Érzelmeink részét képezik annak, akik vagyunk. Minden érzelemnek megvan a maga története. Az érzelmek jönnek és mennek. A fő ok, amiért tartunk az érzelmektől, különösen a munkahelyen, az, hogy kevésbé egyértelműek, zavarosak, nehéz őket megfejteni, és megérteni és persze attól is félünk, hogy mit mondanak a többiek. Azonban tudomásul kell vennünk, hogy érzelmi lények vagyunk.
Brené Brown azt mondta egyszer, hogy nem tudjuk szelektíven elnémítani az érzelmeinket. Nem lehet azt mondani itt a kiszolgáltatottság, a félelem, a szomorúság, a bánat, a csalódás, stb.,”nem akarom, ezeket érezni!” Nem némíthatod el a rossz érzéseket anélkül, hogy a pozitív érzéseket, a jókat is el ne némítanád. Mert nem lehet szelektíven elnémítani az érzéseket! Amikor megteszed, elnémítod az örömöt, a boldogságot, a lelkesedést, a kíváncsiságot, a hálát, tehát elnémítasz és kizársz mindent!
Aboodi Shabi, a CHN (Coaching Határok Nélkül) márciusi rendezvényének előadója, azt tanácsolja, hogy nézzünk rá az érzelmeinkre oly módon, hogy milyen értékeket tudnak a csapatba hozni, és mit próbálnak ezek az érzések elmondani nekünk. Minden érzelemnek megvan a maga története.
Például a cinikus segíthet abban, hogy megvizsgáljuk, hogy milyen kockázatokkal jár a projektünk, vagy hogy legyen egy ’B’ tervünk abban az esetben, ha az ’A’ nem sikerülne, vagy csak egyszerűen teszteli az ötleteinket. Az unalom azt mondja nekünk, hogy még hiányzik valami, még nem vagyunk a célba, és hogy további új dimenziókat kellene feltárnunk. És végül a félelem sokszor a túlélésről szól, amelynek nem csak az életünkben, de a munkahelyen is fontos szerepe van.
Hajlamosak vagyunk kontrolálni az érzelmeinket, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy elnyomjuk őket. E helyett inkább megtapasztalni kellene az érzelmeket: észrevenni őket, megélni őket és építő jellegű és tartalmas beszélgetéseket folytatni róluk.
A vezetőknek szélesíteni kell a saját és csapatuk eszköztárát azért, hogy megtanulják az érzelmeket a hasznukra fordítani és építkezni belőlük, nem pedig elnémítani és elfedni őket. A vezetés azt jelenti, hogy az egyén rendelkezik azzal az önismereti képességgel, hogy megéli és használja az érzelmeket a vezetésben ahelyett, hogy kontrolálná, lenyomná őket.
Fontos, hogy rendszeresen megálljunk és reflektáljunk:
- Mit mondanak az érzelmeid?
- Mik a beosztottaid reakciói?
- Milyen érzelmek mozgatják ezeket a reakciókat?
- És mit próbálnak ezek az érzelmek elmondani nekünk az adott témát illetően?
A legtöbb esetben, az határozza meg a cselekedeteinket és érzelmeinket, hogy miként látjuk és értelmezzük a világot. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy a megfigyelő bennünk mit észlel.
Aboodi Shabi előad.
Mi emberek rendszerint kész tényként kezeljük az értelmezéseinket és magát a létezésünk módját. Például ha egy személy a világot veszélyesnek találja, hajlamos lesz a kockázat kerülésre, és hogy nemet mondjon a felkínálkozó lehetőségekre. Hasonlóan, ha valaki az életet egy nagy kalandnak látja, ő inkább mond igent a lehetőségekre, vállalva a velejáró kockázatot is, s ezért bátran cselekszik. Világlátásunk és világról alkotott értelmezéseink határozzák meg azokat a beszélgetéseket, amelyekbe belebonyolódunk, amelyeket elindítunk.
Ilyen és hasonló narratívákban, párbeszédekben nőttünk fel, amelyek automatikusan formálták életünket, még mielőtt tudatosult volna bennünk, hogy kik is vagyunk valójában és milyen a világlátásunk. Ezért nem tudjuk magunkat kívülről látni és azt mondani, hogy „megtanultam veszélyesnek látni a világot ezért kockázatkerülő vagyok”, hanem helyette azt mondjuk, hogy „a világ veszélyes, ezért óvatosnak kell lennem.” Következésképpen kész tényként kezeljük, hogy a világ veszélyes és ezért óvatosnak kell lenni, s ez olyan érzéseket szül, mint szorongás, félelem és bizonytalanság. Ahelyett, hogy mögé néznénk, és jobban megvizsgálnánk, hogy miért látjuk így, s valóban veszélyes-e a világ, vagy a világ mely része veszélyes, mely része nem?
Tehát nem látjuk a működésünket tisztán, hisz a vakságunkat sem ismerjük fel. Ezért időről-időre szükségünk van valakire, egy külső szemre, aki segít, hogy meglássuk, amit nem tudunk magunktól meglátni, hogy felfedje a belénk ívódott gondolkodásunkon alapuló vakságunkat, amelyek nagyban befolyásolják viszonyulásunkat és érzelmeinket a körülöttünk és velünk történő dolgokkal és történésekkel kapcsolatban.
S ez a külső szem a coach. Élj vele!
Kalamár Beáta
Executive Coach és Felsővezető Fejlesztő
Kalamár Beáta egyedi és személyre szabott megoldásokkal szolgál felsővezetők részére, hogy megfelelően tudjanak alkalmazkodni a gyorsan változó, komplex, kihívásokkal teli, kiszámíthatatlan piaci körülményekhez.
Aboodi Shabi-t a Coaching Határok Nélkül (CHN) hozta el Magyarországra. A szervezet több mint öt éve, havi rendszerességgel szállít neves nemzetközi előadókat Magyarországra mindazoknak, akik vezetőként vagy emberként fejlődni akarnak.
