Hollywood Emmy-díjjal ismerte el 2017-ben a Jonathan Nolan–Lisa Joy alkotópárost, akik közösen alkották meg az HBO ikonikussá vált – sci-fi, western, thriller – sorozatát: a Westworld-öt. A házaspár idén ünnepli megismerkedésük huszadik évfordulóját, a Westworld pedig ugyanebben az évben tér vissza a harmadik, teljesen megújult évaddal. Ennek kapcsán ültünk le Los Angeles-ben beszélgetni a két showrunnerrel, ahol Jonathan és Lisa a harmadik évad fordulatairól, a jövőről alkotott személyes meggyőződésükről és Elon Muskkal való barátságukról is mesélt. A házaspár még otthonukba is betekintést engedett – igaz, csak virtuálisan.
Váratlan fordulatok történnek a harmadik évadban, meglepitek a nézőket a folytatással. Miért tereltétek a cselekményt egy egészen új irányba?
Jonathan: Sokan azt gondolják, hogy az első két évad után most hirtelen gondoltunk egyet és száznyolcvan fokos fordulatot vettünk a történettel, de ez nem így van… A sorozatkészítés hosszú folyamat.
Egészen más, mint a filmkészítés, mert sok-sok évig tart a munka, és való igaz, hogy közben megváltozhatnak a körülmények, változhat a cast, kieshetnek szereplők, újabb nagyszerű színészek tűnhetnek fel, ami új perspektívákat ad a történetnek. De az igazság az, hogy mi már évekkel ezelőtt pitcheltük ezt az évadot, sokkal korábban, mint ahogy beléptünk az HBO ajtaján és pithceltük volna a pilotot.
Mindig is tudtuk a lényeget, hogy végül kivisszük a sztorit a való világba, ahol az egyének egy csapata felfedezi, hogy csapdába esett. Erre pedig a természetes reakciójuk a menekülés lesz.
Viszont sokáig nem foglalkoztunk ezzel az évaddal, félretettük. Amikor újra elővettük és leporoltuk, akkor számoltunk új karakterek lehetőségével és a történetnek is újabb dimenziókat kerestünk.
Lisa: Már a legelejétől tudtuk, hogy merre megy a cselekmény fő szála és hol fog véget érni a történet, mert az egészet egy megalapozott teóriára építettük fel. De ez nem csak egy A-pontból B-pontba vezető út volt. A két pont között rengeteg felfedezést tettünk, új karaktereket kerestünk és kapcsolatokat a szereplők között. Néha a forgatókönyvírók hagytak némi vakfoltot, amit az eredeti elképzeléseinktől eltérő ötletekkel tudtunk megtölteni.
Melyik szereplő változott a
legnagyobb mértékben a harmadik évadra?
Jonathan: Tessa Thompson karakterét mondanám. Charlotte megalkotását nagyon izgalmas folyamatként éltük meg. Volt rá egy tervrajzunk, amibe beleszólt Tessa kivételes személyisége is és általa kezdtük látni, hogy milyen messzire vihetjük el ennek a szereplőnek a sztoriját. Kiváló színészekkel dolgozunk, az egész szereposztás nagyon kivételes, ezért volt is vele egy kis problémánk, hogy mindenkit egyformán tudjunk használni és ne vétsük el a hangsúlyokat. Lázas munkával, izgatottan vártuk, hogy oda vezessen ez a történet, ahova végül megérkeztünk, amit eredetileg elterveztünk.
A ti mindennapi életekben mennyire van
benne a Westworld? Hazaviszitek a munkát?
Lisa: Tudod, amikor teljes gőzzel beindultak a munkálatok, akkor azt éreztem, hogy ha lenne rá lehetőségem, akkor élnék a Westworld világában létező technikai vívmányokkal és szívesen gyártatnék magamból egy robotot. Egy másolatot, akivel meg tudnám osztani a rám szakadó feladatokat. (Nevet) Megjelenhetne helyettem néhány megbeszélésen és eseményen vagy elvégezne pár otthoni feladatot, ami a mindennapi, családi életben rám hárul. (Nevet)
Jonathan Nolan, Aaron Paul, Evan Rachel Wood (a sorozat színészei) és Lisa Joy az új évad premiervetítésén. Fotó: Jeff Kravitz/FilmMagic, HBO
Próbálom elképzelni, hogy
milyen lakókörnyezetben éltek. Hogy mennyire uralja például az elektronika a
mindennapjaitokat… Otthon van nálatok a
Westworld technológiája?
