Nem is olyan régen, még Japán dominálta a televíziós szektort, olyan cégeknek köszönhetően, mint a Toshiba, Hitachi, JVC, Sharp, Sanyo, Sony, Panasonic vagy Pioneer, ám ebből mára nem sok maradt. Mutatjuk, hogy mi történt ezekkel a nálunk is népszerű márkákkal!
Ma, amikor az olyan konszernek uralják a televíziós iparágat, mint a Samsung, az LG, a TCL vagy a Hisense, kicsit nehéz elhinni, hogy volt idő, amikor a japán vállalatok megkerülhetetlennek számítottak ezen a területen. Pedig tizenöt-húsz évvel ezelőtt pontosan ez volt a helyzet.
Számos komoly, innovatív cégnek köszönhetően a felkelő nap országa diktálta a tempót.
A márkák pedig a világ szinte minden táján, így Magyarországon is ismertek és kedveltek voltak.
Ilyen-olyan okok miatt azonban ez a dominancia elporladt mára, az említett brandek sorsa pedig kevés kivétellel tragikusra fordul. Lássuk, hogy mi lett velük!
Sharp
A Sharp 2010 környékén még egyike volt a világ legnagyobb és legfontosabb televízió gyártóinak, hogy aztán igen rövid idő alatt összeomoljon minden a vállalat körül. Ennek egyik fő oka, hogy a cég totálisan rossz fejlesztési stratégiát választott: Olyan kutatási projektekbe öntötték a pénzt, amelyekre egészen egyszerűen nem volt vásárlói igény.
Az elhibázott fejlesztések sírba vitték a Sharpot. Kép: Sharp
Ilyenek voltak például a méregdrága óriástévék vagy a négy alapszínre építő Quattron képalkotási technológia. Emellett óriási problémát okozott a 2012-es fukushimai atomerőmű balesete, amely katasztrófaként érintette a Sharpot is. A cég japán gyárai egy időre leálltak, és bezuhant a belföldi fogyasztás is, amelyre a társaság piacvezetőként nagy mértékben támaszkodott.
A Sharp rövid idő alatt komoly krízisbe került, és, hogy mentsék a menthetőt elkezdték eladogatni a családi ékszereket, azaz a regionális televíziós részlegeket, illetve az ezekhez tartozó gyárakat.
Európában a szlovák Universal Media Corporation (UMC), Észak-Amerikában pedig a kínai Hisense kezébe kerültek a divíziók. Azonban a problémákat ez sem oldotta meg, és a vezetőség nem tudott úrrá lenni a nehézségeken.
Az áttörésre még várni kell. Kép: Sharp
2016-ban bedobták a törölközőt, hiszen a megmaradt ázsiai részleget eladták a világ egyik legnagyobb technológiai konglomerátumának, a Foxconnak. Azóta a Sharp egy japán központtal bíró, de tajvani tulajdonban lévő televíziógyártó vállalat.A cél az volt, hogy a Foxconn által nyújtott támogatással hamar újjáépítik a pozíciókat, azonban erre mind a mai napig nem került sor sajnos. A márka egyébként visszatért Magyarországra is, de a kínálatából továbbra is fájóan hiányoznak a prémium kategóriás termékek, azok nélkül pedig nem fog összejönni az áhított Nagy Visszatérés.
JVC
A Japan Victor Company, azaz ahogy mindenki ismeri, a JVC, a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik legerősebb szórakoztatóelektronikai vállalata volt globálisan. A kétezres évek közepére meggyengültek a pozícióik, és a cég mindent egy lapra tett fel a televíziós szektorban. Egészen pontosan a HD-ILA nevű, projektoros képalkotási technológiára, amely katasztrofális döntésnek bizonyult.
A JVC HD-ILA projektje óriási bukás lett. Kép: JVC
Irgalmatlan összegeket költöttek a fejlesztésre és gyártásra, ami meg is látszott a kép minőségén, tehát ezzel nem volt hiba.
Azonban a termékek drágák voltak, és amikor beütött a nagy gazdasági világválság 2008-ban, akkor az ilyen, felső kategóriás készülékek iránti érdeklődés befagyott.
Néhány év alatt a JVC felélte a vagyonát, és 2010-ben eladta a televíziókkal kapcsolatos jogokat a tajvani AmTran holdingnak. Ez azonnal pénzt akart csinálni az akvizícióból az építkezés helyett, és egy alsó polcos márkáva silányította a JVC-t, rövid idő alatt teljesen lejáratva a nevet. A licencszerződés 2018-ban lejárt, és a jogokat Európában a török Vestel holding szerezte meg. Azóta is ők árulnak JVC televíziókat, amelyeknek már közük nincs a japán ősökhöz.
