Mi történik, ha bekövetkezik egy baleset, de az autónak nincs vezetője? Ki a felelős? A válaszon ma még a biztosítók is csak töprengenek, miközben az önvezető autókat már tesztelgetik.
Az alapkérdés a kártérítési joghoz tartozó kártérítési felelősséghez vezethető vissza, de azon felül, hogy trükkös jogi dilemma, társadalmi és szabályozási szempontból is igen érdekes. A biztosítók számára különösen sok fejfájást okozhat, ők ugyanis hagyományosan azokat a baleseti károkat fedezik, amelyeket elsősorban a gépjárművezető okoz. Egy dolog viszont világos, a technológia – azon belül az autóipari technológia – rohamos fejlődése újabb kockázatokat is hordoz magával.
Az önvezető autókkal szemben ma még komoly félelem és szkepticizmus érezhető. Ennek következtében a biztosítási kockázatkezelés kulcsszerepet játszhat az autonóm technológia elfogadásában. Olyan területen, ahol a szabályozás és a biztonsági előírások még nem kiforrottak, nagy felelősségük van a piaci szereplőknek (ez esetben a biztosítóknak) is abban, hogy megfelelő kockázatelemzéssel és -kezeléssel körültekintő módon ösztönözzék a fejlődést.
A kockázatok áthárítása a sofőrről a gépre
A Lloyd’s felmérése szerint a közúti közlekedési balesetek 93 százalékát emberi hiba okozza, 1,3 millió halálos áldozattal és 50 millió sérüléssel évente. Az emberi tényező megfelelő technológiával történő helyettesítésével az ütközési arányok jelentősen csökkenhetnek, növekedhet a biztonság. Az innováció elősegítése a biztosítók érdeke is, de egyúttal új típusú kockázatok felmérését is jelenti, és új üzleti lehetőségeket is megnyit.
Az autonóm autókba szerelt számítógépek sok mindenre képesek, amire egy hús-vér sofőr nem: kiválóan látnak ködben és sötétben, nem fáradnak el, és nem terelődik el a figyelmük. Időnként mégis meghibásodhatnak, hiszen a rendszerek is csak olyanok, mint a tervezői és a programozói. Az autókban használt hardverek és szoftverek összetettségének növekedésével a hibalehetőségek is szaporodnak.
A meghibásodott önvezető járművek legnagyobb veszélye ugyanaz, mint a hagyományos autóké: az ütközés. Ez ugyanúgy anyagi kárral, személyi sérüléssel járhat, de akár halállal is végződhet, a baleset súlyossága tehát nagyon nagyfokú lehet. Annak érdekében, hogy az ütközés gyakoriságát a minimálisra csökkentsük, elengedhetetlen a széleskörű és alapos tesztelés. Miként az is nagyon fontos, hogy redundancia legyen a rendszerben, így ha valami nem sikerül, akkor a biztonsági másolatok lehetővé teszik a jármű folyamatos biztonságos működését. A tesztelést a létező legkülönbözőbb körülmények között kell elvégezni, eltérő időjárási és közúti viszonyok mellett és különböző utakon.
Lehetséges, hogy az autonóm technológia meghibásodásából adódó autóbaleset-típusok súlyosabbak és kevésbé szabályos jellegűek, mint az emberi hibák okozta balesetek. Előfordulhat, hogy az önvezető autó olyan dolgot hajt végre, amit az ember ösztönösen kivédene. Ez potenciálisan szokatlan és bonyolultabb balesetekhez vezethet, amelyeket nehéz megjósolni.
A Tesla Motors nemrég nyilvánosságra hozta az első autonóm jármű által okozott halálesetet. A 2017. május 7-i baleset Floridában, az Egyesült Államokban történt, amikor a sofőr a Tesla S modelljét autopilot módba helyezte az autópályán. A napfényes tavaszi időben az autó szenzorrendszere nem tudta megkülönböztetni a nagyméretű 18 kerekes teherautót és a pótkocsit, amely az autópályán haladt. Ez ütközést okozott, és halálos balesetet eredményezett. Egy másik hasonló példa: a Volvo önvezető technológiája azzal küzd, hogy azonosítsa a kengurukat az ausztráliai utakon. A svéd autógyártó 2017-es S90 és XC90 modelljei nagyméretű állatfelismerő rendszert használnak a szarvasok és a rénszarvasok mozgásainak megfigyelésére. De az, ahogyan a kenguruk mozognak, összezavarja a rendszert.
A bizonytalanság mellett a kiberbiztonság kérdése is egyre aktuálisabb és fontosabb. Az autonóm járművek nagy mennyiségű adatot kezelnek, és egyre több meglévő eszközhöz, okostelefonokhoz, táblagépekhez, de akár más autókhoz, rendszerekhez is kapcsolódhatnak. Ez azt a veszélyt hordozza, hogy illetéktelenek is hozzáférhetnek az adatokhoz.
Új kockázat: kibertámadás
Az autók elvileg önálló számítógépes egységekkel rendelkeznek, elszigetelten működnek, nincsenek hálózatba kötve, ezért kevésbé rizikósak. De, ha a kocsik összekapcsolódnak, akkor már a hackerek is könnyebben hozzáférhetnek a személyes adatokhoz. Információhoz juthatnak a kocsi tulajdonosának hollétéről, a tipikus utazásairól, és például lehetővé tehetik egy betolakodónak, hogy tudja, mikor nincs otthon a háztulajdonos.
Az is előfordulhat, hogy a vezetést rosszindulatúan megzavarják, ami fizikai veszélyt jelent az utasok számára. Szélsőséges esetben számítógépes terrorakciókra is fel kell készülni – a közutakon történő nagymértékű beavatkozás káoszba sodorhat egy egész országot.
Konklúzió helyett
Az autó számítógépes rendszerébe történő rosszindulatú beavatkozás potenciális kockázata ellenére azért mégiscsak több érv hozható amellett, hogy a technológia fejlődése növeli a biztonságot, a kényelmet és a hatékonyságot. Az önvezető autók révén csökkenhet a balesetek száma, elvileg alacsonyabbá válhatnak a biztosítási díjak, de vajon milyen stratégiai lépéseket kell tenniük a biztosítóknak? Az újfajta kockázatok ismeretében milyen új biztosítási termékekre lesz szükség egy olyan világban, ahol teljesen átalakul a felelősségvállalás kérdése?
Ezekre a kérdésekre jelenleg nincs egyértelmű válasz, és nincs is konszenzus a biztosítási közösségben. Csakhogy az önvezető autók ettől még jönnek, és sürget az idő.
Dr. Trinh Anh Tuan a Budapesti Corvinus Egyetem docense, a Corvinus Fintech Center vezetője.
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tajgai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