Jonathan: Igen… vagyis… Ha arra gondolsz, hogyha ilyen sokáig dolgozol egy olyan sorozaton, mint a Westworld és, hogy minket ezért biztosan sokkal naprakészebb technológia vesz körül, akkor – sajnos – tévedsz. Persze mi is használunk mindenféle rendelkezésünkre álló eszközt, most is itt ülök, kezemben az okos telefonom, körbevesznek a kamerák, de…
Lisa: …a helyzet az, hogy Johathan próbálta az otthonunkat okosotthonná varázsolni, de ez maximum számára volt okos ötlet. (Nevet) Mindig elfelejtem a jelszavakat, sosem olvasom le jól a kódokat… Szóval én sokkal jobban szeretem az analóg dolgokat.
Szeretem például kulccsal kinyitni az ajtót és használni a kezemet ahhoz, hogy ablakot nyissak. Ő meg csak ül a kanapén, mint valami varázsló, a telefonja képernyőjét nyomkodva és minden tárgy magától működésbe lép – kinyílik az ablak, lekapcsol a villany…
Egy korábbi beszélgetésünk
alkalmával meséltetek nekem arról, hogy Elon Musk az egyik legjobb barátotok és
az első évad előtt rengeteg felfűtött, inspiráló beszélgetésetek volt a
párhuzamos világokról, szimulációkról. A világ közben változott körülöttünk,
merre mentek a beszélgetéseitek a harmadik évad előtt? Volt, amiben inspirált
benneteket?
Jonathan: Valóban, nagyon sok beszélgetésünk volt Elonnal, nem csak most, hanem folyamatosan az évek során.
Elon kicsit optimistábban látja a jövőt, mint mi – mi azért negatívabbak vagyunk.
Elon egy brilliáns-brilláns elme, egy csodálatos gondolkodó, aki sokféleképpen kezdte el építeni az emberiség jövőjét.
Az én véleményem az, hogy harminc év múlva a világ eléggé hasonló lesz ahhoz, amiben most élünk.
Ha harminc évvel ezelőtt kinéztél az ablakon Los Angelesben, akkor körülbelül ugyanazt láttad, amit most. Az építészet, az autók valamennyire ugyan változtak, de nem olyan óriási mértékben, hogy ne lehessen felismerni az akkori környezet tárgyait a maiban – igaz, akkor nem láttál okostelefonokat az emberek kezében. Viszont lényegében ugyanolyan körülmények között éltünk. Szerintem harminc év múlva sem lesz radikális változás. Mi úgy mondjuk egymás közt, hogy „megalapozott futurizmus”, ami alapján a sorozat jövőképét felépítettük, mert Elonnal és más fantasztikus gondolkodókkal néztünk a jövőbe és kreáltuk meg a harminc évvel későbbi világ képét. Azt gondolom, hogy a jövőkép egyébként a Westworld záró évadjában inkább arról szól, hogy mi történik a világgal olyan emberek nélkül, mint Elon Musk.
Tehát úgy gondolod, hogy a világ,
amit megalkottatok a harmadik évadban, az ténylegesen mutatja a jövőnket?
Jonathan: Remélem nem! (Nevet)
Sokszor úgy tűnik, hogy az emberiség
önmaga ellensége, önmaga ellen indított harcot. Egyáltalán van beleszólásunk
abba a háborúba, amit mi, saját magunk, magunk ellen kreáltunk?
Jonathan: Ha megfigyeljük a kisgyermekeket, hogy milyen erőfeszítés számukra megtanulni járni, olvasni, láthatjuk, milyen gyötrelmes dolog a fejlődés. Megteremteni egy világot magától értetődően önmagában hordozza, hogy közben hibákat követünk el. Ilyen melléktermék például a klímaváltozás, de felelőségünk van a rajtunk kívül álló nehézségek, mint most a koronavírus helyzetének a kezelésében is. Ahogy ez az ország most fellép, azzal elmulasztja a valódi cselekvést.
Az emberiség annyi csodálatos dologra volt képes, de ugyanakkor rengeteg radikális dolgot is elkövet. Az én véleményem az, hogy optimistán és pesszimistán is lehet nézni a dolgokat.
Milyennek látjátok a
közönségeteket? Westworldöt nézni elég komoly intellektuális kihívás…
Jonathan: A Westworld egy spekuláció a jövőről. Ezt a sorozatot az szereti, akit érdekel ez a spekuláció. A realitás pedig az, hogy ezekben a pillanatokban egy csapatban játszunk a nézőinkkel: mi is és ők is, mindannyian aggódva figyeljük, mit hoz a jövő.
