Póker, lóverseny, opciók, ETF-ek, kriptodevizák és TikTok – ha találomra mondanunk kellene pár hívószót egy jó sztorihoz 2021-ben, akkor az előbb felsoroltak valószínűleg a top választásaink között lennének. Ritkán találni olyan sztorit, ami ennyire sok felkapott témához kapcsolódik, és még ritkább az, hogy szinte még senki sem hallott róla. Az itthon szinte ismeretlen Susquehanna története pont ilyen, amit vendégszerzőnk írásából ismerhetünk meg jobban.
A Susquehanna International Group egy radar alatt repülő kereskedő óriás, a pénzügyi piacokon szinte mindenben benne van a kezük, a médiamegjelenésük mégis szinte nullával egyenlő.
Ez a vállalat felelős az amerikai opciós kereskedési volumen közel 25, valamint az amerikai ETF kereskedési volumen több, mint 10 százalékáért.
Elképesztő számok ezek annak tudatában, hogy a Susquehanna-t még szakmai körökben is viszonylag kevesen ismerik, nemhogy a mainstream médiában.
A Susquehanna-t opciós kereskedési mennyiségben egyedül a Citadel Securities előzi meg, mely cégről viszont már rengeteget hallhattunk a médiából. A nagyfrekvenciás kereskedőóriást sokan kritizálják, miután többszáz millió dollárt fizet a Robinhoodnak az ügyfelek ügyleteinek átirányításáért, de támadta többek között az SEC is, és a GameStop ügy kapcsán is a reflektorfénybe került. Ken Griffint, a cég vezérigazgatóját – aki egyébként a világ legdrágább ingatlanjai közül számosnak a tulajdonosa – még a szenátus elé is beidézték meghallgatásra a videójáték-kiskereskedő részvénye körül kialakult mánia kapcsán.
Ehhez képest egészen lenyűgöző, hogy egy ilyen sikeres és a pénzügyi rendszer szerves részeként működő cég mint a Susquehanna, hogyan maradhatott távol a több, mint 30 éves működése alatt a reflektorfénytől. Ahogy a cég egyik kereskedője fogalmaz: „Ha választanod kell a hírnév és a vagyon között, válaszd a vagyont.”
Pókerdiploma
Az ötlet, amiből végül a Susquehanna létrejött, az 1970-es években született meg a SUNY Binghamton egyetemen. Hat osztálytárs – Jeffrey Yass, Steve Bloom, Eric Brooks, Arthur Dantchik, Andrew Frost és Joel Greenberg – a póker és a lóversenyek iránti közös szenvedélyük és érdeklődésük révén lettek barátok.
A csoport nem csupán az egyetemi órákat cserélte le sokszor pókerezésre: főként matematika szakos hallgatók révén a játékot egy már-már megszállott, elemzői szemléletmóddal vizsgálták. A hat ifjú titán haladó játékelméleti és statisztikai modelleket próbált használni annak érdekében, hogy folyamatosan előnyben legyenek a többi játékossal szemben.
Diplomájuk megszerzése után 1979-ben a baráti társaság Las Vegasba költözött és profi szerencsejátékosnak állt. Egy év sikeres szerencsejáték után Yass egyre inkább úgy érezte, hogy a csapat ennél többet is ki tudna hozni magából, a pókerasztalon túl is sikeresek lehetnének. Pont ekkoriban kezdett formálódni a Wall Streeten egy új, hatalmas potenciállal rendelkező piac a baráti társasághoz hasonló szerencsejátékosok számára.
1973-ban a CBOE elindította az első amerikai tőzsdén jegyzett opciót, megnyitva ezzel az utat egy teljesen új, komplex kereskedhető instrumentumnak. A piac szereplői akkoriban még csak találgatták, hogy pontosan hogyan lehet megfelelően értékelni és kereskedni az opciókat, még az iparág vezető cégei sem voltak teljesen biztosak a dolgukban.
A sztori hangulatát egész jól tükrözi a 21 – Las Vegas ostroma című film. A Kevin Spacey által játszott egyetemi tanár egy fiatal matekzsenikből verbuvált diákcsapatot Las Vegasba visz, hogy kifosszák a kaszinókat.
