Az állam öt éve bezárta a Játékszínt, most magánszínházként működik, immáron nyereségesen. A Forbes.hu új sorozatában magánszínházak működését mutatjuk be. Először a Játékszín ügyvezető igazgatójával, Bank Tamással ültünk le.
Öt éve magánvállalkozásban működik a Játékszín, pontosan milyen formában?
Ez egy non-profit kft. négy tulajdonossal. Amikor a Budapesti Kamaraszínházat és a Játékszínt két komplett társulattal öt éve megszüntette az állam, sokan komoly bajba kerültünk. Én a Kamaraszínházban voltam színész. Megpróbáltunk lobbizni, hogy a színház megmaradjon, de nem sikerült, ahogy a Játékszín sem működhetett tovább állami finanszírozásban. Akkor mi négyen a Játékszínre tettünk ajánlatot. Úgy döntöttünk, megpróbáljuk. Kemény vállalkozásnak tűnt, mindenki – köztük a színház előző igazgatója is – óvott minket attól, hogy állami támogatás nélkül csináljunk Magyarországon színházat. Ilyenre nagyon kevés példa van itthon, Karinthy Márton volt akkor az egyetlen a Karinthy Színpaddal, de ma sincs sokkal több, az Átrium működik például még így, és talán most a Centrál Színháznak sikerül ezt meglépnie.
Tulajdonostársaim: Szűcs Attila, a Budapesti Kamaraszínház volt gazdasági igazgatója, aki itt is gazdasági vezető volt, de már nyugdíjba ment; Metz Alexandra ügyvéd és Németh Kristóf. Négy évig Kristóf vezette a színházat, egy éve pedig én vagyok az ügyvezető igazgató.
Miért vette át a vezetést?
A négyből három tulajdonos úgy döntött, nem volt jó a korábbi felállás és változtatni kell, Kristóf pedig elfogadta ezt. Továbbra is tulajdonos és játszik a színházban, de én vettem át az ügyvezetést. Így megyünk tovább. Korábban produkciós igazgató voltam, így az indulás óta én találtam ki, mit mutatunk be, és én állítottam össze a szereposztásokat.
Mi volt a tervük, a riogatások ellenére hogy csinálnak üzletileg értelmezhető színházat?
Először is nem volt más választásunk, mivel nem volt munkahelyünk. Sokakat rúgtak ki velünk együtt ebből a két színházból. Nagyon nagy kockázat volt, de tudtuk, Budapestnek szüksége volt és van olyan típusú (pl. a Broadway-n és a West Enden működő) szórakoztató színházra, mint amit létrehoztunk. A magas színvonalú szórakoztatást tűztük ki célul. Elkezdtük, és októberben itt álltunk négyen a hideg színházban, mert fűtés sem volt, és szépen lassan visszaszerződtettük az embereket. Eleinte 5 előadás volt, aztán 10, 15, 20, és most jutottunk el a 40-50-ig. A repertoáron kb. 20 darab szerepel, ezeket osztjuk be a hónapra. Nem tömbökben játszunk, hiszen nem társulati színház vagyunk, a színészeink máshol is fellépnek. 80-90 művész egyeztetése komoly feladat, de sikerül: a húsz darabunk mindegyikéből tartunk két-három előadást egy hónapban.
Amikor azt mondja, megvették a színházat, pontosan mi járt vele?
Magát a Játékszín Nonprofit Kft-t vettük meg. Az épület nem a miénk, béreljük az önkormányzattól. A díszletek jártak a céggel együtt, de a színház maga teljesen üres volt, mindennel fel kellett szerelnünk. A cégre és tartozásaira összesen közel húszmillió forintot tettünk össze négyen. Mára összességében nagyjából 120-130 dolgozónk van, ebből közel 30 alkalmazott, a többiek alvállalkozók – a színészek is.
Milyen megtérülésre számítottak?
Nem gondoltunk erre. Naiv művészemberek voltunk. Csak abban bíztunk, hogy értünk a színházhoz, és hogy amire vállalkoztunk, működőképes lesz. Óriási kockázat volt benne és nehéz volt, még ha innen visszanézve nem is tűnik annak.
Az első egy év komoly álmatlan éjszakákat okozott.
Az állami támogatás mekkora szerepet játszott korábban a Játékszín életében?
Pontos számot nem tudok, de 150 millió forint körül kapott támogatást.
Ez mekkora része lenne a mai költségvetésnek?
A negyede nagyjából.
Ez arányaiban hasonlít más színházak támogatásához?
Hasonlít, de természetesen minden színház különböző támogatást kap. Az öt évvel ezelőtti költségvetésnek akár a fele is lehetett állami támogatás, ami nekünk is jól jönne ma, mert tudnánk miből fejleszteni. Sőt, akkoriban 15-20 előadás volt egy hónapban, míg most 40-50.
A Budapesti Kamaraszínház és a Játékszín egyszerre szűnt meg. Miért ezt az épületet választották?
Sokat gondolkoztunk, számoltunk. A Tivoli színház (a Kamaraszínház egyik játszóhelye – a szerk.) 150 nézővel nem termelte volna ki a rezsiköltséget. A Játékszín esetében 300 nézővel és az itteni rezsivel úgy láttuk, hogy ez a színház elbírja ezt a működést, és most nagyjából nullszaldóval el tudunk tartani közel 130 embert a jegybevételből és a TAO-ból.
