Lámpáik alkotásánál manufakturális gyökerekből táplálkoznak, az alkatrészek javát is ők gyártják. A fenntartható dizájnélmény megteremtése mellett a Lumoconcept küldetése, hogy megerősítsék a hazai kézműipari hagyományokat és a piac más szereplőivel közösen alkothassanak. Nincsenek könnyű helyzetben: a magyar belsőépítészetben a világítástechnikának még mindig nincs nagy kultúrája.
„Mikor Londonban járkáltunk, tök jó volt látni, hogy bárhova néztél, mindenhol normális lámpák voltak. Nemcsak a dizájnboltokban, hanem még a mellékhelyiségekben is. Ott az emberek úgy nőnek fel, hogy az esztétikum evidencia, míg nálunk még mindig a söröshordóból készült lámpa a menő” – mondja Bugár Edina, a Lumoconcept kommunikációs vezetője.
A cég tavaly egy pályázat révén kijutott a London Design Fair vásárra, lámpáik a nemzetközi piac érdeklődését is felkeltették.
Munkáikat legutóbb a Highlights of Hungary is elismerte, a Lumoconcept is felkerült a 2019 legkreatívabb projekteit felsoroló listára.
Miközben a bútorok külcsínére egyre nagyobb hangsúly helyeződik, és a vásárlók többen hajlandóak ezekre költeni, a világítás piacán még mindig nem túl rózsás a helyzet. A 90-es évek rémlámpái után jött az IKEA-korszak, majd az Airbnb-robbanás is hozta a maga standardizált lámpáit. A világításra szánt figyelem és pénz az utóbbi időben ugyan növekedett, de még van hova fejlődni. „Ha azt nézed, hogy egy bejárati ajtóra mennyit költenek, jól látszik, hogy ahhoz képest egy lámpáért még mindig kevesebbet hajlandóak fizetni” – mondja Édes Balázs, a Lumoconcept társtulajdonosa és egyik ügyvezetője. A közgazdász végzettségű Balázsnak építész felesége hívta fel először a figyelmét a problémára. Az építészirodák jelenleg is csak pár hazai alapmodell közül választhatnak abban az esetben, mikor a megbízó már az átlagnál kicsit többet hajlandó költeni a világításra.
A Lumoconcept ezen szeretne változtatni és bővíteni a lehetőségeket.
Az egyik legfontosabb hívószavuk a modularitás, fontos, hogy lámpáikkal a legtöbb anyag és formakombinációt le tudják fedni.
Olyan lámpákat terveznek, ahol a funkció mellett az esztétikum és az egyediség is fontos. „Azt látjuk, hogy ketté van szakadva a piac. Vannak a nagy projektek, ahol professzionális technológiákkal és tűpontos tervezéssel van kitalálva minden: milyen szögből, milyen fény hogyan essen. Ezeknél nem a dizájnra, hanem a fényre van kihegyezve a történet” – mondja Balázs. A másik véglet a dizájnfókuszú lámpapiac, ahol a világítás másodlagos, a lámpatest külseje a lényeg. „Nálunk a fény és a test összjátékán van a fókusz. A funkció megmarad, de mellette van egy műtárgynak nevezhető alkotás is, a kettő szerves egészet alkot.” Az a cél, hogy a térhez maga a lámpa is hozzáadjon valamit, mind fény, mind dizájn tekintetében, és a világítás hangsúlyos legyen.
A Lumoconcept csapata // fotó: Sebestyén László
Mindig megtalálták a lámpák
Jánosi András, a Lumoconcept alapítója és tervezője, már építészhallgatóként fokozott érdeklődést mutatott a lámpák iránt. Szerette az építészetet, de a részletek és a kisebb lépték jobban felcsigázták. Első darabját édesapjának fejlesztette, majd ezt további prototípusok követték. „Ezeket soha nem tudtam rendesen befejezni, és ez nagyon idegesített. Mindig újabb darabokat akartam csinálni, aztán lett egy lámpa, amibe mindent bele akartam sűríteni, köztük bonyolult technológiákat is. Két évig csináltam és az egész egyetemi időmet meghatározta. Ekkor ismerkedtem meg egy csomó mesterrel és szakbolttal is” – meséli András a kezdeti időkről. Az egyetem után az érdeklődés megmaradt. Nappal egy építészirodában dolgozott, éjszaka pedig a lámpákat készítette.
