A Pentagon igyekszik jelentős fegyvereket felhalmozni, hogy felkészüljön egy potenciális kínai háborúra.
Amikor a Pentagon 2021-ben rákérdezett az Ursa Majornél, hogy a cég fejlesztene-e szilárdhajtóanyagos motorokat a rakétáikhoz, a startup alapítója és ügyvezetője, Joe Laurienti nem érezte, hogy kapkodnia kellene. A coloradói csapatnál úgy vélték: még nagyon sok alkalmuk van folyékony üzemanyagú rendszereket építeni civil felhasználásra, mint amilyen mondjuk a műholdak felbocsátása – főleg, hogy ez az üzlet épp virágzott a SapceX-hez hasonló cégeknek köszönhetően.
Aztán Oroszország megszállta Ukrajnát és minden megváltozott. Ahogy az Egyesült Államok és szövetségesei hordozható rakétarendszerek ezreivel táplálták Ukrajnát, hogy legyen mivel kilőnie az orosz tankokat és repülőket, Washington számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a beszállítók nem fogják tudni időben pótolni a gyorsan fogyó készleteket. Ennek többek közt az iparági konszolidáció az oka: Amerikának már csak két nagyobb szilárdhajtóanyagú rakétamotorokat gyártó beszállítója van.
„Ezt kaptuk a kezdőrúgásként a hátsónkba”
– mondta a 33 éves Laurienti az amerikai Forbesnak.
Stinger, Javelin, HIMARS – de nem elég
Az Ursa Major új, 3D-nyomtatási rendszereket kezdett fejleszteni, hogy radikálisan felgyorsíthassák a motorok gyártását. A startup november végén jelentette be, hogy 138 millió dollárnyi Series D tőkét vontak be a Pentagon kisegítésére. A védelmi biznisz az után tört be, hogy az Ursa Major júniusban durván a dolgozói negyedét, 320 ember küldött el: a kereskedelmi rakétaüzlet hanyatlani kezdett, minekután a feltörekvő rakétagyártók nem tudták tartani a tempót a SpaceX műholdjainak kilövési ütemével.
Az Ursa Major új befektetői között van az RTX Ventures is, az egykor Raytheon néven ismert védelmi óriás befektetési ága. Az RTX gyártja azokat a Stinger rakétaelhárító rendszereket, amiket az ukránok is hatásosan alkalmaztak. Valamint a Javelin péncéltörő rakétákat, igaz, ezeket a Lockheed Martinnal közösen készítik.
Ha szilárdhajtóanyagú rendszerekről van szó, az Aerojet Rocketdyne és a Northrop Grumman birtokában lévő NOC Orbital ATK az utolsó nagy, amerikai beszállítók – pedig 1995-ben még hat ilyen cég létezett. Az Aerojetet júliusban felvásárolta az L3Harris, felerősítve az aggódó hangokat, miszerint az Orbital ATK 2018-as Northopot érintő felvásárlása után csak tovább csökken a verseny.
Az RTX ügyvezetője, Greg Hayes már panaszkodott amiatt, hogy az Aerojet Rocketdyne nem készült fel a nagyobb igények kiszolgálására. Itt jön a képbe az Urja Major: Laurienti lelkes, amiért az RTX segíthet kifejleszteni cége új technológiáját – és egy nagy ügyféllé válhat.
A stratup előtt rengeteg lehetőség hever. 2026-ig mind az RTX, mind a Lockheed Martin emelni szeretné a Javelin rakéták termelési számát a mostani 2100 rakéta/évről 4000-re, utóbbi cég pedig újabb szilárdhajtóanyag-motort szállító partnert keres az USA által Ukrajnába szállított HIMARS rakétatüzérségi rendszerekhez. Az amerikai hadsereg szeretné, ha Lockheed az évi hatezer rakétáról 14 ezerre emelné a kapacitását, szintén 2026-ig.
De persze nem csak Ukrajnáról van szó. „Ukrajna rámutatott, hogy a meglévő ipari alapok nem tudják arra a szintre skálázni a termelést, amire egy komolyabb konfliktus esetén szükség van – mondjuk, egy Kínával vívott háború esetén” – mondta Todd Harrison, a washingtoni American Enterprise Institute elemzője az amerikai Forbesnak.
Rivális motorgyártók
Az Ursa Major egyike a maroknyi startupnak, amik a szilárdhajtóanyagú rakétamotorok gyártásában keletkezett űrt készülnek betölteni.
Októberben az albuquerque-i X-Bow nevű startup kötött 64 millió dolláros szerződést a Pentagonnal, hogy hiperszonikus fegyverekhez építsen szilárdhajtóanyagú rakétaboostreket. Ezek a rakéták a hangsebesség legalább ötszörösével repülnek, és mind a hadsereg, mind a tengerészet dolgozik a fejlesztésükön. A Lockheed is ott van az X-Bow befektetői között.
Júniusban a dél-kaliforniai Anduril nevű védelmi technológiákkal foglalkozó – egyébként az Oculusszal dollármilliárdossá vált Palmer Luckey által alapított – startup vásárolta fel az Adranost, ami egy, a Perdue Universityn kifejlesztett, új üzemanyag alapján készít szilárdhajtóanyagos rakétamotorokat. Az Anduril ezer motorra növelné éves termelési kapacitását.
