Az alábbi írás öt évvel ezelőtt készült, nem gondoltam, hogy ilyen hamar újra aktuálissá válik. Íme néhány szabály, amiket követve sikeresen átvészelhetünk kisebb-nagyobb kríziseket.
Csak kevés vállalkozásnak adatik meg az a kiváltság, hogy ők irányítsák a piacot, többségük alkalmazkodni kénytelen a piac változásaihoz. Ebből eredően, amikor általánosan negatív trendek érvényesülnek, vagyis válság van, többségüknek ennek a kihívásaira kell reagálnia.
Sajnos az is meglátszott az elmúlt néhány évben, hogy a magyar vállalkozások jelentős hányada egyáltalán nem készül és nem reagál a válságra, vagy a reakciói nem hatékonyak, inkább pánikszerűek. Nagy részük pedig egyszerűen felült a konjunktúra vonatra, azt gondolván, hogy a növekedés örökké tart.
Tudomásul kell venni, hogy aki az elmúlt tíz-húsz évben úgy irányította cégét, hogy folyamatos növekedésben volt, az nagyon ritkán képes hirtelen egy krízishelyzetre reagálni. Különösen akkor, ha a terveiben sosem kalkulált krízissel, így elegendő tartalékot sem képzett a nehezebb időkre.
Pedig a válságkezelés nem is olyan bonyolult, mint gondolnánk. Segítségül összeszedtünk néhány szabályt, amiket követve sikeresen átvészelhetünk kisebb-nagyobb kríziseket. Fontos megjegyezni, hogy ezek a szabályok nem a pénzügyi vagy gazdálkodási problémákat oldják meg, inkább azoknak a menedzsment hiányosságoknak a pótlásában segítenek, amely annyira jellemzi a magyar kis vagy középvállalatok jelentős részét, különösen azokat a cégeket, ahol az alapító-tulajdonos-cégvezető ugyanaz a személy a kezdetek óta.
A válságmenedzsment első és legfontosabb szabálya:
Gondolkodj, de érzelem nélkül hozz döntéseket.
Bárhogy is fáj egy-egy szükséges döntést meghozni, a cél érdekében meg kell tennünk. Azt is tudomásul kell venni, hogy a demokratikus válságkezelés nem működik, krízishelyzetben mindig egy kellően határozott, gyors döntésekre képes „diktátor” kezébe kell adni az irányítást. Ha ez nehezen megy a jelenlegi tulajdonos-menedzsment számára, ne habozzunk behívni egy külsős válságmenedzsert és ezzel együtt állítsunk fel válságstábot, egy kis csapatot, aki a változásokat kellő hatékonysággal levezényli. Tapasztalatom szerint szinte minden cégnél van egy-két középvezető vagy beosztott, aki ilyen helyzetben hatékony ötletekkel tud segíteni, bátran hívjuk be őket is a válságstábba.
Az a tulajdonos-cégvezető, aki egyedül, az irodájából akarja megoldani a válságkezelést, bukásra van ítélve.
Gondoljunk bele, hány ismert és kevéssé ismert vállalkozó ment tönkre az előző gazdasági krízis idején is, főleg a saját hiúságának köszönhetően.
Ha kész a terv, cselekedni kell, és ami nagyon fontos, kommunikálni mindezt. Válsághangulatban gyakori a teljesítmény csökkenése. Elindulnak a pletykák a várható leépítésekről, egy esetleges csődről. Ebben a helyzetben a legnagyobb hiba, ha nem beszélünk őszintén és homokba dugjuk a fejünket. Az őszinte és nyílt kommunikáció egyik legfontosabb eleme, hogy mutassunk biztató jövőképet, nemcsak cégen belül, hanem partnereinknek is. Nagyobb bizalommal adnak a piaci szereplők, hitelezők, beszállítók még egy esélyt vagy több türelmet annak a cégnek, aki őszintén beismeri, hogy bajban van, de feltárja azt is, milyen módon fog ebből kilábalni.
Fontos, hogy a hitelességünket tudjuk mindvégig megtartani. Egy krízishelyzetben lévő vállalatnak a bizalmi tőkére legalább akkora szüksége van, mint pénzügyi forrásokra.
A vállalkozások hőskorában, főként a 90-es években a cégvezetők, tulajdonosok még titkolták az eredményeiket, részben adózási okokból, részben az irígység faktor miatt. Ma már csak az a vállalkozás lehet sikeres, aki bátran megmutatja magát. Adjunk magunkról minél több hiteles információt, saktóközleményt, vagy csak szállítsunk híreket magunkról a weboldalunkon vagy a közösségi oldalakon. Ez válsághelyzetben duplán igaz, hiszen nem szívesen lépnének üzleti kapcsolatba olyan céggel, akiről azt feltételezzük, hogy el fog tűnni a pénzünkkel.
Egy meggyengült vállalat talpra állítása általában lemondásokkal, megszorításokkal jár együtt. Ezért nagyon fontos, hogy a legszigorúbb költségtakarékosság közben is adjunk reményt, hozzunk pozitív intézkedéseket is! A válságkezelés rövid és középtávú intézkedések sokasága, de
ha egy-egy rövid távú célt elértünk, jutalmazzuk meg az abban részt vevőket, hogy ezzel is újabb lendületet kapjunk a folytatáshoz.
De nagyon fontos, hogy a költséglefaragást magunkon kezdjük. Ha a vezető elsőként vállal részt a bérek csökkentésében, a takarékosságban, könnyebben elfogadtatja a megszorítást a dolgozókkal.
Sokan buknak el azért, mert rosszul mérik fel a lehetőségeket és a válságkezelési döntéseik kihatásait, vagyis néha a fürdővízzel a gyereket is kiöntik.
Ezért minden fontosabb döntésnél mérjük fel a hatásokat, és értékeljük az eredményeket. Ne kövessük el azt a hibát, amit egy közepes méretű élelmiszeripari gyártócég tett, aki a válságkezelést azzal kezdte, hogy leépítette a túl sokba kerülő értékesítési és marketing részleget. Majd fél év múlva csodálkoztak, hogy miért esik rohamosan az árbevétel. Egyszerűen nem volt, aki eladja és hirdesse a termékeket, a vevők pedig maguktól nem találták meg a gyártót. A krízismenedzsment soha nem lehet hosszú távú folyamat, hiszen alapvető célunk, hogy vállalkozásunk újra normális, növekvő pályán fusson.
Ezért törekedjünk arra, hogy tartsuk meg a legjobbjainkat, legyen szó akár munkavállalóról, vevőről vagy beszállítóról. A válságkezelés utáni jövőnk csak akkor lesz eredményes, ha a legjobb partnereink és legjobb munkatársaink hosszú távon is mellettünk állnak.
Vitkovics Péter, Változásmenedzserek.hu
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
