forinton áll, ebben a Boothbay mellett az előző, manuális stratégián felhizlalt saját és baráti vagyon, valamint Közép-Európa és Magyarország vagyonos magánszemélyeinek pénze is megtalálható. Intézményi oldalról még a szintén alternatív befektetésekkel foglalkozó svájci-amerikai Ayaltis és a magyar Apelso Trust vagyonkezelő szálltak be.
Tényleg olyan sok pénz ez?
Elsőre ez az összeg soknak hangzik, de a globális alapkezelői piacon valójában ez egy értelmezhetetlen szám.
A feltörekvő, fiatal befektetési menedzserek szintjén globálisan átlagos, régiós viszonylatban viszont kiemelkedő.
A képet azért árnyalja az MPP&E Capital üzleti modellje. Egy alapkezelő a kezelt vagyonának összértéke után számíthat fel menedzsmentdíjat, amiből a működését finanszírozza. Ez éves szinten iparági sztenderdek alapján maximum 2 százalék, de a mai versenyhelyzetben az 1–1,5 százalék inkább reális. Ez 22 milliárd forintra számítva valahol 220–330 millió forint körüli kezelési díjat jelent az MPP&E számára. Bár ez nem kis összeg elsőre, de a jelenleg 5 fős, nyugati csúcsfizetésekhez szokott alapítói brigád fizetésére sem elég, nemhogy arra, hogy a Márton által vizionált növekedést végrehajtsák.
(Megjegyzés: ezen felül az alapkezelők számíthatnak még fel sikerdíjat is, ami az elért hozam általában 15–25 százaléka.)
Price 2026-ra egy 50–100 fős alapkezelőt vizionál, budapesti fejlesztőközponttal, akik az algoritmusokért felelnek, és londoni értékesítési csapattal, akik pedig a kezelt vagyonért. Utóbbit valahol egy–két milliárd dollár magasságában látja 2026 végére. Ez kicsit merésznek hangzik, de az eddigi számok őt igazolják.
„Az eredeti tervek szerint most kellene nagyjából a 4 milliárd forintos kezelt vagyonnál járnunk, erre már 22 milliárdot kaptunk.”
Mivel a mostani stratégia „csak” fél milliárd dollár környékéig optimális (lásd fentebb), így már most új stratégiák kidolgozásán kell dolgozniuk, ha két év múlva a kétmilliárdos kezelt vagyon a cél. Ehhez viszont emberek kellenek, amihez pedig jóval több pénz, mint amit a mostani menedzsmentdíjak megengednek az MPP&E-nek. Így a kezelendő vagyon felhajtása mellett Price jelenleg még kockázati tőkebefektetőkkel is tárgyal a működés felskálázásának finanszírozására.
„Mivel nagyon kevés a miénkhez hasonló agnosztikus kvantitatív stratégia, így egyre nagyobb az érdeklődés az iránt, amit csinálunk.”
Angolszász ambíció, magyar finesz
Márton büszke a magyar gyökereire (édesanyja magyar), ezért számára fontos, hogy az MPP&E Capitalnak legyen magyar jelenléte és magyar befektetője is. Amikor arról kérdezem, hogy a nemzetközi vizeken okozott-e számára bármi hátrányt magyarsága vagy Magyarország közelmúltbeli megítélése, egyértelmű „nem” a válasz.
„Magyarország a pénzügyi világban még mindig a leleményesség, az alkalmazkodó készség és az ész, valamint a munkabírás-munkamorál szinonimája, ide a politika és a közélet nem ette még be magát annyira. Ott van sikeres magyar példának Péterffy úr, szerintem ezek a »magyar vonások« is sokat segítettek az eddigi karrierem és az MPP&E Capital kapcsán is.”
Amikor angol származásáról kérdeztem, nyilván inkább az abból származó előnyökre voltam kíváncsi, de ezekkel kapcsolatban is kategorikusan nemmel válaszolt.
„Azon kívül, hogy tudok angolul, semmiféle közvetlen előnyöm nem származott az angolságomból, de ezt manapság már bárki le tudja hozni.”
Amiben viszont egyetértünk, hogy valószínűleg a „bármit meghódítani képes” mentalitás mégiscsak az angolszász felmenőktől eredeztethető. Márton angolszász ambícióval, ám magyaros finesszel veti bele magát egy újabb ismeretlenbe. Ha már az Everesten túl van.
