A most zajló férfi kézilabda Európa-bajnokság előtt nem sokkal adták át a főváros új, multifunkciós arénáját, mi pedig megnéztük, hogy egy teltházas eseményt hogyan képes kiszolgálni. Mennyire szép és kényelmes, milyen jól használható, és úgy általában milyen érzés mozogni benne?
Időről-időre felmerült az elmúlt másfél évtizedben, hogy a fővárosban a Papp László Budapest Sportarénán kívül nincs igazán nagy befogadóképességű, fedett, multifunkciós épület, ez az egy létesítmény pedig képtelen kiszolgálni az összes felmerülő igényt. Tehát a sport és kulturális eseményeket, üzleti rendezvényeket vagy kiállításokat, így a szervezőknek állandóan sakkozniuk kell az időablakokkal, egymással versenyezniük, valamint adott esetben akár potenciálisan sikeresnek ígérkező programokat lemondaniuk a helyhiány miatt.
Miután Magyarország 2018-ban megnyerte a 2022-es kézilabda Európa-bajnokság rendezését, a látványberuházásokat amúgy is imádó kormány lecsapott a ziccerre, és bejelentették, hogy egy új, multifunkciós csarnok épül az eseményre, amelyre egyébként kicsivel a 2022-es parlamenti választások előtt kerül sor.
Az várható volt, hogy mindent bele fognak adni, hogy a komplexum flottul elkészüljön időre, így 2021. december 16-án át is adták egy kellemetlenül szegényes, igen gyér látogatottságú gálán, az akkor még Budapesti Multifunkcionális Sportcsarnok névre hallgató, 20 000 néző befogadására képes épületet. 2022. január 4-én kiderült, hogy a jövőben MVM Dome lesz a hivatalos megnevezése, köszönhetően egy szponzori szerződésnek. Ez nem ritka máshol sem, igaz, ott általában nem állami mamutok, hanem piacról élő konszernek, így például a Bell (Montreal) , a Honda (Anaheim), a Mercedes (Berlin) vagy a Jeunesse (Rio) válnak névadóvá, de hát nálunk hagyománya van az unortodox megoldásoknak.
Január 13-án jött az igazi puding próbája, hiszen ezen a napon debütált egy komoly, valódi eseményen, azaz a már említett kézilabda Eb megnyitóján és első mérkőzésén az új pesti aréna.
A hivatalos kommunikáció szerint természetesen minden a lehető legszuperebben alakult, de ahogy szokott lenni, azért lehetett olvasni fanyalgó véleményeket is.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi áll közelebb a valósághoz, úgyhogy január 18-án kibaktattam egy újabb teltházasnak ígérkező eseményre, a Magyarország-Izland összecsapásra, hogy megnézzem, mennyire kényelmes, mennyire élhető, mennyire jól használható az új csarnok, ha fullon van (a meccsen a magyar csapat kikapott, így meglepetésre a középdöntőben sem jutott tovább a hazai közönség előtt).
Monumentális, de unalmas
A helyszínválasztás rendben van, hiszen a Népliget mellett, az egykori Zrínyi laktanya helyére felhúzott komplexum közelében található a nemzetközi és belföldi járatokat is fogadó autóbusz pályaudvar, itt halad el az 1-es villamos, a föld alatt a 3-as metró, és jó pár BKK buszjárat is megáll a környéken. Gyakorlatilag innen indul a 4-es út és az M5-ös autópálya, itt találkozik a Hungária körút és az Üllői út, tehát autóval is jól megközelíthető.
Pontosan emiatt totálisan érthetetlen, hogy miért csak egy 800 férőhelyes parkolót hoztak létre az új aréna mellett.
Egyrészt lett volna hely egy jóval nagyobb alapterületű parkoló létrehozására, másrészt pedig azzal kellett volna kezdeni az egészet, hogy építenek egy többszintes mélygarázst. Ez egyrészt jól jött volna a rendezvényeknél, másrészt a közeli FTC-stadionba (Groupama Aréna) érkező vendégek dolgát is megkönnyíthette volna, hétköznapokban enyhíthette volna a budapesti krónikus parkolóhelyhiányt, és akár P+R parkolóként is funkcionálhatott volna.