Sony
A 2005-ben még a globális piacvezetőnek számító Sony az egyik utolsó megmaradt nagy japán tévés cég. A saját panelgyártó üzemeket már ugyan rég eladta a vállalat, viszont a mai napig gőzerővel fejleszt, akadnak egészen kiváló termékei, és a prémium kategóriában globálisan továbbra is erősnek számít.
Panasonic
A Panasoic 2010 táján durván 10 százalékos részesedésével egyike volt a világ legnagyobb tévégyártóinak, viszont onnan már csak lefelé vitt az út. 2013-ig gőzerővel nyomta a zsákutcának bizonyuló plazma technológia fejlesztést, hogy aztán egyik napról a másikra váratlanul felszámolja ezt az irányt. Beleugrott egy költséges OLED projektbe a Sony mellé, ami totális bukás lett, és leállította az ígéretes, saját LCD kijelző gyártást is.
A Panasonic a prémium kategóriában még mindig pokolian erős.
A cég tavaly bezárta utolsó összeszerelő üzemét is, és azóta a fejlesztést leszámítva teljesen külső partnerekre hagyatkozik. A fejlesztésben viszont továbbra is nagyon hisz a Panasonic, azaz, hogy a saját, mágikus technológiákkal megtámogatott, vezérlő chipek, illetve a házon belül átalakított képernyők elegendőek lehetnek a sikerhez a prémium kategóriában.
És tény, hogy továbbra is a vállalat szállítja le évről-évre a világ legjobb televízióit. A konszern az elmúlt években már elsősorban a felső ligára, azaz a vastag pénztárcával bíró potenciális vásárlói rétegre fókuszál a televíziós fronton.
Hitachi
A Hitachi vezetősége a kétezres években úgy döntött, hogy a jövő a plazma televízióké, ami öngyilkosságnak bizonyult. 2012-re teljesen kicsúszott a talaj a cég televíziós részlege alól, és a konszern bezárta a gyárakat, a névhasználati jogokat pedig eladta a Vestelnek Európában, és a Hisense-nek a világ többi részén.
Pioneer
A Pioneer vezetősége a kétezres évek közepén célul tűzte ki a világ legjobb televíziójának elkészítését. Mindent beleadtak, nem sajnáltak sem időt, sem pénzt, és 2007-re meg is született a KURO Elite fantázianevű termék, amely előtt leborult mindenki.
A Pioneer KURO Elite a maga idejében a csúcsot jelentette. De ez is kevés volt a túléléshez. Kép: Pioneer
A képe a maga korában tökéletesnek számított, azonban a fejlesztések következtében kiürült a kassza, a gazdasági világválság miatt viszont nem is akart nagyon visszaáramlani a pénz.
2009-ben a konszern vezetése úgy határozott, hogy a tévés szekciót eladják a nagy rivális Panasonicnak, amely megszerezte az áhított technológiákat, valamint átvette a mérnököket is.
A névhasználati jog a Pioneernél maradt, amely időről-időre áruba is bocsájtja azt. Ennek köszönhetően jelenleg meg a patinás brand borzasztó, saját márkás készülékeken vagy egyéb gagyi televíziókon, meggyalázva ezt az egykor kifogástalanul csengő nevet.
AIWA
Az évtizedekkel ezelőtt hazánkban is kifejezetten népszerűnek számító cégben 1984-ben szerzett többségi tulajdont a Sony. Ezt követen pedig az egykor a szórakoztatóelektronikai szektorban bivalyerősnek számító vállalat igencsak meggyengült. Az ezredfordulóra már masszívan veszteséges vállalatként fordult rá az AIWA, amely 2002-ben végül csődöt jelentett.
A romokat a Sony vásárolta fel, amelynek vezetése úgy döntött, hogy egy „fiatalos” almárkát kreál belőle. Ez a mesterterv besült, és szegény AIWA-t elásták a fiók mélyére
Csak 2015-ben került elő onnan, amikor is egy észak-amerikai befektetési csoport megvásárolta a márkanevet, hogy aztán azzal ne kezdjen semmit. Két évvel később visszakerültek a jogok Japánba, a Tawada holdinghoz. Azóta belépő szintű, ultaolcsó, kis tudású televíziókra ragasztják rá az AIWA matricákat, szóval happy endről itt sem beszélhetünk sajnos.
Sanyo
A kétezres évek elejéig minden csodálatosan ment, a Sanyo hasított a szórakoztatóelektronikai és az akkumulátor piacon egyaránt. Az ezredforduló táján a cég vezetése úgy döntött, hogy a chipgyártás felé fordítják a konszern hajójának orrát, amivel megásták a Sanyo sírját.
