A közösségi oldal nagyon sok jó dolgot hozott az életünkbe, és sok olyat is, ami a legtöbb embernél kivágná a biztosítékot – már ha tudna róla. A Facebookkal nem az a baj, hogy mindent tud rólunk, hanem hogy azt sem tudjuk, mire használja. A cég akkora óriássá nőtt, amivel előbb-utóbb kezdeni kell majd valamit. Véleménycikk.
A Facebooknak elemi érdeke, hogy a felhasználóiról minél több mindent tudjon: egyrészt, így a hirdetők sokkal ügyesebben célozhatnak, és akár még pár éve is elképzelhetetlen pontossággal lőhetnek a célcsoportra, igazából már mesterséges korlátozás kell ahhoz, hogy ne tudjanak egy konkrét embert halálra idegesíteni valamilyen reklámmal – ennek szép példáját láthattuk még pár éve a Linkedinen is -, másrészt, minél pontosabban ismeri az oldal a felhasználóit, annál jobb neki – és itt most nemcsak arra érdemes gondolni, hogy teljes adatbázisokat adnak el róluk, mint az amerikai internetszolgáltatók -, hanem hogy az ismeretek birtokában olyan tartalmakat jelenít meg, ami valószínűleg érdekel minket, ezért több időt töltünk az oldalon, több reklámot nézünk meg, végül több bevételt termelünk a cégnek.
Amivel önmagában még nem lenne baj, így működik a kapitalizmus, ha nem tetszik, megyek, és keresek magamnak másikat valamiből. Már, ha van. A Facebook ugyanis – legalábbis az euróatlanti kultúrkörben – a legtöbb országban vezető közösségi oldal lett, lényegében globális monopólium, (aki ráadásul elég ügyesen adóoptimalizál) Nem igazán lehet helyette más, működő alternatívát találni, hogy szolgáltatásához pont a felhasználók tartalmait használja. Ez a gyakorlatban, a csapdába esett felhasználó oldaláról úgy néz ki, hogy itt szervezzük az osztálytalálkozót, az órát, a baráti beszélgetések egy része ide terelődik, ha ez a kapcsolattartás egyik általános helyszíne. Hacsak nem dezertál mindenki egyszerre valahova, mi sem tudunk hova menni, hogy folytassuk, amit eddig a reklámért cserébe adott az oldal.
És itt kezdődnek a gondok. Szupermonopóliumként teljesen átláthatatlanul kísérletezhetnek például azzal, mi kerül a falunkra: azaz melyik barátunk kiírásait látjuk, és kiért nem, melyik oldalakat látjuk, és kitől jelennek meg csak fizetős tartalmak. Bár nem beszélnek róla, hogy az egész mögött algoritmus van, nem is tagadják. Az alapvetés még érthető is: akármennyire is igyekeznek, hogy a fél életünk a közösségi oldalon töltsük, az sem lenne elég a barátaink által előállított rengeteg tartalom és mellé a csomó reklám végig nézésére, valahogy szűrni kell. A szűrés viszont teljesen átláthatatlan, a Facebook úgy kísérletezik velünk, ahogy akar, volt például, hogy csak negatív érzelmeket kiváltó posztokat mutogattak felhasználóknak.
Szűrőbuborék
Ez utóbbi, bár etikai aggályokat már bőven felvet, még az elmegy kategóriába belefér, viszont az elmúlt egy évben több kutatás is bizonyította, hogy – mivel egyre több ember nem látogat el közvetlenül híroldalakra – a Facebook-fal befolyásolása akár választásokat is eldönthet. És ehhez nem kell az, hogy adott jelöltet támogasson az oldal – amit nem is tesz -, elég, ha csak bizonyos helyeken szól az embereknek, hogy jó lenne, ha elmennének szavazni. (Erről bővebben itt, angolul.) Vagy éppen piacbefolyásolásra használja ezt mondjuk azzal, hogy elkezdi súlyozni a videókat, hogy lenyomja a Youtube-ot, vagy éppen az élő videókat – mindegyikre láttunk, láthatunk ma is példát, értesítést kapunk róluk, van, hogy más sem jelenik meg a falon mint videók.