Az 50 000 négyzetméter alapterületű aréna monumentális, de meglehetősen unalmas külsejű. Azért láttunk már olyan városi (sport)csarnokokat, amelyek kifejezetten izgalmas, egyedi megjelenéssel bírnak, elég, ha csak a Papp László Sportarénára gondolunk. Az MVM Dome viszont olyan, mint egy nagy betonplacc közepére lepottyantott hatalmas tál. Csak hát ezúttal nem chips-szel vagy pattogatott kukoricával töltik meg, hanem emberekkel.
Bent
A beléptetés teljesen flottul ment, a motozás, fémdetektoros ellenőrzés maximálisan kulturált volt. A személyzet számára, felkészültségére nem nagyon lehetett panasz: gyakorlatilag látótávolságra mindig volt valaki, aki a biztonságra vagy a koordinációra figyelt. A felsőbb szintekre mozgólépcsővel, liftekkel vagy lépcsőn is fel lehet jutni, és találtam olyan felvonót, amelyet a mozgássérültek részére alakítottak ki. Magát a pályát és a lelátókat körülölelő folyosók kellően szellősek, tágasak, a régi BS klausztrofób, nyomasztó korridorjainak itt nyomát sem lelni. Itt alakították ki a büféket, amelyek kellő számban voltak nyitva.
Szerencsére nem ismétlődtek meg a nyári, Puskás Stadionban tapasztalt események, amikor az emberek 20 méteres sorokban nyomakodtak, hogy hozzájussanak valami italhoz a melegben. Ahogy néztem, maximum 3-5 perces várakozással kellett számolni, még közvetlenül a mérkőzés kezdete előtt is, ami teljesen vállalható. A kínálat a szokásos, sör-kóla-ropi-szendvics szintet hozza, de ennél többre nincs is szükség. A már említett folyosókon pedig van elég hely, hogy akár kisebb csoportok is megálljanak, beszélgessenek, együtt falják be, vagy döntsék le torkukon a megvásárolt javakat.
A mellékhelyiségek száma, kialakítása és állapota is megfelelőnek tűnt. Az arénán egyáltalán nem érződik a rohammunka, a burkolatok, lámpatestek, esztétikai elemek is a helyükön vannak, a ház teljesen “késznek” tűnik. A lelátók leejtése rendben van, nincs az az érzése az embernek, mint a már említett Groupama Arénában, hogy ha véletlenül megbotlik, akkor a semmibe hull alá. A lépcsők kellően szélesek, a szektorok nem túl nagyok, de ez azért ma már alapelvárás egy új arénától. A széksorok szellősek, nem kell feltétlenül felállítani mindenkit, ha valaki be szeretne jutni középre a helyére, ami szintén pozitívum.
A le- és felhajtható székek kényelmesek, egy-két kézi meccset gond nélkül ki lehet húzni rajtuk. Az extra szolgáltatásokat, például ital- és ételfogyasztást biztosító VIP-szektor, illetve a Skyboxok természetesen nem hiányoznak, ezek ráadásul egy külön szintről nyílnak, ahova csak többszörös zsilipelés után lehet eljutni, szóval attól senkinek nem kell tartania, hogy itt majd a pórnépbe fog belefutni.
Oké, nem jártam be a csarnok összes szegletét, de úgy tűnt, hogy mindenhonnan hibátlan kilátás nyílik a pályára.
A magasban, a középtájt elhelyezett, nagy méretű, négyoldalas, színes kivetítő sem hiányzik, ennek képminősége és fényereje is teljesen rendben van. A szellőzésre nem lehet panasz, pedig azért egy városnyi ember egy ilyen viszonylag pici térbe zárva már jó büdöset tud csinálni, de szerencsére ilyen típusú kellemetlenséggel nem kell számolni. A decemberi megnyitó után többen szidták az akusztikát, mondván koncertekre emiatt nem lesz alkalmas az épület. Nos, az említett kézilabda-mérkőzésen élő fellépő nem volt, de azért dalokkal, zenékkel bombázták a szervezők a nagyérdeműt, hogy kicsit felkorbácsolják a hangulatot.