Yass gyorsan felismerte az opciók és a póker közötti egyezéseket: a legegyszerűbb formájában mindkettő valószínűségekről és a kockázatok kezeléséről szól. A pókerben és az opciós kereskedésben is az a játékos lesz a nyerő, aki gyorsan és pontosan tippeli meg a potenciális kimeneteleket és hatékonyan igazítja kitettségét a nyerő eredményekhez.
A vegasi kaland után Yass az New York University-re ment az üzletről tanulni, ahol elkezdett komolyabban foglalkozni opciós kereskedési modellekkel a pókerezés mellett. Az opciós kísérletei olyan sikeresnek bizonyultak, hogy végül nem fejezte be az iskolát: Israel Englander, a kor egyik sikeres hedge fund menedzsere a fiú tehetségét látva helyet ajánlott Yassnek a Philadelphiai tőzsdén.
Yass a tőzsdeparketten tovább csiszolta tudását, és szépen lassan visszahozta régi barátait Philadelphiába, hogy együtt kereskedjenek. A kor sok más sikeres kereskedőjéhez hasonlóan Yassék is kihasználták az úgynevezett Black/Scholes opciós árképzési modellt, melyet három – később a Nobel díjat is elnyerő – közgazdász alkotott meg (Fisher Black, Myron Scholes és Robert Merton). A modell használatával az opciós kereskedés gyerekjáték volt az ösztönös döntésekre alapozó spekulánsokkal szemben.
Végül a verseny kiegyenlítődött, a konkurencia felzárkózott, Yassnek pedig új módszereket kellett keresnie, hogy megőrizze előnyét a piacon. A csapat a több évig csiszolt pókertudásra támaszkodva sikeresen tudott alkalmazkodni a gyors piaci változásokhoz, és finomította úgy technikáit, hogy folyamatosan megőrizze az előnyét.
1987-re a baráti társaság hivatalosan is elindította a pennsylvaniai Susquehanna folyó nevével fémjelzett kereskedő céget. Fontos kiemelni, hogy mindezt külső tőke bevonása nélkül, és a Susquehanna azóta is csak a saját vagyonát kezeli.
A vállalat a kezdetektől fogva sikeres volt, rögtön az indulás után dollármilliókat kerestek az 1987 októberi tőzsdekrachban. Yass – aki már akkor is szigorú kockázatkezelési szabályairól volt híres – out of the money eladási opciókat (eladási jog egy olyan meghatározott áron, mely az alaptermék jelenlegi áránál alacsonyabb) vett, hogy biztosítsa a céget egy piaci turbulencia esetére.
Amikor a piac összeomlott, a Susquehanna put opcióinak értéke a többszörösére nőtt. Összesen körülbelül 30 millió dollárt kerestek egy olyan évben, mely sok más céget csinált ki a pénzügyi szektorban.
Sajátos kiképzési módszerek
Az 1990-es évek végére már dollármilliárdokat termelő, baráti vállalkozásként indult céget Yass és a partnerek elkezdték intézményesíteni. Több új alkalmazottat is felvettek, és saját tapasztalatuk alapján kereskedni tanították őket: a „kiképzés” egyfajta vegyítése volt a különböző magas szintű opcióárazási teóriáknak és a pókerversenyeknek, hogy teszteljék a leendő alkalmazottak döntéshozó képességét.
A kereskedőket nagyrészt matematikai vagy mérnöki szakokról toborozzák, de gyakran tart a cég pókerversenyeket is az MIT-n vagy a Columbia-n, potenciális jelöltek felkutatásának érdekében. A székházban a póker és játék iránti szenvedély csak tovább fokozódik:
a cég irodája tele van kaszinóminőségű póker asztalokkal. A Susquehanna minden évben megrendezi a saját belső pókerversenyét, három alkalmazott pedig póker világbajnoki karkötőt is nyert.
Annak érdekében, hogy ne a jövőbeni versenytársaikat neveljék ki, a cég extrém szigorú munkaszerződéseket írat alá a dolgozókkal, azonban még így sem tudják mindig elkerülni, hogy az alkalmazottak konkurenssé váljanak. A vállalat ex-traderei azóta számos más sikeres kereskedő céget alapítottak, köztük a hasonlóan titokzatos Jane Street-et, mely a Financial Times jelentése szerint közel 7 milliárd dollár profitot termelt a 2020 kereskedési lázban.