Az Ursa Major állítása szerint van már vevő a cég saját motorjaira, de nem árulják el, ki az.
Az alapító víziója
Laurienti szerint mindig úgy képzelte, hogy az Ursa Major több, különféle meghajtással dolgozik majd.
Miután lediplomázott a University of Southern Californián, Laurienti 2011-ben kezdett rakétamotorokon dolgozni a SpaceX-nél, mely cég akkoriban igyekezett felrázni a kormányzat és a nagy beszállítók által dominált piacot. Pár évvel később Jeff Bezos Blue Originjéhez igazolt, ahol a New Shepard rakéta BE-3 motorjainak kifejlesztésében segédkezett – ezekkel utaznak mostanság a cég ügyfelei a Föld atmoszférájának határára.
A motor a rakéták legösszetettebb és legdrágább része: a költségek több mint fele erre megye el.
Laurienti úgy gondolta, hogy az űrutazás kommerszebbé válásával szükség lesz olyan szakemberre, aki elhivatott a legjobb technológiák felé, és azok skálázásával jobb áron tud dolgozni, mint a vertikálisan működő cégek, amik saját hajtóműveket építenek. „Az Ursa Major mondhatni az űrrakéták következő generációjának Intelje akart lenni” – magyarázta.
„Eladtam az összes SpaceX részvényemet, és ahelyett, hogy házat vettem volna belőle, vagy családot alapítottam volna, vettem egy 3D-nyomtatót, beindítottam a cégemet, ezzel megríkatva édesanyámat” – mesélte viccesen vállalkozása 2015-ös indulását.
Az első termék egy kicsi, mindössze 2,3 tonnás motor volt, amit Hadleynek keresztelt. Ezt 2018-ban tesztelték először. Fejlesztése egybeesett a kis rakétákat fejlesztő startupok elterjedésével. Ezek a cégek a kisebb műholdak indítására irányuló, növekvő keresletet igyekeznek kihasználni. Több száz, több ezer apró műhold volt ekkor tervben, olyan cégektől, mint a SpaceX, az Amazon, vagy a OneWeb.
Büszke építők
Caleb Henry, a Quilty Space kutatási igazgatója szerint azonban nem volt könnyű eladni a vállalatoknak a hajtóművek Ursa Majorba történő kiszervezését. “A hordozórakéta-gyártó cégek nagyon büszkék a hajtóművek építésére, ezért nehéz meggyőzni őket, hogy engedjenek a rakéta létrehozásának egyik központi eleméből.”
Azok a cégek tettek rossz lóra, amik alacsony árú kilövési szolgáltatásokkal házaltak: Henry szerint a kis rakétáik nem kerültek sokkal kevesebbe, mint tervezni és gyártani egy közepes, vagy akár nehéz rakétát. „Olyan világba csöppensz, ahol az ügyfelek, akik hajlandók fizetni a kisebb rakétákért, inkább felárat fizetnek a nagyobb motorokért.”
A műholdak fellövéséhez általában nagyobb rakéta kell, ezek dominálnak a piacon – főként a SpaceX-féle Falcon 9. 2023 első felében a SpaceX volt felelős az űrbe juttatott rakomány 80 százalékáért, méghozzá világszerte – derül ki a BryceTech tanácsadócég adataiból.
Az Ursa Major Hadleyje még sosem juttatott fel rakétát az űrbe, és Laurienti is elismeri, hogy egyrészt az ügyfelek nehéz helyzetben vannak, másrészt a kockázati tőke sem jön könnyen.
„Volt pár nehéz beszélgetésünk a partnerekkel az elmúlt években” – fogalmaz.
Az egyik olyan terület, ahol az Ursa Major motorjai sikert arathatnak, a hiperszonikus rakétáké. Amerika minden áron szeretné beérni Oroszországot és Kínát a manőverezni képes, szupergyors rakéták fejlesztésében. A Stratolaunch nevű, Seattle-i céget Paul Allen alapította 2010-ben, jelenleg a Cerberus Capital tulajdonát képezi. Most épp az Ursa Major hajtóművét használják egy tesztrakéta meghajtására, amellyel hiperszonikus rakétakomponenseket tesznek majd ki nagy sebességnek.
Májusban a U.S. Air Force Research Laboratory arra szerződött az Ursa Majorrel, hogy kifejlessze a Draper nevű, 1,8 tonna tolóerejű, folyékony hajtóanyagú motort. Ez az eszköz hasznos lehet az ellenséges hiperszonikus fegyvereket szimuláló gyakorlatokban.
A szerződés, amiről a cég annyit mondott, hogy „nyolcszámhegyű összeg szerepel rajta”, egy Arroway nevű, többször használható hajtómű fejlesztésére is kiterjed – ezt az oroszok gyártotta eszközök helyettesítésére használnák.
Most, hogy Oroszország és Ukrajna nem exportálhat rakétahajtóműveket, Laurienti úgy számol, hogy az Ursa Major számára lehetőség nyílik olyan szövetségesek űrprogramjainak támogatására is, mint az EU, Korea, Japán vagy Ausztrália.
„A rakétamotorok terjedése folytatódni fog” – mondta.
„Vagy Amerika, vagy Kína erőfeszítései mentén.”