Azt nem mondanám, hogy perfekt volt a hangzás, de egyáltalán nem éreztem olyan katasztrofálisnak a megszólalást. Nyilván egy tök üres aréna cseng-bong visszhangzik, de így, hogy tele volt emberrel, totál vállalható volt a hangminőség. Természetesen nem egy Müpa vagy Zeneakadémia szint, de egy ilyen helyszíntől nem is ezt várja az ember, ráadásul az esetleges lefüggönyzéssel, térleválasztással (láttunk már ilyet a Papp László Arénában is) lehet játszani, ami javíthat a végeredményen.
A közönség egyébként remekül megdörrent a szurkolásnál, ami tényleg jó hangulatot teremt.
Ráadásul azt sem szabad elfelejteni, hogy csak a terem hangosítást hallottuk. Általában a zenei produkciók, együttesek hozzák a saját színpad és hangtechnikát, nem ezt használják. Ebből fakadóan az első igazi koncert után fogjuk csak valóban megtudni, hogy milyen az akusztika egy ilyen típusú rendezvény esetében.
Megérte?
Az MVM Dome a jelenlegi információk szerint 116 milliárd forintba került. Ez azért már egy távolról is igen jól látható, szép nagy összeg. Maga a küzdőtér alaphelyzetben nem túl nagy, ám teljes alsó karéj, (az üvegkorlát alatti rész, nagyjából 3000 szék) hátra húzható, összecsukható és így jelentősen megnövelhető a mérete. Mindenesetre alkalmas kosár-, kézi-, röplabda, tenisz, jégkorong vagy akár bizonyos lovas és motoros versenyek megtartására is, legalábbis a hivatalos tájékoztatás szerint. Tehát arról azért szó nincs, hogy ez csupán egy kézilabda csarnok lenne, mert sokaknál azért ez a dolog eléggé becsípődött.
A magyar válogatott Eb-kiesése után már előjött az aréna legnagyobb problémája: a kihasználtság. Hiába rendezi Budapest a kézilabda csúcseseményét jelenleg, a hazai csapat nélkül az MVM Dome már nem telt meg.
Az is biztos, hogy a klubcsapatok jelenlegi nézőszámait elnézve nekik nincs szükségük egy ekkora hodályra. Még a legnépszerűbbnek számító Ferencváros női kézilabdásainak Bajnokok Ligája meccsein is körülbelül 1500 fő az átlag nézőszám (igaz, ott a csarnok befogadóképessége ennyi is). Az itthoni bajnoki mérkőzéseken pedig sokszor alig pár száz ember előtt játszanak a csapatok. Sőt, húszezren még a focimeccsekre is csak ünnepnapokon gyűlnek össze,
tehát igazából lehet, hogy szükség volt egy új arénára Pesten, de bőven elég lett volna fele- vagy harmadekkora csarnok is.
Normális időkben. Csak hát két éve meglehetősen távol kerültünk a normalitástól a globális világjárvány miatt. A pandémia hatására ugyanis egymás után maradnak el azok az események, amelyeknél szükség lehetne az ilyen jellegű csarnokokra. Egyelőre még fogalma sincs senkinek, hogy valójában vége lesz-e ennek az egész rémálomnak, és ha igen, akkor hogyan. Lehet, hogy még évekig velünk marad ez az egész lezárás-korlátozás mizéria, jöhet egy újabb variáns vagy egy újabb kórság, hiszen az feketén-fehéren bebizonyosodott, hogy egy járvány gyakorlatilag hetek alatt térdre kényszerítheti az egész világot. Egy ilyen időszakban pedig bárhogy nézzük, meglehetősen kockázatos húzás volt kiadni ekkora vagyont egy ilyen jellegű építményre.
Mindent összevetve azt mondanám, hogy az MVM Dome nem egy különleges szépségű ékkő a város szívében, de az tény, hogy amire kitalálták, arra tökéletesen alkalmas. Csak az a kérdés, hogy valóban van-e rá szükség, de ezt majd az idő úgyis eldönti.
(A szerző az eseményen a Gorenje Magyarország Kft. meghívására vett részt.)