ETF-ek
A 2000-es évek elején kezdett el kialakulni a még az opcióknál is nagyobb lehetőségekkel kecsegtető ETF-ek piaca. A Susquehanna gyorsan felismerte az ETF-ekben (Exchange Traded Fund, vagyis Tőzsdén Kereskedett Befektetési Alap) rejlő potenciált, és kvantitatív modelljeit kihasználva kereskedni kezdte őket.
Egy opcióhoz hasonlóan egy ETF értéke is egy „replika portfóliótól” függ: az ETF-ek tulajdonképpen egy értékpapír kosárból állnak, melynek célja, hogy lekövessen egy adott benchmarkot – nagyon fontos, hogy ne legyen árazási különbség a kettő között.
A Susquehanna annak ellenére, hogy egy hagyományos kereskedőcégről van szó, sikeresen vette az akadályokat egy technológia fókuszú világban. A vállalat sok más nagy market makerrel szemben nem támaszkodik nagyfrekvenciás kereskedési stratégiákra, helyette olyan ETF-ek kereskedésében specializálódik, melyeket nagyon nehéz beárazni, mint például az illikvid kötvényalapok, vagy a nemzetközi – főként európai – instrumentumok. A Susquehanna jelenleg a Wall Street egyik vezető ETF market makere az opciók mellett, az amerikai ETF kereskedési volumen több, mint 10 százalékáért ők felelősek.
Startupok és opciók? Nincs is akkora különbség
A vállalatnak a 2000-es évek végére egyre több profitja gyűlt fel, melyet be szerettek volna fektetni valahogy. Ekkor jött az ötlet, hogy alapítsanak egy kockázati tőke céget, mellyel még növekedési fázisban lévő – főként startup – vállalatokba fektettek be.
Ha úgy nézzük, a Susquehanna nem távolodott messze a fő tevékenységétől, hiszen az opciókhoz hasonlóan a startup vállalkozásokba fektetés is magas potenciális kifizetéssel és kockázattal, de limitált downside-dal rendelkezik.
A ByteDance – a TikTok anyavállalatának – példája tökéletesen alátámasztja a fentebb említetteket: a Susquehanna a ByteDance alapításának évében 5 millió dollárt fektetett be a cégbe 15 százalékos részesedésért, valamint egy igazgatósági helyért cserébe.
A populáris app gyorsan terjedni kezdett Ázsiában, majd az egész világon, 2020 végére pedig már az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb alkalmazása volt. A Susquehanna 15 százalékos részesedése mostanra több, mint 30 milliárd dollárt ér, ezzel a Susquehanna értékével vetekszik. Egészen attraktív kockázat/hozam arány egy 5 millió dolláros lottószelvényért.
A vállalat a TikTokon kívül számos más startupba is befektetett, hogy csak párat említsünk: eToro, Credit Karma, Agora és Pyoneer, mind több milliárd dollárt érő, IPO előtt álló cégek.
Egyes becslések szerint a Susquehanna a világ 20 legnagyobb kockázatitőke-befektetője között van, több tízmilliárd dollárnyi befektetést birtokolva Kínában, Izraelben és természetesen az Egyesült Államokban.
Sportfogadás? Miért is ne!
Most, hogy Yass és a csapat a pénzügyek terén szinte minden elképzelhető dologban a csúcsra ért, új hobbi után néznek: az utóbbi években egy dublini székhelyű sportfogadási irodát kezdtek el kiépíteni, ahol szinte minden sportra tudnak téteket tenni a vállalkozó szellemű szerencsejátékosok.
A leányvállalat sporttraderei főként élő fogadásokra fókuszálnak, mikor az oddsok hirtelen tudnak változni. A kísérleti jellegű dublini iroda után Yass szeretne betörni a sokkal nagyobb potenciállal rendelkező Egyesült Államok piacára, azonban erre még várnia kell: egyelőre nincs szövetségi szabályozás a sportfogadásra az országban.
Állítása szerint az amerikai Betfairt szeretné létrehozni, amely sokkal többet érhetne a londoni tőzsdén jegyzett fogadóiroda 30 milliárd dolláros piaci kapitalizációjánál. „Amerikában a bukmékerek által jegyzett spreadek (az eladási és a vételi ár különbsége) rettentő nagyok, olyan érzés mint a New York-i tőzsde az elektronikus kereskedés megjelenése előtt az 1980-as években. Reméljük, hogy ugyanaz a dolog fog történni a sportfogadással is” – mondja Yass.