Munkái idővel kezdték kinőni a garázst, lámpáiról egyre többen hallottak és kezdtek befutni az első felkérések is.
Első nagyobb megrendelését a Toldi Klubtól kapta, a helynek egy „sárkánylámpát” csinált. A főként támogatásként kapott, olcsó alapanyagokból több hónapnyi munka alatt született meg a végeredmény. Számos koncepcióval és dizájnnal kísérletezett, hogy a végére egy igényes elem álljon össze. „Már ez is elég lumós lámpának számított” – mondja Balázs, aki András jó barátjából vált a cég társtulajdonosává és ügyvezetőjévé. Az alacsony büdzsé ellenére itt is az egyediség és a minőség volt a cél, és a folyamatokat, a tervezéstől a beszerelésig, András végezte.
Jánosi András, Bugár Edina, Édes Balázs // Lumoconcept // fotó: Sebestyén László
„A második megrendelést nehezebb volt megszerezni, mint az elsőt” – meséli a tervező. Ekkor még a Biva Plus belsőépítészirodánál dolgozott párhuzamosan, és itt is többször megtalálták a lámpás feladatok. Végül akkori munkahelyével közösen fejlesztették ki második nagyobb lámpáját, amit egyből egy harmadik, már külföldi megrendelés követett: egy párizsi kozmetikai showroomé. A megvalósításhoz már külön műhely kellett, majd András önálló útra lépett: 2012-ben megalapult a Lumoconcept Kft.
„Alulról építkeztünk. Édesapám adta az alaptőke nagy részét, 500 ezer forintot, a maradék pár százezret abból raktuk bele, amit addig kitermeltünk.”
Az elején minden bevételt visszaforgattak a cégbe, és szépen, projektről projektre lépegettek előre. „A legtöbb olyan kisvállalkozás, ami céget épít, egyedül van, és nem tud konzultálni senkivel. Nehéz így döntéseket hozni” – mondja ezt már Balázs. Sok évet dolgozott a közszférában, ám egy idő után váltani akart, és tudását kisebb léptékű dolgokhoz szerette volna adni. „Mondtam Andrásnak, hogy szívesen segítenék a Lumoconceptben, próbáljuk meg.” Az egyeztetéseket az elején a Gellért-hegyi séták jelentették, ahol babakocsit tologatva beszélgettek a cég jövőjéről. Az együttműködés jól alakult, Balázs a vállalkozásba is bevásárolta magát, így már nemcsak ügyvezetőként, hanem tulajdonosként is segíti a munkát.
Jánosi András, Édes Balázs, Bugár Edina // Lumoconcept // fotó: Sebestyén László
Fenntartható dizájn és manufakturális technológiák
„A minőség és a szépség fontosabb a sikernél” – mondja András, mire Balázs hozzáteszi: „ezzel csak szívunk, mert nem így szokás csinálni.” A csapat nem profitorientált üzletiterv alapján próbál építkezni, ahogy a befektető bevonása sem volt soha opció. „Ez egy sokkal személyesebb történet, amit megpróbáltunk tartani az elmúlt 10 évben, de ennek ára van. Nem sok olyan céget ismerek, akik hasonló hozzáállással ekkora méretig jutottak” – mondja Balázs. Portfóliójukban budapesti üzletek, éttermek, kávézók és magánlakások is vannak. A növekedés miatt 2018-ban átköltöztek a Bartók Béla útra, ahol közel 700 négyzetméteren 12 emberrel zajlik a munka. (A beruházások miatt a 2018-as eredményük jelentősen csökkent az előző évhez képest.)
A Lumoconceptnél ragaszkodnak ahhoz, hogy a tervezés és a beszerelés mellett a gyártást is ők végezzék el.
Cone // fotó: Soós Bertalan
„A szirénhangok persze sugdossák, hogy rendelj meg mindent Kínából olcsón, hiszen mindenki ezt csinálja. Mi mégsem akarjuk ezt. Emögött van egy küldetéstudat és fenntartható szemlélet is. Nagyon más érzés, hogy szinte minden házon belül történik” – mondja Balázs. Mivel Magyarországon nincs sok olyan designipari szereplő, aki ennyire komplexen kezeli a tervezési és gyártási feladatokat és azok összehangolását, a Lumoconceptnek nem volt előképe egy ilyen modell működésével kapcsolatban. „Ezt most magunknak kell kitalálni. Ez idő és energia, de ezek adnak egyfajta autentikus hangulatot az egésznek” – meséli Edina.
