Az ír fapados légitársaság szerint gyakorlatilag visszamenőlegesen fogadták el az utasadót, át is terhelték az utasokra azonnal. A kormány szerint ez elfogadhatatlan, lépnek is. Úgy tűnik a nem éppen a finomkodásaikról híres felek alaposan egymásnak feszülnek – tényleg 3900 forint miatt?
Június 4-én döntött a kormány az ágazati különadókról, amikre a költségvetés egyensúlyának helyreállítása miatt van szükség. A politikai narratíva az, hogy a „multik extraprofitját” sápolja a kormány, vagyis ez nem fog áremelkedést okozni. Ahogy írtunk róla, ez gyakorlatilag alig igaz a most kivetett sarcokra, a Ryanair pedig bele is állt a dologba: mivel utasonként kell fizetnie már július 1-től, az ultrafapados szolgáltató nem hajlandó lenyelni az így keletkező veszteséget. Tegnap jelentették be, hogy minden utas, aki július 1-je után repül, 3900 forintot köteles még fizetni, ezzel meg is terhelik a kártyájukat – hacsak le nem mondják az utat, akkor visszajár a jegyár.
Kormány: tisztességtelen a jegyáremelés
Nem sokat tétovázott a kormány. Nagy Márton miniszter, akire gazdaságfejlesztés címén a költségvetés kiigazítását bízták, már jelezte is: a szerintük tisztességtelen lépés miatt fogyasztóvédelmi vizsgálat elrendelését indítványozta a Ryanair ellen. A miniszter egyenesen úgy fogalmazott az MTI-hez eljuttatott közleményében, hogy
a kormányhivatal illetékes szervei a fogyasztóvédelmi jogkörüknél fogva alaposan vizsgálják meg és lehetőség szerint akadályozzák meg a légitársaság tisztességtelen eljárását.
Van némi megmosolyogtató abban, hogy a rendeleti úton és érdemi egyeztetés nélkül, visszamenőleges hatállyal elfogadott extraadó miatt bevezetett pluszköltség miatt a miniszter azt írja: „különösen visszás, hogy a korábban eladott jegyekre vonatkozóan a Ryanair már megkezdte ezt a gyakorlatát.”
De Nagy itt nem áll meg. A miniszter indítványozta azt is, hogy a hatóság vizsgálja meg a Ryanair jegyárképzési gyakorlatát, hogy az minden európai normának és elvárásnak megfelel-e, főként annak ismeretében, hogy ilyen légitársaságokat terhelő adó Európa nagyon sok országában már régóta érvényben van.
A hivatal lépett is: azonnali fogyasztóvédelmi eljárást indított a Ryanairrel szemben a fővárosi kormányhivatal.
Visszamenőleges?
A dátumok nagyon fontosak ebben az ügyben. A kormány és a Ryanair is mondhatja, hogy a rendelkezése, lépése csak július 1-től érvényes és ez igaz is. Csakhogy nem a július 1-től vásárolt jegyekről beszélünk, hanem a július 1-től felhasználandó repülőjegyekről, és ez lényeges különbség.
A Ryanair érvelésének lényege pont ez volt tegnap is: mivel a korábban váltott repjegyekkel repülő utasokra is kivetik az adót július 1-től (az Európán belül utazók után – kevés kivételtől eltekintve – fejenként 3900 forintot kell befizetnie a költségvetésbe a légitársaságoknak), ezért a légitársaság maga is beszedi rajtuk a plusz terhet. Magyarul: beszedik tőlük a pénzt, hát beszedik ők is azon, akin tudják. Az utasokon.
Fogyasztóvédelmi szempontból érdekes lesz az ügy mindenképp: a társaság ugyanis nem kötelezi erre az utasait, ha valaki nem vállalja az extra terhet, lemondhatja a foglalását, visszakapja a pénzét.
Utóbbi, a kevesebb utas amúgy a kormánynak sem érdeke: kevesebb adót fog majd tudni beszedni így.
