A fejlett országok által megígért évi 100 milliárd dolláros klímafinanszírozás még egy évvel a határidő után sem gyűlt össze. A fejlődő országok bizalma egyre csökken, a kiszolgáltatottságuk nő, pedig ha az EU nem támogatja őket, akkor a saját gazdasági érdekeit és élelmiszerbiztonságát is veszélybe sodorja.
A 2019-es madridi klímatárgyalások óta először találkoztak online az országok klímatárgyalói, hogy a Párizsi Megállapodás utolsó, eddig még tisztázatlan részleteiről egyeztessenek.
A fő téma a karbonpiacok szabályrendszere volt, ami évek óta a klímatárgyalások legtöbb konfliktust okozó témája. Bár a klímafinanszírozás nem volt napirendre tűzve, az arra tett ígéretek, vagyis inkább a teljesítésük hiánya még tovább növelték a szakadékot a fejlődő és fejlett országok között.
A fejlett országok által megígért évi 100 milliárd dolláros klímafinanszírozás még egy évvel a határidő után sem gyűlt össze.
A megfigyelő szakmai szervezetek szerint a politikai akarat és kompromisszumkészség is akadályozza a tárgyalásokat, pedig az EU élelmiszerbiztonságát is komolyan fenyegeti az, ha a kereskedelmi partnerei egyre fokozódó aszálykároknak vannak kitéve. Ahhoz, hogy az év végi COP26 klímatárgyalások eredményesen záruljanak, még intenzívebb klímadiplomáciai munkára van szükség – írja a Másfél fok.
A megállapodás sikere a karbonpiacok szabályain is múlhat. Egyes vélemények szerint nélkülözhetetlenek a Párizsi Megállapodásban foglalt klímacélok eléréséhez, hiszen ezen mechanizmusokon keresztül az országok és cégek költséghatékonyan tudják növelni klímacéljaikat, miközben pénzt, technológiát és szakértelmet szállítanak oda, ahol szükség van rá. Mások viszont arra figyelmeztetnek, hogy ha nem elég szigorúak a vonatkozó szabályok, akkor épp a karbonpiacok áshatják alá a globális klímacélok teljesítését.
Fejlődő országok: amíg a fejlettek nem fizetnek, nincs miről beszélni
A fejlett országok még 2019-ben ígérték meg, hogy 2020-ig évi 100 milliárd dollárt adnak be a közös klímaalapba, de néhány ország kivételével még mindig nem tudni, hogy egyéni szinten pontosan mennyivel járulnak hozzá, milyen határidőkkel, és hogy 2025 után mennyivel emelnék meg ezt az összeget.
Az eddigi elemzések szerint egy évvel a határidő után is még nagyjából 20 milliárd hiányzik a célösszegből.
A klímatárgyalásokkal egyidőben tartották az angliai Cornwall-ban a G7-es csúcstalálkozót, amitől sokan azt várták, hogy segít majd lendületet adni a 100 milliárd dolláros célkitűzés teljesítéséhez, de ehelyett csupán ígéretek hangzottak el. A fejlett, nagykibocsátó gazdaságok ismét kijelentették, hogy elkötelezettek a cél iránt, de konkrét tervvel nem szolgáltak.
Csupán Németország, Kanada és Japán álltak elő új ígéretekkel a 2025-ig tartó időszakra: ez becslések szerint 2020-ra vetítve összesen nagyjából plusz 3 milliárd dollárt tesz ki. Ez még mindig csak töredéke a hiányzó 20 milliárdnak.
Malik Amin Aslam, Pakisztán klímaügyi minisztere szerint ezek a felajánlások csak földimogyorószemek a klímakatasztrófához mérve. Dr. Saleemul Huq, a bangladesi International Centre for Climate Change and Development intézet igazgatója szerint, ha nem jön össze az ígért 100 milliárd dollár, akkor a fejlődő országoknak részt se kellene venniük a COP26-on, és ha a gazdag kibocsátók nem tartják be az ígéreteiket, akkor a további tárgyalásoknak sincs sok értelme.
Az EU érdeke is lenne támogatni a fejlődő országokat
A Párizsi Megállapodás szerint az ígért 100 milliárd dollár felét az éghajlatváltozás mérséklésére, másik felét a hatásokhoz való alkalmazkodásra kellene fordítani. Ehhez képest az ENSZ Környezetvédelmi Programja által készített Adaptation Gap Report alapján jelenleg a globális klímafinanszírozás mindössze 8 százaléka megy alkalmazkodási célokra.
Bár a fejlett országok bővebb erőforrásaik miatt könnyebben képesek megbirkózni az éghajlatváltozás negatív hatásaival, a század közepére az Európai Unió mezőgazdasági importjának több mint 40 százaléka olyan területről fog jönni, ahol súlyos aszályok fognak pusztítani.
Így az, hogy az EU mennyire támogatja a fejlődő országokat nem csak humanitárius kérdés, hanem a saját élelmiszerbiztonsági és gazdasági érdeke is.
Az időközi tárgyalások minimális előremozdulását a COP26 szervezői egy július végére összehívott miniszteri szintű tanácskozáson igyekeznek majd továbblendíteni 40 ország részvételével.
Borítókép: Alexander Tsang // Unsplash