A kézműipari hagyomány és a környezeti láb csökkentése erős misszió, ám az üzleti döntések szempontjából ezek hosszú távon kevésbé megtérülő vállalások. Különösen rizikós ez az építőipar területén, ahol a cégeket egy konkrét projekt bedőlése is csődbe vihet. „Olyanokkal próbálunk kapcsolatokat kiépíteni, akikkel hosszú távú lehetőségeink vannak, mert az elköteleződésre lehet alapozni” – mondja András. A csapat a másik legnagyobb kihívásának azt tartja, hogy az ágazatnak itthon nem igazán van technológiai infrastruktúrája és a szereplők sincsenek összefogva.
Küldetésüknek tekintik, hogy a hazai kézműipari hagyományokat ismét megerősítsék, és a piac sok más szereplőjével együtt dolgoznak.
Neutrino // fotó: Soós Bertalan
„András egy hiteles figura. Nem az történt, hogy az elején belenyomtak a cégébe sok-sok milliót, hanem magának építette fel, organikusan. Utána talált magának egy partnert, akivel közösen szép növekedést értek el” – mondja Szendrő Péter, a 81font építész- és belsőépítész iroda alapítója. Ő jelölte a Lumoconceptet a Highligts of Hungary-n. Péter és András az egyetem óta ismerik egymást, és számos közös együttműködésük volt már az évek alatt. „Kolor, Mazel Tov, Hilda, Terminal, Société. Nem is tudom, hogy volt-e olyan vendéglátós hely, amin nem együtt dolgoztunk volna.” A Highligts-os jelöléssel kapcsolatban Péter elmondta, hogy a sok karitatív és társadalmilag hasznos vállalkozás mellett olyan példákat is be akart mutatni, amik a semmiből lettek sikeresek. „Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy körülbelül 15-20 embert foglalkoztat, a gyártást nem viszi el Magyarországról és igyekszik házon belül előállítani minden alkatrészt”!
A projektalapú egyedi lámpák és installációk mellett három éve saját terméket is fejlesztenek.
SPOTX // fotó: Danyi Balázs
„Az egyedi projektekben is volt olyan, ami termékszerű darab volt, de ezekből nem akartunk lakossági dolgot csinálni” – mondja Balázs. Munkáikon a Bauhaus és az Art déco érezteti hatását, de próbáltak olyan kortárs stílusjegyeket találni, melyek kihasználják és hangsúlyozzák a lokális adottságokat. Lámpáik tervezésénél a budapesti épületekre jellemző historizáló és eklektikus jegyeket vették figyelembe, ezekbe akarnak beilleszkedni oly módon, hogy az ne csapjon át retró irányba. „Időtlen és kortárs. Elegáns egy klasszikus térhez, de mégsem túl hivalkodó.” A lámpák 65 000 forinttól indulnak és a modularitás okán áruk akár a milliós tételig is elmehet.
A termékfejlesztésnél több mindenre kell figyelniük, mint az egyedi megrendeléseknél.
Fontos, hogy a kis és közép szériás darabok mindegyike ugyanolyan minőségben tudjon elkészülni, könnyű legyen szállítani és csomagolni, valamint az egyedi igényekre is gondolniuk kell.
„Banális különbségeknek tűnnek, de nagyon meghatározó, hogy milyen szabályozások vannak egy adott lámpával kapcsolatban más-más országokban” – mondja Edina. „Az a jó, ha a termék minél több nemzetközi előírásnak meg tud felelni. Ha például valaki Spanyolországba rendel, ott is fel tudja szerelni a lámpát, hiszen mi nem tudunk kimenni segíteni.”
Plate+Rod // fotó: Danyi Balázs
A termékportfólió bővítése mellett próbálnak a nemzetközi piacon is megjelenni. Első saját termékük is külföldön, a London Design Fairen debütált, ami nemcsak a kapcsolatépítés miatt volt fontos. „A visszaigazolások megerősítették, hogy a színvonalunk nemzetközileg is megkérdőjelezhetetlen.”
Kiemelt kép: Jánosi András, Bugár Edina, Édes Balázs // Lumoconcept // fotó: Sebestyén László
