Bár néhányan még mindig próbálják behúzni a féket és Glasgow-ban is próbálták felhígítani a klímacsúcs eredményeként tető alá hozott megállapodást, az egész COP 26 nagyon abba az irányba mutat, hogy az egész világ – nemcsak a civil szféra, hanem a gazdasági szereplők és a kormányok, városok is – nagyon erős akarattal próbálják megoldani a klímakérdést, elkötelezettek, hogy előre menjen a dolog – értékelte a nemrég zárult klímacsúcsot a Másfél fok online sajtóeseményén Ürge-Vorsatz Diána fizikus-éghajlatkutató, a CEU professzora, az IPCC harmadik munkacsoportjának alelnöke.
Ürge-Vorsatz szerint a vállalások letárgyalásánál persze mindig benne van a pakliban, hogy senki se járjon rosszabbul, mint a másik, de tény, hogy ez a vonat már ebbe az irányba robog és aki nem pattan fel rá, az lemarad és veszíteni fog. A szakember szerint
innentől kezdve pénzügyileg nagyon kockázatos minden fosszilis, vagy fosszilis energiát felhasználó iparággal kapcsolatos befektetés. Nagy előrelépést jelent, és fontos üzenet a világnak, hogy a záródokumentumban szerepel a fosszilis tüzelőanyagok és azok szubvencionálásának kivezetése.
A COP 26 (Conference of the parties, vagyis az ENSZ éghajlati keretegyezménye részes feleinek 26., éves találkozója) klímacsúcs értékeléséről itt írtunk:
Az országok (Brazília kivételével) a korábbiaknál ambiciózusabb vállalásokat tettek,
de a kibocsátáscsökkentés elszámolásában maradtak kiskapuk, lehetséges lesz ügyeskedés, vagy a régi kibocsátáscsökkentési lépések olyan elszámolása, amik nem igazán fogják előrevinni az éghajlatváltozás elleni küzdelmet.
A pénzügyek területén történt talán a legkisebb előrelépés, mert nem jött létre egy nagy pénzügyi szervezet, ami összefogja a forrásokat, de Ürge-Vorsatz szerint ez nem nagy tragédia, mert itt nem állnak olyan rosszul: a 2009-es koppenhágai klímacsúcson előirányzott 100 milliárd dollárból 80 milliárd már összejött (abban állapodtak meg Koppenhágában, hogy 2020-tól közösen teremtenek elő évi 100 milliárd dollár értékű forrást a fejlődő országok szükségleteinek fedezésére).
A glasgow-i klímacsúcs legfontosabb eredménye az indiai vállalás: az ország 2070-ig klímasemlegességet vállalt, 2030-ra pedig azt, hogy áramtermelésük felét megújuló energiával termelik. A 2070-es, látszólag nagyon távoli időpont mögött fontos azt látni, hogy Indiának még a népessége is nő, majdnem egy milliárd indiai nem fér hozzá tiszta energiához, áramhoz. Ezért a fejlett világnak kell nagyobb szerepet vállalnia a kibocsátáscsökkentésben, vélekedett.
Az eddigi, összesített vállalások még nem jelentenek garanciát arra, hogy elérjük a másfél fokot, inkább 1,8 foknál tartunk (vagyis ha be is tartják az országok a klímacsúcson tett összes, hosszútávú ígéretüket, a század végére akkor is 1,8 °C-os melegedés várható).
A tényleges kibocsátáscsökkentési görbék még messze vannak ettől, de immár egyértelmű, hogy az egész világ erre megy és egyre közelebb vagyunk ehhez a sokszor már a tudósok által is feladott célhoz, hogy a század végére tartani lehessen a 1,5 fokos növekedést.
Üzenetértéke van: a világ összkibocsátásának 90 százalékáért felelő országok és országcsoportok elköteleződtek, hogy durván az évszázad közepére nettó nulla kibocsátásuk lesz. Forrás: Ürge-Vorsatz Diána.
Nem egyszerű elhagyni a repülőt
Ürge-Vorsatz azzal kezdte előadását, hogy maga is vonattal indult a klímacsúcsra, és a pandémia óta Európán belül amikor tud, így közlekedik. (az már más kérdés, hogy végül vonatának késése miatt Brüsszelből repülővel volt kénytelen továbbmenni Angliába, hogy időben odaérjen megtartani a saját előadását). A klímacsúcsot számos kritika érte amiatt, hogy a mintegy 50 ezer résztvevőből több százan magángépekkel érkeztek Glasgow-ba. Szerinte egy olyan államfő, aki adott esetben a biztonsági személyzetével és a tanácsadóival utazik, nem feltétlenül fog fapados repülővel menni, bár erre is van példa, mint ahogyan a vonatúton ő is utazott együtt olyanokkal, akik Glasgow-ba mentek. Szerinte
inkább azt kellene átgondolni, hogy legyen-e minden évben a COP alkalmából „ekkora politikai csinnadratta”, mert az mindenképpen nagy kibocsátással jár.
Most is felmerült, hogy épp a kisebb klímalábnyom miatt csak 2-3 évente tartsanak ilyen magas szintű megbeszéléseket, a köztes években csak szakértői egyeztetések legyenek.
A CEU professzora szerint az egészen biztos, hogy nem lehet ezen a szinten tartani a légi forgalmat, de egyelőre nincs olyan kész alternatív technológia, ami kiváltaná ezt a közlekedési formát. Amit lehet, azt vasúton kell megvalósítani, így az európai vasúti rendszer is hamarabb átesik a szükséges reformokon.
Elmesélte, hogy amikor lánya hirtelen eldöntötte, hogy szeretne részt venni a klímacsúcson, akkor neki is egyszerűbb volt 8-8 fontért oda-vissza repülőjegyet venni, mint egy több átszállásos és jóval drágább vonatutat megszervezni.
A klímakutató is vonattal indult el Glasgow-ba. Fotó: Ürge-Vorsatz Diána
„Amikor ennyire mások a gazdasági ösztönzők, hogy majdnem százszoros a(z ár)különbség a vasúti közlekedés és egy fapados között, addig tényleg nehéz lesz ezeket az átmeneteket megtenni”. De immár a közhangulat is az, hogy ezeket meg kell lépni. Szerinte a vasúti közlekedést például a több országon átmenő vonatok jegyeinek rugalmasításával (tehát ha valaki 3-4 átszállással utazik úticéljára, akkor ne boruljon az egész utazás, ha lekési mondjuk rögtön az első csatlakozást) és az árképzés megváltoztatásával lehetne népszerűbbé tenni.
Van olyan szempont, ami szerint jobb, ha magasabb az energia ára
Ürge-Vosatz Diána szerint „nem feltétlenül negatív témaként kerültek elő” az elszálló energiaárak, hiszen tudjuk, hogy
ahhoz, hogy gazdaságosak legyenek az energiahatékonysági, megújuló energiával kapcsolatos beruházások, jobb egy magas energiaár, mert így tud megtérülni egy ilyen befektetés.
Nem az a baj, hogy magasak az energiaárak, hanem az, ha az embereknek sokat kell fizetniük az energiaszámláért, amit növekvő árak esetén energiahatékony berendezésekkel, épületekkel lehet ellensúlyozni. Az összes európai épületet fel lehet újítani úgy, hogy nettó szinten több energiát termeljen, mint amennyit felhasznál.