Ki finanszírozta azt az egy évet, míg felfutott az előadásszám?
Azt is mi, de abban volt egy kis állami segítség, mert amikor megvettük a színházat, projektjelleggel kaptunk 63,5 millió forintot, hogy belevághassunk.
Mikor érezték azt, hogy működni fog?
Talán egy év elteltével. Akkor láttuk, hogy mennek fel az előadásszámaink, és elég jól fogytak a jegyeink. Szerencsénk is volt, hogy sok embert le tudtunk szerződtetni a két megszűnt színházból, ahogy az is nagy segítség volt, hogy a Kamaraszínház szervezését egy az egyben át tudtuk venni, így volt egy bázisa már a jegyterjesztésnek. Aztán megbizonyosodtunk róla, hogy ez egy működőképes modell.
Kellett valamiben irányt váltani?
Nem volt ilyen. Jó irányba indultunk. A hölgy fecseg és nyomozzal és a Mr. és Mrs.-szel is azt az irányt vittük tovább. A Jutalomjáték és az Acélmagnóliák jogait szerencsére rögtön meg tudtuk venni, ezek régi Játéjszín-elaődások voltak és azonnal tovább játszhattuk, azután folyamatosan építettük a repertoárt. Szirtes Tamás is rögtön mellénk állt és rendezett nekünk egy előadást, a Tíz kicsi négert, ami ugyancsak erősítette a minőséget.
Nyereségesek most?
Idén nyereségesek vagyunk, de a nonprofit kft-ből nem lehet kivenni osztalékot, így ha plusz keletkezik, azt a színházra fordítjuk, mert ez az épület még mindig borzasztó állapotban van.
Szépen lassan elkezdtük felújítani a nézőteret, a büfét, a mosdókat. A színpadtechnikához még nem jutottunk, mert az nagyon drága lenne, de a lámpaparkot például folyamatosan újítjuk.
A TAO (magyarul a társasági adókedvezmény kulturális támogatásra) a másik fontos láb.
Igen, nagyon fontos. Az állami színházak azonban itt is előnyben vannak, mert negyedévente kapnak állami támogatást, így ők általában év végén vesznek fel csak TAO-t, és abból fejlesztenek például. Mi már a TAO-t elkezdjük év elején begyűjteni, mert ebből és a jegybevételből élünk, nincs időnk tehát várni. Mindig a jegybevételünk 80 százalékát vehetjük fel ilyen formán, tehát abszolút érdekünk, hogy jól menjenek a darabjaink.
Én nem tarthatok műsoron valamit, ami nem megy. Ám szerencsére olyat még nem mutattunk be, ami nem hozta vissza az árát.
Most jutottunk el oda, hogy azt érzem, nem tudjuk már emelni az előadásszámot. Valós teltházakkal működünk – soha nem vattázunk, hiszen akkor bezárhatnánk. A kihasználtságunk 99,38 százalék. Két hónapra előre el vannak adva a jegyeink. Immár kicsit elgondolkodtatóbb előadásokat is kitűztünk, és ezeknek is megtaláltuk a közönségét – ezt a vonalat képviseli a kínálatban a Virágot Algernonnak vagy az Életrevalók.
Vidéken megéri játszani?
Nagyon keresettek az előadásaink. Évad közben épp úgy, mint nyáron. Persze jobban megéri a Játékszínben játszani, de magánszínházként nem tehetjük meg, hogy bezárunk egész nyárra, ahogy a többi intézmény teszi ezt. Közel 400 előadást tartunk évente a Játékszínben, tájelőadásban pedig évi 50-60-at. Jó előre be vagyunk osztva nyári színházakhoz.
A többi magánszínháztól szívesen átvenne valamit? A Karinthy és az Átrium máshogy csinál valamit?
Van, amiben hasonlítunk, van, amiben különbözünk, de ők is kapnak már állami támogatást, mert bekerültek a kiemelt státuszba. Tavaly mi is kaptunk 10 millió forintot.
Mi kell a kiemelt státuszhoz?
A színházi bizottság és a minisztérium dönt, ehhez pedig meg kell felelni bizonyos követelményeknek. Nem akartuk másoktól elvenni a lehetőséget, ezért eddig nem pályáztunk, de azért örülnénk neki, mert tudnák fejleszteni.
Mi értelme van ennek a fajta visszafinanszírozásnak?
Erről vita is van a szakmán belül, de szükség van a támogatásokra, hogy ne legyenek likviditási gondjaink. Például a TAO-t már január elejétől fel lehetne venni, de olyankor még nincsenek meg az ehhez szükséges papírok, ezért szinte képtelenség. Először áprilisban-májusban jön be pénz, így az első negyedév mindig nehéz. Mi is tartalékolunk erre az időszakra.
Ön játszik még?
Nem. Engem most annyira érdekel a színházcsinálás, hogy inkább ezzel foglalkozom.
Játékszín Nonprofit Kft.
Alapítás éve: 2009.
Tulajdonosok: Németh Kristóf, Bank Tamás, Metz Alexandra, Szűcs Attila
Árbevétel:
2012 – 10 millió forint
2013 – 120 millió forint
2014 – 244 millió forint
2015 – 350 millió forint
2016 – 398 millió forint
Adózott eredmény
2012 – 1 millió forint
2013 – 39 millió forint
2014 – -9millió forint
2015 – 25 millió forint
2016 – 48 millió forint (előzetes adat)
Fotó: Orbital Strangers