Sanyo-Walmart tv. Kép: Walmart
Ez az ágazat csak nyelte a pénzt eredmények nélkül, ráadásul a más területen kezdeményezett fejlesztések is besültek, és holding néhány év alatt gigantikus gödörbe került. 2009-ben a Panasonic felvásárolta mindazt, ami a Sanyoból megmaradt, de a saját válsága miatt nem maradt energiája a frissen megszerzett márkára. 2014-ben a Funai csoport szerezte meg a jogokat, hogy aztán világszerte azt különféle kereskedelmi láncoknak licencelje azt.
Így például az Egyesült Államokban ma a Sanyo gyakorlatilag a Walmart saját márkája, Indiában pedig a Flipkart nevű áruházlánc forgalmazza e márkanév alatt az olcsó, kis tudású, belépő szintű televízióit.
Mitsubishi
A vállalat Európában és így Magyarországon sem volt jelen a televízióival, de Ázsiában és Amerikában egy darabig tényezőnek számított ebben a szektorban is. Azonban a hagyományos LCD vonalat elengedték, hogy helyette az úgynevezett lézertévékre, illetve a plazma készülékekre fókuszáljanak.
A Mitsubhishi lézer tv koncepciója csődöt mondott. Kép: Mitsubishi
Ez hibás döntésnek bizonyult, a lézeres fényforrást használó modellek sosem váltak tényezővé, a plazma pedig technológiai zsákutcának bizonyult. Így a vállalat a gyatra eredményeket látva úgy döntött, hogy végleg felhagy a televíziók fejlesztésével és gyártásával, és ezzel még egy japán cég eltűnt a színtérről.
Toshiba
A végére hagytuk a legcifrább, és egyben az egyik legszomorúbb történetet. A Toshiba a kétezres évek közepén arra készült, hogy leigázza a szórakoztatóelektronikai szektort.
A konszern tocsogott a pénzben, elképesztő szellemi energiák tobzódtak házon belül, amelyek kézzelfogható fejlesztésekben öltöttek testet.
Azonban egyszerűen minden elromlott. Kezdődött minden azzal, hogy a cég 2008-ban DVD szabvány leváltásáért indított harcot elbukta a Sonyval szemben, így nem a HD DVD, hanem a Blu-ray formátum lett a befutó, amivel iszonyatosan sok pénzt vesztettek.
A Toshiba elhibázott fejlesztései, így például a szemüveg nélküli 3D kijelző, borzasztó eredménnyel jártak. Kép: Toshiba
Úgy, mint a SED névre hallgató, forradalminak szánt képalkotási eljárással, amelyet az LCD és a plazma tévék vetélytársának szántak, és amely projekt szintén 2008-ban dőlt be véglegesen, miután mintegy 2 milliárd dollárt költöttek rá. A Toshiba ezután sem adta fel, és rengeteget költött a szemüveg nélküli 3D televíziókra, amely szintén tévedésnek bizonyult. Épp úgy, mint a saját smart tv rendszer, amelyben kiemelt szerepet szántak a televízióba épített kamerának, és ami szintén csak vitte az erőforrásokat feleslegesen.
A 2010-es évek közepén aztán kiborult a bili, és kiderült, hogy a könyvelési adatokat meghamisították, és a Toshiba pánikszerűen kezdett racionalizálásba, azaz a nem elég hatékony részlegek lenyesegetésébe. Ennek részeként eladták az európai tévés divíziót a Vestelnek 2016-ban, a többit pedig a Hisense vásárolta meg egy évvel később. Azóta sem tisztázott, hogy a jogok kinél vannak, úgyhogy jelenleg is pereskedik a két cég. Ráadásul időközben az Amazon is piacra dobott sajátként Toshiba televíziókat, ami azt jelzi, hogy Észak-Amerikában egy harmadik fél is a tulajdonosok között van. A hab a tortán, hogy megmaradt az eredeti japán tévégyártó vállalat is, amelynek a legtöbb köze van a hagyományokhoz. Azonban ez jogi okokból nem használhatja a Toshiba nevet, így Regza márkajelzés alatt kínálja a készülékeit.
Miért buktak el a japán cégek?
Rengeteg oka van annak, hogy ez egykor meghatározó japán tévégyártó cégek, vagy a nagy konszernnek televíziós részlegei miért álltak a földbe, de bizonyos mintázatok világosan megfigyelhetőek.
Az nyugodtan kijelenthető, hogy ezen vállalatok többsége egyszerűen rossz fejlesztési döntéseket hozott, ami sok esetben megpecsételte a sorsukat.
De az is tény, hogy a rivális dél-koreai, illetve kínai cégek sokkal tudatosabban építkeztek ebben a szektorban. És biztosan az is szerepet játszik a japán márkák vesszőfutásában, hogy az állam nem állt be annyira erősen mögéjük, mint ahogy azt Kína vagy Dél-Korea tette a saját vállalatai esetében.