A sportfogadás iránti szenvedély egyébként már korán megmutatkozott a baráti társaságnál. A nyolcvanas években a csapat gyakran járt ki a Chicago mellett található Sportsman’s Parkba lóversenyekre fogadni. Yass sikeresen azonosított egy különleges lehetőséget a lóverseny fogadásokban: akkoriban a Sportsman’s Park fogadóirodája egy úgynevezett „Super Bet”-et kínált, a nagyösszegű jackpotot akkor lehetett elvinni, ha a szerencsejátékos sikeresen találja el a nyerő sorrendet három egymást követő futamban.
A Super Bet játékok nyereménye tovább gyűlt, ha nem volt nyertes (ami természetesen általában nem volt). Yass rájött, hogy ha elég sok pénz gyűlik össze, mint potenciális nyeremény, akkor ha megveszi az összes nyertes kombinációt, akkor is profittal száll ki a fogadásból. A csapat 60 ezer dollár készpénzzel sétált be a fogadóirodába, és a létező összes kombinációra szelvényt vettek. A futamok után 600 ezer dollárral sétáltak ki. Yass és a társai az eset után még jó pár fogadóirodát kifosztottak a kor hasonló jackpotjait kihasználva – ezzel több százezer dollárt keresve – míg meg nem szűntek a lehetőségek vagy ki nem tiltották őket a bukmékerek.
Amíg Yass várakozik az engedélyre Amerikában, addig se unatkozik, a vállalat nemrég kezdett el terjeszkedni a kriptodevizák kereskedelmében. Fura is lett volna, ha legalább egyszer nem kerül említésre ebben a sztoriban is a kripto, az utóbbi évben a csapból is ez folyik. Mindenesetre a Susquehanna is meglátta a hypeban a lehetőséget, és felült a kripto-vonatra.
A cég egyéb egzotikus pénzügyi termékek piacára is próbál betörni – vagy egy teljesen új piacot létrehozni: nemrég kaptak engedélyt, hogy az egyesült államokbeli adókulcsra írjanak ki derivatív termékeket, ezzel fedezeti lehetőséget kínálva Biden adóemelési tervei ellen.
Külön utakon
Hogy mit csinál most az eredeti hat Susquehanna alapító? Steve Bloom 1993-ban elhagyta a céget, hogy family office-ként a saját – nem éppen csekélynek mondható – vagyonát kezelgesse. Eric Brooks megnyerte 2008-ban a póker világbajnokságot, jelenleg pedig a gyerekek döntéshozatali képességét fejlesztő nonprofit szervezetet működtet. Arthur Dantchik jelenleg is a Susquehanna-nál dolgozik ügyvezető igazgatóként, valamint a ByteDance igazgatóságának is a tagja. Andrew Frost a cég virágzó kockázati tőke üzletét viszi a mai napig Ázsiában. Joel Greenberg pedig aktív politikai szponzor, számos polgármesternek és kormányzónak támogatta a kampányát.
Végül, de nem utolsósorban a vállalatban a legnagyobb részesedéssel rendelkező Jeff Yass a mai napig vezeti a Susquehanna-t, vagyonát több, mint 12 milliárd dollárra becsülik.
A fogadás és a magas kockázat ösztönös keresése, valamint vállalkozói szelleme Yasst a kollégiumi pókerszobából a vegasi kaszinókon és lóversenypályákon át a Philadelphia kereskedési termeiig, majd a Wall Street-i tápláléklánc tetejére vitte.
Habár nem szerepel gyakran a médiában, és nem hívják be a vezetőit kongresszusi meghallgatásokra, a Susquehanna az egyik legnagyobb és legsikeresebb kereskedő cég a Wall Streeten.
Valószínűleg – ha nem is a címlapokon – de hallani fogunk még a Susquehanna-ról. Habár Yass már közel 70 éves, nem úgy néz ki, mintha meg akarna állni pihenni. Inkább még jobban rálép a gázpedálra.
Horváth Dávid
Concorde Értékpapír Zrt.
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a szerkesztőség tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
Borítókép: Moran / Unsplash