Mert éppen akkor az jött jól. Nem azért, mert érdekelt bárkit.
A másik, szintén eléggé aggályos jelenség az úgynevezett szűrőbuborék (filter bubble): mivel a Facebook azt szeretné, hogy a lehető legtöbb időt töltsük az oldalon, és igyekszik olyan tartalmakat megjeleníteni, amiket szeretünk. Aki kutyás, kutyás gif-eket fog látni, aki cicás, cicásakat. Miért is lenne ezzel baj? Mert mondjuk ez történik a (politikai) véleményekkel is. Aki trumpista, csak a saját nézeteit visszaigazoló posztokat látta, clintonistáknál ugyanez – egyszerűen nem találkozunk ellenvéleményekkel. És ez társadalmi jelenség, mindig is jobban szerettük a sajátunkkal egyező véleményeket, a Facebook viszont hatalmasra nagyíthatja az elszigetelődést. (És hogy ezt állami szinten is ki tudja használni egy másik nagyhatalom, arról külön oldalakat lehetne írni, a friss fejlemény, hogy a célzott orosz hirdetésekről a Facebook adatokat adott át a kongresszusnak.)
Ti bizony egy légtérben voltatok
A legdurvább eseteket viszont nem a fentiek jelentik, mert ezekről még beszél a Facebook is. Problémák, amikre keresik a megoldást. Van viszont több dolog, amiről nem hajlandók beszélni, amikor felvetődik, rendre tagadják, pedig a tapasztalati bizonyítékok ellenük szólnak.
Az egyik ilyen, hogy minden elképzelhető forrásból gyűjtenek adatot, és agyonprofilozzák a felhasználókat. Ez ott kezdődik, hogy a ma már minden oldalra beillesztett Like-gombbal weboldalakon át követik a felhasználókat, azokat is, akik kijelentkeztek a közösségi oldalról. Ott folytatódik, hogy megszerzik a telefonszámainkat is: a kísérletek szerint a Facebook programjai még akkor is szinkronizálják a telefonkönyveket, ha az alkalmazásaikat csak telepítjük. (Így már érthetőbb, miért erőltetik annyira a Messenger üzenetküldő letöltését.)
És ott tetőzik be, hogy ez alapján azokat a felhasználókat is össze tudják rakni, akik nem is regisztráltak a Facebookra. Vagy nem azzal a számukkal.
Múlt héten robbantotta a Gizmodoo, hogy a Facebook veszélyes a szexmunkásokra: sokaknak két identitásuk van, és a nappalit nem szeretnék keverni az éjszakaival, viszont a foglalkozásukhoz is van mondjuk Facebook-profiljuk. A Facebook viszont, valószínűleg az alapján, hogy az ügyfelek telefonjai és a szexmunkások átlagos életben használt telefonjai egy szobában tartózkodtak huzamosabb ideig, elkezdte ajánlgatni a „Kit ismerhetek” részén az oldalnak egymásnak őket. Márpedig soha nem írtak digitális felületen egymásnak, nem nézték meg a profiljukat, kizárásos alapon csak a telefon és a hely követése marad.
És akkor gondoljunk bele, hogy a szexmunkások is rosszul járnak, de az alapprobléma az, hogy a Facebook mindezeket tudja rólunk. És mivel teljesen átláthatatlan, amit csinál, arra használja, amire csak akarja. Egyelőre az adózásban sem lehet megszorítani a kisebb országok GDP-jénél nagyobb bevételű cégeket, szóval, valahol hiú ábránd, hogy majd mondjuk az EU vagy a cégbejegyzés helyeként az Egyesült Államok valahogy elkezd rendet tenni ezekben a kérdésekben, de mindeközben a Facebook már használja erejét. Valamit muszáj lesz lépni.