Melyik részét élveztétek leginkább
az alkotói folyamatnak?
Lisa: Én a kreatív részét. Amikor írtam, akkor a határ a csillagos ég volt. Teljesen szabad kezem volt, úgy formálhattam a környezetet, ahogy akartam – az épületeket, az eszközöket, az autókat, a tömegközlekedési járműveket. Hatalmas szabadság az az érzés, hogy gyerünk, tervezzünk meg egy világot, tervezzük újra a világot! Sőt, ne is csak egy világot tervezzünk meg, hanem mindjárt kettőt! A rendező azt mondta, hogy ki fogjátok magatokat így végezni. De én a munka egy részét átpasszoltam Jonathanra, hogy majd ő végezze ki magát inkább. De láthatod, még itt van, egyben. (Nevet)
Jonathan: Én nagyon élveztem az ázsiai forgatásokat. Se Lisa, se én nem jártam még azelőtt Szingapúrban, de amikor valaki a figyelmünkbe ajánlotta, mint helyszínt, akkor felültünk az első repülőre, hogy szemügyre vegyük az országot. Ahogyan megérkeztünk, azonnal lenyűgözött bennünket a látvány. Mindig tudtuk, hogy a történet egy szálát el akarjuk vinni Ázsiába és tudtuk, hogy a koncepció működni fog. Szingapúrban úgy éreztük, hogy megtaláltuk hozzá a megfelelő helyszínt is. Minden alkalommal, amikor Hong Kongba, Pekingbe, Taipei-be megyünk, átélünk egy intenzív kultúrsokkot. Ez oda-vissza érvényes – amikor hazaérkezünk az Államokba, akkor ugyanezt a sokkot érezzük a kultúrák közti különbségek miatt. Az építészet, a tradíciók, az egész környezet annyira más. Ázsiában mindig azt érzem, hogy sokkal vibrálóbb világ, több az energia – ezt már jó pár évvel ezelőtt felfedeztük – persze nem csak mi, hanem más filmkészítők is… Ázsia architektúrája ragyogó építészeti remekművekből áll össze, beleértve Szingapúrt is. Viszont szerintem nem könnyű külföldinek lenni Szingapúrban annak ellenére, hogy rendkívül barátságosan fogadták a stábot, és segítették a produkciót. Nagy élmény volt a metrós forgatás egy egészen kicsi stábbal, csakúgy, mint a sok modern, monumentális épület közt forgó jelenetek felvétele. Olyan érzésem volt, hogy ez egy élő short cut a jövőbe.
Hogyan alakultak a nézőszámok
az HBO-n évadról évadra?
Jonathan: A második évadot 2,1 millióan nézték Amerikában, az évad elején, a szombati nyitó estén, ami 5%-os emelkedést jelentett az előző évadhoz képest.
A Pulp együttes Common People című számát vettétek elő az üldözési és- a harcjelenetekhez. Úgy sejtem, hogy szimbolikus szerepe van a választásnak.
Jonathan: Jól sejted. Amellett, hogy ez egy kibaszott brilliáns dal, a mi olvasatunkban párhuzamot húz az emberek munkásosztálya és robottársadalom közt. Mielőtt az évadok munkáit elkezdtük, mindig leültünk Lisával és összeraktunk egy-egy playlistet, olyan dalokból, amikről azt gondoltuk, hogy inspirál bennünket vagy támogatja a koncepciót. Nem mindig esett egybe az ízlésünk, de ennél a számnál nem volt vita.
Lisa: Igen a Common
People-t én is imádom! Az édesapám ágán Nagy-Brittanniából származom, mint a
Pulp. Nagyszerű és szexi számnak tartom.
Mit gondoltok, mi minden kell egy jó produkcióhoz? Az a jó produkció, ami megtalálja a közönségét vagy az is lehet az, ami nem? Hogyan zajlik az érdekérvényesítés az HBO és a producerek között? Kell hozni a számokat?
Jonathan: Nekem a személyes véleményem az, hogy nem hiszem hogy kontrollt tudunk gyakorolni az adatokon és a számokon. Nagy dolgok nem születnek gyötrelem nélkül.
A sorozat új évada Magyarországon az HBO Go-n érhető el.
Borítókép: Jonathan Nolan és Lisa Joy, a Westworld showrunnerei a sorozat harmadik évadjának ünnepélyes premiervetítésén Los Angelesben. Fotó: Jeff Kravitz/FilmMagic, HBO