A Ryanair és a többi fapados ugyanis tudja majd úgy ritkítani a járatait, hogy a gépei a 3900 forintos plusz teher mellett is megteljenek és hatékonyan tudjanak működni. Ennek következménye az lehet, hogy Ferihegyről kevesebb járatot indítanak majd a piac nagyobb részét kitevő fapadosok.
Nem a 3900 forintról van szó
Nem a magyar kormánynak jutott először az eszébe, hogy a légiipart meg kell adóztatni, de más országokban ez nem visszamenőleges hatállyal és rendeleti úton történik, vagyis a nyilvánvalóan ellenérdekelt piaci szereplők elmondhatják előre az érveiket és legalább van idejük felkészülni az adóváltozásokra. A fapados cégeket amúgy sem kell félteni, a hatékony működés lényege, hogy nagyon gyorsan reagálnak egy-egy piaci fejleményre. Alacsony kihasználtság mellett működik egy járat? Megszüntetik. Most ezt a gyors reakcióidőt láthattuk, annyi extrával, hogy az unortodox kormányzati lépésre unortodox lépés volt a válasz. Sok mindent láttunk már persze a fapados cégektől, de a Ryanair lépése elég szokatlan volt így is.
Ráadásul egy fájó üzenetet is csomagoltak az új árképzésbe: elég nyilvánvalóan mutatták meg, hogyan fordul át a különadó inflációba, ami amúgy is csúcson van.
A kormány lépésében sincs meglepő, maga Nagy is jelezte, előre elmondták, hogy figyelni fogják a megadóztatott szektorok szereplőinek árpolitikáját. Ez ismerős lehet a különadók első korszakából, 2011-ből: fogyasztóvédelmi vizsgálatok akkor is indultak, de összességében a kormány nem tudta megakadályozni, hogy a megsarcolt szektorok legalább a plusz terhek egy részét átharítsák a vásárlókra. Nagy különbség, hogy nem volt kétszámjegyű az infláció. És ha már 2011: az akkor ideiglenesen bevezetett adónemekből, ha módosult formában, de több is megmaradt – vajon most mely adónemek maradnak valóban ideiglenesek? Valószínűleg sok érintett cégvezető fejében merülhet fel ez.
Elemzők szerint a különadók hatása meg fog jelenni az inflációban: az később fog tetőzni, és a kétszámjegyű drágulás velünk maradhat egész évben. A kormány lépései miatt egyértelműen pesszimistábbak tehát a prognózisok.
A mostani összefeszülés legnagyobb kérdése, hogy a kormány csak a kommunikáció szintjén keményít be, hogy tovább vihesse a nehéz gazdasági helyzetben a választók széles körében népszerű, multiellenes retorikáját – vagy a tettek mezejére lép tényleg? Ha pár tízmilliós bírságot akaszt a Ryanair nyakába, akkor inkább csak kommunikációs húzásról lehet szó. Ha azonban a rendelet módosítása is terítékre kerül, az már komoly lépésnek tekinthető. Egyrészt erről egyelőre szó nincs, de láttunk már késő estére összehívott kormányinfót hirtelen bejelentett döntésekkel, másrészt ha a jelenleg rendeleti úton kormányzó kabinet még mélyebben akarja leszabályozni a piaci folyamatokat, annak messzemenő következményei is lehetnek akár (hogy milyen dominóeffektus indulhat be, az épp a benzinárstop mutatta meg).
Visszafoghatja a beruházásokat, a befektetéseket és óvatosságra intheti az ország finanszírozóit, ha azt látják, hogy a magyar kormány által vitt unortodoxia kilép az eddig megszokott mederből.
A 2010-es évekhez képest van egy nagy különbség: a likviditás most eltűnik épp a világból.
A nagy jegybankok (Fed, EKB) nemcsak az irányadó kamatlábakat emelik az infláció ellen vívott harcban, de az eszközvásárlási programjaikat is visszafogják. Ebben az új világban már máshogy árazhatja a piac az unortodoxiát, mint amikor még rendelkezésre álltak a világban az olcsó források és az EU-s pénzek lehívása sem akadozott.
